Kifejezetten erős és meghökkentő gondolatokat vet fel a japán Neotro Inc. által készített twin-stick shooter. Szokatlannak tűnik a műfajhoz ez a fajta mély témaválasztás, viszont kétségkívül eredetivé és izgalmassá teszi az amúgy sem unalmas játékmenetet. Az ismert – vagy inkább általam átköltött – közmondás, miszerint „a grafika megfog, a történet behúz, a játékmenet pedig megtart” tökéletesen illik a NeverAwake-re, mert túlzás nélkül ilyen egy igazán szórakoztató lövölde. Na, de lássuk is, hogy pontosan miért is ennyire jó.
A véget nem érő rémálmok...
A játék egyik fő erőssége a már említett történet, amivel nem lesz könnyű dolgunk, ha időrendben szeretnénk összetenni az eseményeket. Főszereplőnk egy kislány, név szerint Rem, aki egy súlyos baleset következtében kómába kerül. Ebben az állapotban alteregója felveszi a harcot az eddigi, rövid kis élete során ért megrázkódtatásokkal, melynek részeként terítékre kerül többek között a családdal való kapcsolat, a szociális és iskolai élet, valamint a különböző traumák és félelmek. Ezekről bővebben kisebb, összekuszált naplóbejegyzésekben olvashatunk a pályák befejezése után, míg végül minden apró részlet a helyére nem kerül, a végkifejlet pedig tőlünk függ. Csak mi adhatjuk meg a választ a lövöldözés közepette fejünkben motoszkáló kérdésre: Rem vajon meg tud birkózni a rémálmaival, és felébred-e valaha? A pályák tökéletesen visszaadják egy traumatizált kisgyermek érzelmi világát: a látvány groteszk, nagyon színes és figyelemfelkeltő, így egyértelműen ez a játék másik erőssége. Lehet utálni, lehet imádni, de az biztos, hogy nehéz mellette szó nélkül elmenni
…és a harcias alteregó összecsapása
De térjünk is át a játékmenetre. Személy szerint nem vagyok a műfaj nagy rajongója, így kicsit megszeppenve láttam neki, hogy felfedezzem az egymás után megnyíló borzalmakat. Szerencsére a játék rémálmokat idéző látványa ellenére végtelenül felhasználó- és újoncbarát, miközben szükség esetén azért a veterán játékosoknak is bőven tartogat kihívást. Könnyítésként ráadásul bekapcsolhatjuk az automata célzást, valamint pusztító és hasznos képességgel turbózhatjuk fel karakterünket, vagy épp mordályunkat. Ha ez sem lenne elég, akár egy „oversoul” módot is választhatunk, ami még egyszerűbbé teszi a dolgunkat erősebb lövésekkel és több páncéllal. (A súgóban lévő tippek is kifejezetten hasznosak!) Persze a NeverAwake akkor mutatja meg igazi arcát, ha a felsorolt segédeszközök egyikével sem élünk.
Rem alteregójával több, mint 80 pályán lövöldözhetjük át magunkat, ami alapból sem kevés, de a változatos felszereléseknek, taktikáknak, befejezéseknek és pontozórendszernek köszönhetően az újrajátszhatósági faktora is igen magas. A kreativitás végig tartja a színvonalat, a különböző tematikák szerint felépített pályák kivitelezésben és (fő)ellenfelek terén is változatosak. Feladatunk gyakorlatilag a szörnyekből (és egyéb, néha szó szerint nyakatekert hétköznapi lényekből) kipotyogó lelkek összegyűjtése, amik szedegetésével, ha elértük a 100%-ot, akkor a pálya befejezettnek tekinthető. A "loop" azonban csavarhat egyet a dolgokot, ahogy a pálya elejére taszítva még nehezebb kihívások elé állít.
A zene és a különböző hangok tökéletesen passzolnak a nem túl vidám koncepciókhoz, kellemes aláfestést nyújtva ehhez a bizarr utazáshoz, miközben a vizuális ingerek (főleg a már-már bullet hellnek is beillő jelenetek) rendesen megdolgoztatják közben a szemet. Az irányítás gördülékeny és könnyen kézre áll, szóval a NeverAwake a már említett újoncbarát megoldásokat is figyelembe véve tökéletes választás a műfaj rajongóinak és azzal éppen csak ismerkedőknek egyaránt, hogy mindenki a maga ritmusában fedezze fel a válaszokat a játék közben felvetődő kérdésekre.
