Igazán nem panaszkodhatnak a Naruto-rajongók, elvégre a Bandai Namco a 2000-es esztendők óta szinte évente ad ki egy-egy új játékot Kisimoto Maszasi híressé vált karaktere és társai főszereplésével. Egy főként rajongóknak szóló alkotást viszont megfelelő tálalás hiányában nehéz értékesíteni az új közönségnek. Hatványozottan igaz ez a Shinobi Strikerre, ahol az előző, történetközpontú részekkel ellentétben egy csupasz tutorial módra, valamint pár tucat narratívát nélkülöző küldetésre korlátozódik az egyszemélyes mód.
A játék nem követi sem a manga, sem az anime sztoriját, életutunkat mi magunk írjuk, ezért először a Naruto-játékok történelmében a kezdéskor egy karaktergeneráló fogad, ahol mindenki megalkothatja a saját személyazonosságát, majd nekivághat a nagy kalandnak. Persze elsőre csak egy mezei, falusi alap ruházatában feszíthetünk, de a szinte minden tennivaló után járó loot-tekercsekből bármikor cicomázhatjuk avatárunkat. Nincs mikrotranzakció vagy kreditvásárlás, itt minden valuta in-game szerezhető meg a normál vagy időszakos versenyeken. A központi helyként funkcionáló Hidden Leaf falu a Dragon Ball Xenoverse mintájára hajaz, de közel sem biztosít olyan kidolgozott lehetőségeket. Valós időben látható a világhálón lebzselő, sok-sok hozzánk hasonló újonc, az erőviszonyok pedig rögtön felmérhetők az adatlapjukra pillantás nélkül is, hiszen a tapasztaltabb tagok már komolyabb ruhakölteményekben feszítenek, amiket nem két óra összeszedni.
A nindzsa színre lép
A gyorsan elsajátítható alapok után fejest lehet ugrani az egymás csépelését tartalmazó PvP arénaharcos, bázisfoglalós, CTF vagy TMD módokba, a bátortalanabbak pedig gyakorlásképp többedmagukkal, akár négyfős csapatokban a korábban említett küldetéseket is teljesíthetik. Persze a Shinobi Striker a hús-vér játékosok elleni összecsapásoknál mutatja ki igazán a foga fehérjét, de a legtöbb közös harc a többi játékossal egyszerűen káoszba fullad. Mindenki összevissza teleportál, ugrál, falon fut, grappling hookkal suhan, szóval nem árt, ha az embernek jók a reflexei. Grafika terén a szoftver képi világa a lehető legmesszebb helyezkedik el a cinematic élményt nyújtó Ninja Storm irányától, és leginkább a Nintendo Wii-s Naruto-játékokhoz áll közel, ami nem dicséret. Sajnos az irányítás és a kamerakezelés sem áll mindig a helyzet magaslatán, szinkron tekintetében viszont az angol mellett szerencsére most is elérhető a japán hang, így a jóérzésű anime-rajongók nem fognak kárt szenvedni.
Mivel lényegében egy erősen a multiplayer élményre koncentráló programról beszélünk, így a sinobikat ismerők és szeretők közül is csak egy szűkebb keresztmetszet fogja valóban értékelni a Shinobi Striker online mérkőzésekre kihegyezett játékmenetét, de a harcok egy jól balanszolt parti esetében, normális küzdőtársakkal egész élvezetesek tudnak lenni. És ha valakinek eddig az volt a legnagyobb álma, hogy saját karakterét létrehozva, csapatban harcolhasson más emberi játékosokkal a széria ismertebb helyszínein, akkor a program nekik abszolút meg is éri az árát. Viszont a Naruto-játékokkal csak most barátkozók ne itt kezdjék az ismerkedést, mert ez a rész már inkább szól a hardcore rajongóknak, mintsem az új belépőknek.
