A Milestone neve mostanra kis túlzással egybeforrt a motoros címekével, hiszen az olasz stúdió már hosszú évek óta stabilan és szorgalmasan szállítja a többségében licencelt versenyjátékokat. Hogy a szorgalom minőséggel jár-e? Nos, ilyen téren már nehezebb egyértelmű megállapításra jutni, hiszen amíg a MotoGP például nagyon szép fejlődésen ment keresztül, addig a Monster Energy Supercross lényegében évek óta egy helyben toporog – az MXGP képében pedig fura mód még belső konkurenciája is akad. Emiatt aztán egyértelműen az előrelépésben reménykedve vetettük bele magunkat a Monster Energy Supercross – The Official Videogame 4 tesztelésébe.
A 22-es csapdája
A Monster Energy Supercross továbbra is az amerikai AMA-szuperkrosszbajnokság hivatalos játékának tekinthető, melyben nemcsak a versenysorozat pályái kaptak helyet, hanem a 450SX és a 250SX kategóriák pilótái is. A hagyományos motokrosszal ellentétben itt stadionokban zajlanak a futamok, a kihívás azonban ettől még nem kisebb, hiszen a kisebb-nagyobb ugratók, a hepehupás szakaszok és a döntött kanyarok egyáltalán nem könnyítik meg a versenyzők dolgát – pláne akkor, amikor egyszerre huszonketten indulnak el a rajtvonaltól.
Ha már kihívás: a Milestone játéka mindig is a nehezebb címek közé tartozott, ez pedig az idei rész esetében sincs másképp. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a hagyományos pályaversenyzéssel ellentétben itt egy elfogadható és egy optimális kör között sokkal nagyobb az időkülönbség. Amíg máshol elég megtalálni az ideális féktávokat és íveket, addig itt sokkal inkább a ritmusról szól minden: ha képtelen vagy egymásba fűzni a bukkanókat és az ugratókat, akkor óriási hátrányba kerülsz az egyenes szakaszokon. Ez tehát azt jelenti, hogy a tanulási görbe igencsak meredek, és hiába egyszerű a pályák vonalvezetése, a gyakorlatban bizony bőven kell idő, amíg megfelelően elsajátítjuk mindegyiket – de ebben nincs semmi meglepő, hiszen a korábbi részeknél is így volt.
Ami viszont nem így volt, és sajnos kifejezetten nagy baklövés, az a karrier mód új fejlesztési rendszere. Maga a felépítés teljesen hétköznapi: kezdőként indulva kell folyamatosan feljebb lépkednünk a ranglétrán, a kategóriák között. A készítők azonban úgy gondolták, hogy jópofa volna feldobni mindezt azzal, hogy motorosunk egyes képességeit megszerezhető pontokkal fejleszthetjük, amivel önmagában még nem is lenne gond. Csakhogy az amúgy is magas (még a legkönnyebb fokozaton is) nehézséget elfelejtették ehhez igazítani, így a karrier kezdetén még nagyobb hátrányban vagyunk, mint egy hétköznapi versenyen. Ha kellően ügyesen teljesítesz a versenyek között elérhető különféle extra feladatok során, akkor a pontok szerencsére viszonylag gyorsan gyűlnek, arra azonban mindenképpen készülj fel, hogy az első néhány futamon esélyed sem lesz. Nemhogy tartani a lépést az élmezőnnyel, de az utolsó helynél egyáltalán előrébb zárni, ami sajnos rendkívül demoralizáló.
Az említett buktatók miatt az első körök különösen szenvedősek, de akadnak más problémák is. Maga a járműfizika például inkább hátrányára változott, mint előnyére, a vezetési modell és a gépek viselkedése ugyanis rendkívül inkonzisztens. Motorunk hol pillekönnyűnek, hol több mázsásnak érződik a kanyarokban és az ugratókon, ez a jelenség pedig különösen akkor figyelhető meg, amikor más versenyzőkkel vagy a pályaszéli tereptárgyakkal ütközünk, ami rendkívül bosszantó. Emellett a visszapörgetések száma is limitált, így a többszöri hiba sem igazán fér bele. Ami viszont jó hír, hogy amikor összeáll a kép és elkapjuk a ritmust, akkor a Monster Energy Supercross 4 kifejezetten szórakoztató tud lenni. Az ellenfelek persze ekkor sem fogják megkönnyíteni a dolgunkat, az azonban szó szerint felemelő, amikor tökéletesen egymásba fűzünk két-három ugratót, hibátlanul eltalálva mind a tempót, mind a testtartást. Érdemes tehát kitartónak lenni, a játék ugyanis abszolút meghálálja a szorgalmunkat, mind élményben, mind pedig köridőkben.
A szabadság örömei
A karrier mód és a gyorsversenyek mellett ezúttal is megtalálható a játékban a pályaszerkesztő, ami pár új elemet leszámítva szintén nem változott sokat, de továbbra is el lehet szöszölni vele. Egy fokkal érdekesebb a Compound mód, amely szintén nem újdonság, maga a helyszín, Maine viszont igen. Egy teljesen új sziget vár bennünket, méghozzá egy többé-kevésbé kötetlen nyitott világgal, melyet szabadon bejárhatunk két keréken – akár bandába verődve is. Már pusztán száguldozni is jó érzés ezeken a hangulatos vidéki utakon, félelmetes távolságokat átszelve az ugratókon, de természetesen akadnak konkrét tennivalók is, hiszen az itt található öt extra pályán további kihívásokat teljesíthetünk. Összességében azért meg kell hagyni, hogy közel sem óriási a játéktér, de mi így is jól elszórakoztunk a rejtett gyűjtögetnivalók keresgélésével, melyeken keresztül további felszereléseket lehet megnyitni.
Vannak tehát könnyedebb pillanatai a Monster Energy Supercross 4-nek, ám ez ne tévesszen meg senkit, a Milestone motoros játéka ugyanis kőkemény kihívást nyújtva igenis sokat követel a játékostól. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, az igazi előrelépés azonban eközben nem érződik, sőt vannak olyan elemei a játéknak, melyek inkább gyengébbnek tűnnek, mint a harmadik részben. Ha ehhez hozzávesszük a kezelőfelület és a mesterséges intelligencia kisebb kellemetlenségeit, illetve azt, hogy a látvány – főleg az általunk tesztelt PS5-verzióban – 2021-ben azért hagy már kívánnivalót maga után, akkor aligha mondhatjuk, hogy ez egy olyan folytatás lett, ami miatt érdemes váltani. De az újoncok számára is inkább azt javasoljuk, hogy valamelyik korábbi résszel szemezzenek inkább.
