Szinte hihetetlen, hogy a Metroid Prime-széria alig pár hónapja ünnepelte 20. születésnapját, az meg pláne, hogy a Nintendo pontosan ekkor adta nyugati kézbe annak a Metroid-szériának a kulcsát, amely kortársával, a Castlevaniával együtt gyakorlatilag teljesen új műfajt teremtett, a platformereket fuzionálva az akció-kalandjátékokkal és az RPG-elemekkel. Ezt a gazdag hagyatékot az amerikai Retro Studios olyan eleganciával és kecsességgel tolta át a modern 3D-világba, hogy a végeredmény egy komplett konzolgenerációt határozott meg – a fejlesztők sorsával egyetemben, hiszen egy egész trilógiát húztak fel a legendás alapokra, amit végül nem tudtak sem felülmúlni, sem pedig érdemben folytatni. A pletykák szerint egyszer már újrakezdett negyedik rész a logón kívül semmit nem mutatott magáról, némi mozgolódás ugyanakkor mégiscsak történt a széria háza táján: a Metroid Prime felébredt évtizedes álmából, és olyan formában tért vissza, amire nem egészen számítottunk.
Egy régi ismerős
A Metroid Prime Remastered létezése annyira azért nem meglepő, hiszen az újrakiadás már 2022 nyarán nyílt titok volt, nem mellesleg tökéletesen beleillik abba a trendbe, amit a Nintendo a Switch-generáció alatt követ: kézikonzolra költözteti, vagy épp a nulláról építi fel újra olyan szériák korábbi fejezeteit, melyek folytatása már a küszöbön van. A Xenoblade Chronicles definitív verziója az előbbi kalapba esett, a Live a Live és a Famicom Detective Club pedig az utóbbiba. Cikkünk alanya viszont egy harmadik, köztes megoldást talált magának. A játék ugyanis valahol félúton van egy remake és egy remaster között, ezzel alaposan megindokolva borsos, 40 eurós (~ 16 000 forint) fogyasztói árát.
A felszín alatt azért nagyjából változatlan a helyzet: a Metroid Prime egy hozzávetőlegesen 15 órás, a metroidvania stílust erősítő puzzle-platformer-akció-kaland hibrid, melyben a galaxis legendás fejvadásza, Samus Aran ismételten beleakad világának űrkalózaiba. Az egyszerűnek tűnő kalamajkából végül sokkal nagyobb baj lesz, miután a főhős kényszerleszállást hajt végre a Tallon IV nevezetű bolygón, vagyis az egykori Chozo-civilizáció otthonán, ahol az élet egy jelentős részét felfalta, egy másik szeletét pedig teljesen átalakította a Chozók vesztét okozó fertőzés. Samus feladata így tehát nem csupán az, hogy elmeneküljön a planétáról, de emellett azt is ki kell derítenie, hogy mi történt pontosan, és mit kerestek itt az űrkalózok.
Ennek menete (a történettel és a tartalommal együtt) pedig pontosan ugyanolyan, mint húsz évvel ezelőtt. A Tallon IV továbbra is egy pazar helyszín, ahol a havas vidék mellett meg kell mártózni a magma melegében fürdőző barlangok járataiban és az elburjánzott növényzet által uralt romokban is, egyenként szedve össze Samus repertoárját –ugyanis annak elemei nyitják meg a térkép korábban elérhetetlen részeit. A Prime játékmenete két évtized alatt mit sem vesztett fényéből és lendületéből: a felfedezés izgalma és öröme, a labirintusszerű térkép kiismerése, a sok kihívást nem, bosszúságot viszont annál inkább okozó ellenfelek legyőzése, a logikai feladványok és a terep által alkotott akadályok leküzdése még mindig elképesztően élvezetes, pontosabban fogalmazva jobb, mint valaha.
Keringő
Az újrakiadás ugyanis két ponton nyúlt bele drasztikusan a Prime-ba. Az első, és egyben legfontosabb az irányítás: a funkcionális, de kényelmesnek éppenséggel nem nevezhető Gamecube-os metódus, valamint az innovatív, de szintén nem túl kézreálló mozgásérzékelés helyett ugyanis ezúttal a száz százalékosan modern, két analóg kar vezérelte kontroll kapta a főszerepet – de egyébként a fentiek is elérhetők, ha valaki az eredeti megoldást preferálja. Ennek okán a felújítás teljesen modernnek hat: a célzás gyorsasága, a célpontok befogása, a fegyverek elsütése, a képességek és lőszerek közti váltás, az egyszerűbb tájékozódás a platform-részek során mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy már csak emiatt is élvezet legyen visszatérni ebbe a világba – az i-re a pontot viszont egyértelműen a tálalás teszi fel.
A tálalás, amely már-már abszurd módon jóra sikeredett. A Skyward Sword borzasztóan lusta HD-újrakiadásával ellentétben a Nintendo, a Retro Studios és a szatellit-stúdiók ezúttal az alapokig fúrtak le, és adtak olyan új köntöst a programnak, amely csak pár hajszállal marad el egy teljesértékű remake látványvilágától. A gazdagabb geometriának köszönhetően például sokkal kevésbé érződik a világ díszletnek, amit ráadásul olyan új tereptárgyak egészítenek ki, melyek nem változtatják meg az adott helyszín hangulatát, csupán gazdagítják az összképét. Erre erősítenek rá a feljavított textúrák, a részecskeeffektek, a Switchből feltehetően mindent kifacsaró fény-árnyék hatások, és a teljesen új bevilágítási rendszer, melyek együttese elképesztő összhatást eredményez – mindezt ráadásul 60 fps mellett.
A Metroid Prime Remastered a kiváló felújítás mintapéldája: csak azokat az elemeket modernizálja, amelyeket feltétlenül szükséges, a kor igényeihez igazított mechanikák mellett pedig a tetszetős tálalásról is gondoskodik. A Metroid Prime még húsz év elteltével is műfajának egyik abszolút csúcspontja, jelen formájában pedig nem csupán 2023 elejének talán legjobb és legfontosabb megjelenése, de egy olyan új etalon is, amelyhez minden később érkező remake-nek fel kellene valahogy nőnie.
