Kertesházban lakom, és így a tesztelés során folyamatosan az járt a fejemben: fel kellene talán állnom a gép elől, és a valóságban letakarítani ezt-azt. Mindig van mit csinálni, és mindig tudsz halogatni. Ehhez képest most is az egeret tologatva pucolom a kerítést egy pixelkertvárosban… Igen idegesítő volt ezt megélni.
A múltkori fűnyírószimulátor DLC után azt hittem, már sok meglepetés nem vár reám a játéktesztelők rögös, de legalább változatos életében. Tévedtem. Pedig bevallom őszintén, önként és dalolva jelentkeztem a melóra, hiszen már volt nálam anno egy takarítós játék, és az egészen tetszett. És, mint mostanra sok háztartásban, nekem is van magasnyomású Kärcherem (olyan kisebb darab persze), ami ott figyel a garázsban. Szóval minden adott volt hozzá, hogy egynéhány feledhetetlen órát töltsek el pixelatakarítással.
Az alapsztori egyenes, mint a fúvókából kitörő vízsugár a legszűkebb fokozatnál. Vannak koszos dolgok, mondjuk, a golfkocsik, házak, kiskertek, crossmotorok, játszóterek, boltok, furgonok, gyakorlatilag bármi, amit tisztára kell varázsolni. A megfelelő varászpálca jelen esetben a magasnyomású mosó, amivel erősen, nem hipp-hopp üzemmódban, hanem 15 perctől akár másfél óráig tartó (a játszótér különösen idegőrlő volt) küzdelemben megoldjuk a feladatot. Ugye nem is hangzik olyan bonyolultnak. Tulajdonképpen valóban nem az, de azért van a sztoriban annyi csavar, ami miatt el kell néha gondolkodni. Az alap nehezítés az, hogy a vízsugár bizony nem kanyarodik, ellentétben a mindenféle épületekkel, járművekkel. Azaz nekünk kell úgy manőverezni mind karakterünkkel (WASD, semmi extra), mind a mosó szórófejével (egér), hogy minden átkozott zugot ki tudjunk takarítani. Ez nem igazán egyszerű azokban az esetekben (mint például a már említett játszótér), ahol milliónyi hajlat, szeglet, sarok van több szinten is elrejtve. Igaz, említhetném az amerikai házakon gyakori deszka díszcsíkot, amit bizony alulról, hasonfekvő állásból is végig kell veretni. Körbe, az egész házon, szépen.
A játék másik szépsége a kütyübolt. Az elvégzett feladatokért ugyanis csilingelő dollár jár, amit aztán mindenféle takarításkönnyítő dologra lehet beváltani. Erősebb mosó, másféle fejek, koszoldó vegyszerek, csőtoldások satöbbi. Itt azért figyelni kell, hogy a háromféle mosóberendezéshez külön-külön szettek vannak, és amennyire én látom, nincs visszavásárlás. Amit egyszer megvettél, az már marad is. De tapasztalatom szerint a közepes géppel, és mondjuk, egy maxi hosszabbítóval (ami miatt magasabbra is tudsz lőni a vízzel) nagyjából minden szituáció megoldható.
A PowerWash Simulator azért finoman szólva is inkább egy kedélyes szórakoztatóipari termék, mintsem egy hardcore szimulátor. Kezdjük azzal, hogy a felületet nem tudjuk bántani a magasnyomású vízzel, pedig aki már csinált ilyet, az pontosan tudja, hogy a meggyengült festéket például pillanatok alatt letépi a vízsugár. Valamint a virágokat, díszköveket, homokot sem bántja, sőt meg sem mozdítja azokat. Ez mondjuk, a kerti takarításoknál sokat segít, de azért fura volt. Szintén erőteljes könnyítés, hogy nem tudjuk összetörni magunkat munka közben. Direkt leugrottam a legmagasabb háztetőről, de nem történt semmi. Szóval a munkabiztonságra abszolút nem kell vigyázni, legfeljebb visszamászol, ha egyik pontról a másikra nem sikerült az átugrás.
Ami azonban – ha már mosásról van szó – a legfurább volt, hogy a különböző felületekhez ajánlott mosószerek csak segítettek. Gyorsították a munkát, de nem volt kötelező a használatuk. A játékban ugyanis a sima vízzel is letakarítasz bármit, legfeljebb egy kicsit többet kell áthúzni rajta a sugarat vagy közelebb kell állni, hogy nagyobb legyen a víznyomás a felületen, mert ezt legalább számolja a PowerWash. Szóval inkább lötyögni lehet vele, mintsem igazán komoly kihívásokat fogcsikorgatva megoldani. Egyszeri szórakozásnak viszont tökéletes a játék, amit akár kooperatív módban is nyomhatunk, barátokkal vagy idegenekkel. Persze még jobb, ha szólunk nekik, hogy ugyan, ugorjanak már át, mert a valóságban is le kéne tisztítani a házat és a környékét.
