A különböző bankrablós-filmek a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek, így mindig szívmelengető, ha az emberek kapnak egy ilyen témájú alkotást bármelyik történelmi korszakból. Mi az, ami lehengerlő ezekben a filmekben? A gondosan felépített, precíz tervezés, kivitelezés, majd jó esetben a zsákmány elosztása – már ha nem árulják el egymást a felek. Mindig a bankrablóknak drukkolunk, miközben tudjuk, hogy egyébként mégis bűncselekményt követnek el. A Payday-sorozat már 2011 óta igyekszik átadni az emberek számára ezt az életérzést anélkül, hogy igazi börtönben találnák magunkat. Az első és a második rész viszonylag nagy sikert aratott a játékosok körében, így mindenki reménykedett benne, hogy a nagy népszerűségre való tekintettel a fejlesztők nem fogják most félvállról venni szeretett harmadik gyermeküket. A sorozat természetesen maradt a jól bevált receptnél, ami sajnos magával hozta a régi hibák közel teljes listáját is.
A Payday 3 továbbra is egy kooperatív belsőnézetes akciójáték (FPS), ahol rajtunk kívül három bajtársunkkal karöltve kell egyre bonyolultabb rablásokat véghezvinni a hatalmas zsákmány reményében. Szokás szerint minden helyszín megtalálható, ami ahhoz kell, hogy hatalmasat szakítsunk a bajtársakkal. Ez lehet egy bank kipakolása, egy ékszerüzlet teljes árukészletének összegyűjtése vagy egy festménykiállításról a legértékesebb alkotások eltulajdonítása. A játék az első belépés alkalmával felajánlja az oktatómódot, hogy akik most csöppennek bele a digitális vagyonrablás rejtelmeibe, azok is gyorsan megtanulják az alapokat. Természetesen ez a rész át is ugorható és egyből indulhatunk az első éles bevetésre, ami a helyi bankfiókhoz vezet. De előtte még kapunk egy kis átvezető animációt, ami inkább csak egy narrációval ellátott dia-sorozatnak felel meg. Próbáltak a fejlesztők valami történetet kitalálni és pár összekötő képsort megalkotni két feladat közé, de a sztori teljesen kidolgozatlan és bugyuta, túlságosan szorosan pedig nem is kapcsolódnak egymáshoz a látottak. Sőt, ezeket az átvezető videószerűségeket el is lehet rejteni a feladatválasztó képernyőről, tehát nem is szükségszerű megnézni őket.
Megyünk lopni, megyünk lopni
Mielőtt mélyebben belemegyünk a játék adta lehetőségekbe, gyorsan leszögezném, hogy a tesztelési időszak alatt az idő túlnyomó részét sajnos botokkal töltöttem, ami nagyon befolyásolta az élményt, de próbálok inkább azokból a tapasztalatokból meríteni, amikor igazi hús-vér emberekkel együtt hajtottam végre az akciókat. Ami legelsőre fel fog tűnni mindenkinek, hogy a pályán való mozgás gyorsabb, dinamikusabb lett, mint az elődökben. A tűzpárbajok és a fegyverek is fejlődtek, de még mindig ne számítsunk Call of Duty szintre. Az viszont bosszantó, hogy hihetetlenül kevés tárral rendelkeznek, és amíg újratöltöm az aktuális fegyveremet, addig még a Nap is lemegy. Összesen 30 darab választható fegyvert kínál a játék, ami jóval kevesebb, mint az előző részben, bár a fejlesztők mentségére legyen mondva, hogy viszonylag sok módosítás áll a rendelkezésünkre, amivel erősíteni tudjuk az arzenálunkat. Megtaláljuk itt a kispisztolyt, a revolvert, rohampuskát, shotgunt, távcsöves fegyvert, tehát mindent, ami egy rabláshoz elengedhetetlen. Illetve természetesen meg is kell magunkat valahogy védeni a rendőrök számtalan hullámban való támadásaitól, ha valami balul sülne el akció közben. Tegyük hozzá, hogy az esetek túlnyomó többségében úgyis egy hatalmas vérfürdő kerekedik az egész küldetésből, főleg a játék elején, amikor még csak ismerkedünk a térképekkel. Egyébként van lehetőségünk egy szavazást kezdeményezni az aktuális balhé újrakezdéséről, ha már az indulás után nem sokkal beütne a krach.
Az új pályák felfedezése egy kicsivel nagyobb öröm, ugyanis némelyik rosszul megválasztott mozdulatunk nem jelenti egyből a lebukást a kamerák és az őrök előtt. Az AI az egész játékban egy kicsit javult, de még mindig borzalmas. Az őrök reagálnak a cselekedeteinkre, letérnek a szokásos útvonalaikról, ha esetleg valami gyanús tevékenységet észlelnek. Nem rántanak egyből fegyvert, hanem előbb kérdeznek, és csak aztán lőnek. Ha egy privát, csak dolgozóknak kialakított helyen kapják el az embert, akkor egyszerűen kikísérik egy nyilvános helyre, ahol a vendégek, ügyfelek tartózkodhatnak. Ez a fejlettebb AI kiterjed a rendőrökre is, akik most már szintén egy fokkal okosabbak, de még mindig inkább csak zavaró céltáblaként vannak jelen. Próbálják a csapatunkat több irányból bekeríteni, ha tüzet okozunk vagy lyukat próbálunk égetni a padlóba, akkor a poroltóval igyekeznek megfékezni a lángokat. Ha egy túszt élő pajzsként használunk magunk előtt, akkor nem tüzelnek ránk, hanem próbálnak minél közelebb jönni hozzánk, hogy ököllel nekünk essenek. Szép dolgok ezek, de sokszor még mindig csak úgy megállnak a nyílt terepen és néznek ki a fejükből. Ha fegyverrel belemászunk az egyik arcába, akkor is csak bambán néz, majd pár másodperc után észbe kap, hogy valamit tenni kéne. Néha keresnek fedezékeket, néha nem, de olyannal is találkoztam, hogy az adott pálya „rendőrségi spawn pontján” beragadtak páran, aztán se jobbra, se balra.
Még egy balhé, aztán leállunk
A Starbreeze fejlesztői szintén javítottak a pályák minőségén és változatosságán. A Payday 3 a megjelenés pillanatában, összesen 8 különböző helyet szolgáltat a játékosok számára, ahol értékes tárgyakat vagy nagy mennyiségű lóvét tudnak szakítani. Ha a programnak sikerül megtartania a játékosok számát, akkor biztos vagyok benne, hogy érkeznek további térképek, de addig is bőven van mit begyakorolnunk, főleg a különböző nehézségi fokozatokon. Ott van például az Under The Surphaze festménykiállítás, ami tele van rejtélyes alfeladatokkal, de amíg megtanuljuk a teljes térképet, az se két perc lesz, ugyanis a hely olyan, mint egy labirintus. Akiknek a Netflix műhelyében készült A nagy pénzrablás című sorozat tetszett, azoknak a Gold & Sharke bankrablás is örömet fog okozni. Természetesen vannak kevésbé jól kidolgozott pályák is, mint például a Road Rage, ahol egy pénzszállító autót kell eljuttatnunk egy hídon keresztül A-pontból B-be, majd feltörni a rakrészt és a zsákmányt a helikopterbe bedobálni. Ennek a pályának viszont az az előnye, hogy gyors, rövid, tehát könnyen tudunk pénzt és tapasztalati pontokat farmolni rajta.
A pályákon és a sztorin első körben nagyjából 5-6 óra alatt végig lehet futni, ami nem mondható valami soknak. Így utána nem marad más hátra, mint hogy visszamenjünk a régebbi térképekre, és újra nekiálljunk ugyanazon feladatok elvégzésének. Saját magunk szórakoztatására elkezdhetünk taktikákat kidolgozni egy olyan lopási műveletre, ahol észrevétel nélkül tulajdonítjuk el az értékes dolgokat. A magányos farkasok, akik nem szeretnek csapatban dolgozni, úgyis ezt fogják előnyben részesíteni. A Payday 2-ben elengedhetetlen volt a karakterek szintezése, hogy egyedül véghez tudják vinni az úgynevezett tiszta rablást, anélkül, hogy elkapják a tolvajt. Itt, a harmadik felvonásban kicsit megváltozott a felállás, ugyanis már a játék legelején rendelkezünk pár hasznos képességgel, hogy kijátszhassuk könnyedén az őröket. Elvehetjük a beléptetőkártyájukat vagy összetörhetünk tárgyakat, hogy elcsaljuk őket az aktuális pozíciójukról. Ezeknek köszönhetően sokkal nagyobb az esély arra, hogy sikerül véghez vinnünk az akciót, még akkor is, ha csak egy véletlenszerűen összerakott csapatban dolgozunk.
A Payday 3-ban, ha kiválasztjuk az adott melót, amit véghez szeretnénk vinni, akkor lehetőség van becsatlakozni másokhoz vagy mások csatlakozhatnak be hozzánk, esetleg barátokkal vágunk neki a rablási műveleteknek. De ha nagyon nincs játékos, akkor a program feltölti csapatunkat botokkal. A gép által irányított társak semmit nem fejlődtek az előző részhez képest, gyakorlatilag semmit nem csinálnak, csak tüzelnek a rendőrökre és ha földre kerülünk, akkor felsegítenek minket. A feladatok megoldásában nem segítenek, csak követnek minket mindenhova. Tehát ha tehetjük, akkor nagy ívben kerüljük el őket. A Payday-játékok varázsa mindig is akkor jött ki igazán, ha barátokkal, ismerősökkel játszottunk, és ez most sincsen másképp.
Zöldfülűvel nem dolgozom
A Payday 3 fejlődési rendszere eléggé eltér az előző résztől, ugyanis nagyon leegyszerűsítették a fejlesztők. A Perk Deckek teljesen eltűntek, amit lehet, hogy sok ember csalódásként fog megélni. Helyette különböző szerepköröket tudunk kitanulni, amiknek köszönhetően meg van arra a lehetőség, hogy például profi orvosok, manipulátorok, „golyófogó tankok”, hackerek, fegyverspecialisták legyünk. Mihelyt kitanultuk az adott szerepkört, elkezdődik az adott ösvény kitaposása, amik szép lassan újabb és újabb képességeket oldanak fel, ahogy egyre többet játszunk a játékkal. Összesen 17 szerep közül lehet választani, bár kezdetben nem mindegyik érhető el. A megszerzett képességpontokat bárhogyan eloszthatjuk, ami lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja és kialakítsa a számára tökéletes rablót. Hasonló a helyzet a fegyverekkel is: kezdetben itt is csak pár darabhoz férünk hozzá. Mindegyik – értelemszerűen egyre erősebb – fegyver úgy válik elérhetővé, ha karakterünkkel elértük az adott szintkövetelményt. Egy apró infó: az utolsó fegyvert 150-es szinten tudjuk feloldani. Ezzel együtt a különböző kozmetikai tárgyak (maszkok, ruhák) feloldása is szintekhez lett kötve.
A Payday korábbi verziói technikai szinten se voltak mindig a megfelelő állapotban. Folyamatos kapcsolódási problémák, fps-droppok, bugok tömkelege jellemezte a címeket. Rengeteg időbe telt a fejlesztőknek mire valamilyen szinten elfogadható állapotra húzták fel az adott programot. Úgy tűnik, hogy ezen a szinten is javult kicsit a helyzet, ugyanis a képkocka-frissítés nem ugrál, szép folyamatos, igazából nem is emlékszem olyan pillanatra, amikor drámai esést tapasztaltam volna. Bugokba azért sikerült belefutnom több alkalommal is, bár olyan mértékűbe nem, hogy ne tudtuk volna teljesíteni a feladatokat. A szerverekkel való kommunikáció is stabilnak tűnt. Összeomlás nem jelentkezett, bár hozzáteszem, hogy az előzetes tesztelési időszak alatt tapasztaltam ezeket, amikor még sokkal kevesebb ember nyúzta a játékot. Ha ténylegesen megjelenik a program, és több ezer játékos rohamozza meg a szervereket, akkor majd kiderül, hogy mennyire sikerült stabil alapokra helyezni a produkciót.
Az ítélet pedig…
A Payday 3 hiába fejlődött az előző részekhez képest, sajnos az előrelépés sokkal kisebb lett végül, mint amit vártunk. A grafika nagyon sok évvel le van maradva még mindig, akárcsak a különböző vizuális hatások. Az AI hiába javult egy picit, még mindig borzalmas, a gép által irányított csapattárs botok pedig kritikán aluliak. Amiben a játék még mindig kiemelkedő, az nem más, mint a hatalmas adrenalin-löketet adó zenék. Ezt a szegmenst a fejlesztők valahogy nagyon érzik, és ezen a ponton ismételten jelesre vizsgáztak, akárcsak az elődöknél. A program mindent összevetve ideig-óráig le tudja kötni az embert, barátokkal pedig kimondottan élvezetes és szórakoztató elfoglaltság lehet esténként betörni különböző helyekre. A fanatikusok biztosan élvezni fogják minden percét, főleg ha folyamatosan érkeznek majd az új pályák.
