Egyre több játék fest elég sötét jövőképet az emberiség számára, és a T0 Studios alkotása sem kecsegtet túl sok reménnyel. A Metal Mutation története szerint ugyanis cirka 61 év múlva, 2084-ben, avagy a cyberpunk korban, a technológia ugyan tovább fejlődik, de a társadalmi rendszer már rég összeomlott, az újszülötteket szociális szervezetek nevelik fel, felnőttként pedig a kiemelkedő személyek az óriáscégek munkálatába állhatnak, míg a többieket megbélyegzik, és testmódosításokon kell átesniük, hogy kiborgként egyáltalán találjanak valami alulfizetett, megterhelő fizikai munkát maguknak.
Egy nap egy elhagyatott szigeten, egy rejtélyes űrállomás csapódik a földbe, környékén pedig furcsa jelenségek ütik fel a fejüket, köztük állati mutációk, melyek mögött a vizsgálatok során kiderül, hogy nanorészecskék állnak. A vállalatok persze rögtön rávetik magukat az új technológiára, hogy növeljék vele befolyásukat, és egy hatalmas kutatóbázist húznak fel a sziget fölé. Mindeközben fellázadnak az elnyomott kiborgok, akik támadást indítanak a bázis ellen, és sikeresen el is foglalják, azonban váratlanul mutáns fémszörnyek tűnnek fel a semmiből, akik az emberiségre vesztét okozhatják. Egy kiborg és egy MI azonban egyesíti erejét, hogy megfékezze őket.
A felvezetéshez igazodva a Metal Mutationben rideg, futurisztikus, valamint sajnos többnyire eléggé steril és ismétlődő helyszíneket kell karddal a kezünkben bebarangolnunk, mögöttünk egy szellemként lebegő kék hölgy kíséretében, de ha egy kis társaságra vágynánk, akár 3 barátunk oldalán is megküzdhetünk a gépszörnyekkel. Az már az első nekifutás alatt elég egyértelművé válik, hogy a látvány nem a játék erőssége, ugyanis a pályák és környezet jellegtelenségén kívül a grafikai stílus és megvalósítás sem sikerült túl ütősre, amin az sem segít, hogy az ellenfelek is eléggé ismétlődőek.
Ez már csak azért is kellemetlen, mivel a roguelike műfaj képviselőjeként az ismétlés eleve a Metal Mutation egyik alappillére, hiszen elhalálozás esetén kezdhetünk minden előlről, de ezen nem sokat segít, ha hamar ráununk a mutáns patkányok, szárnyas fémvarjak, gépek és egyéb ellenfelek lekaszabolására. A mutálódott bestiák ráadásul nem is jelentenek különösebb kihívást, ugyanis sok esetben elég lomhán és kiszámíthatóan mozognak, még a főellenfelek is, melyek sokszor hosszú ideig mozdulatlanul állnak, kvázi arra várva, hogy agyba-főbe verjük őket. Az elagyabugyálásuk közepette véletlenszerű képességekkel folyamatosan tovább bővíthetjük arzenálunkat, egyes pontokon akár játékbeli valutáért cserébe, amit két nekifutás között a The Shelter névre keresztelt bázisunkon is kedvünkre elszórhatunk fejlesztésekre. A kampány kisebb zónákból épül fel, melyek között mi választhatjuk ki, hogy a lehetséges útvonalak közül melyiken indulunk tovább, a játék pedig kedvesen még azt is elárulja, hogy milyen jutalmak vagy épp kihívások várnak az egyes területeken. Elszórva egyébként rövid bejegyzéseket és üzeneteket is találhatunk a pályákon, amik adnak némi betekintést az események hátterébe, de igazság szerint túl sokat nem dobnak az élményen.
A Metal Mutation tehát mindent összevetve egy egész jópofa roguelike, cyberpunk tálalással, amivel egy ideig el lehet szórakozni, de nem igazán mondható kiemelkedő darabnak, és a műfajon belül se nagyon villant semmi újdonságot. Ettől persze még megérhet esetleg egy próbát azoknak, akiknek a szíve csücske minden, ami roguelike, csak ne várjanak tőle sokat.
