Az Overpass 2-t valószínűleg nem várták tömegek, hiszen a műfaj, amit képvisel, még a motorsport-rajongók táborán belül is csak egy szűk rétegnek szól. Pedig amúgy érdekes, mert az összkerékhajtású, kifejezetten erre a célra épített gépekkel szinte függőleges sziklafalakon felkapaszkodni legalább annyira adrenalinpumpáló, mint a pálya minden négyzetcentiméterét kihasználva tükörsima aszfalton száguldani vagy szűk erdei utakon végigrallyzni. Még akkor is, ha ehhez egy picit le kell lassulni. A lényeg, hogy én szeretem az ilyesmit, eddig viszont csak a BeamNG.drive sziklamászós variációi szolgálták ki azokat, akik ilyesmire vágytak, ez pedig sajnos az Overpass 2 megjelenésével sem nagyon fog megváltozni.
Pedig papíron amúgy minden benne van a Nacon gondozásában megjelent címben, amire csak szükségünk lehet: ATV-k, UTV-k, meg úgynevezett Rock Bouncerek is – egyébként ez utóbbiak valók kifejezetten sziklamászásra. Egészen korrekt pályalistát is kapott az alkotás, ráadásul az Unreal Engine 5-nek köszönhetően minden helyszín (a versenygépekkel egyetemben) gyönyörű és részletes, tálalás terén tehát nem igazán érheti szó a ház elejét. Versenytípusokból pedig van minden, ami kell, hiszen a hegycsúcsok meghódítása mellett az obstacle course módban például – a névhez hűen – nehéz terepen kell teljesítenünk egyfajta akadálypályát, méghozzá a lehető legjobb idő alatt. Ezek az érdekesebb és élvezetesebb fajták, de persze hagyományosabb sprint- és körversenyeket is indíthatunk, kár, hogy ezekbe instant belerondít az az MI, ami véleményem szerint imádja a fájdalmat. Okozni és elszenvedni egyaránt, mivel olyan sokszor képesek a falba tenni az ATV-ket, hogy az már nem lehet véletlen – ahogy az sem, amikor könyörtelenül pit manouvert hajtanak végre rajtam vagy egymáson. Láttam nem is kevésszer, alaposan megfigyeltem, ahogy jól megfontolt szándékkal követik ezt el (vagy valami hasonlót), mert akárhányszor kispályás körversenyt indítottam, Wreckfest szintű káoszt kaptam.
Ebből kifolyólag inkább a sziklamászós meg az obstacle course-os mókákba menekültem, amik egyébként kontrollerrel még egészen élvezetesek is, bár a fizika nyilván nincs olyan szinten, mint a fent említett BeamNG-ben – ez a vezetésre és a sérülésmodellre egyaránt igaz. Egy simcade-szerű szórakozásnak ugyanakkor tökéletesen megfelel az Overpass 2, viszont amikor kormánnyal próbáltam a Neopica alkotását, az már nem kicsit rontott az élményen. A forcefeedbacknek inkább csak erőssége van, maga a mélység, a részlétek már sajnos hiányoznak, éppen ezért csak találgatni tudtam, hogy mit kommunikál felém az ATV, ahelyett, hogy éreztem és tudtam volna.
Pedig a tartalom terén egyébként nincs okunk a panaszra, hiszen a különböző versenymódok és az egészen korrekt pályaválaszték mellett akad online- és lokális multiplayer, az egyszemélyes gyorsjátékmódokon túl pedig még karriermód is szerepel a listában, ami ráadásul meglepően részletesre sikeredett. Persze ehhez hozzátartozik, hogy eleve nem vártam ilyen sokrétű menedzsment részt egy ennyire niche címtől, de még az R&D is ott van, tehát lehet kutatni és fejleszteni a versenygépeinket.
Pluszban pedig magát a csapatunkat sem árt ügyesen menedzselni, hiszen a legjobb tagokra lesz szükségünk a sikerhez, így tehát az Overpass 2-ben még erre is figyelnünk kell. Mármint a helyes szórend az lenne, hogy az Overpass 2-ben is figyelnünk kell erre, mert ezek azért nem újdonságok, ott vannak más versenyjátékokban is (F1 vagy a MotoGP-széria), de mindenképp pozitív meglepetés volt egy ennyire radar alatt érkező programban is viszontlátni ezeket a játékmechanikai elemeket.
