A két hónappal ezelőtti előzetesünkben igyekeztem a tőlem telhető legjobb módon felkonferálni az év egyik, szubjektíve legjobb játékát, s egyszersmind felkészíteni ennek befogadására titeket, hisz az ember szereti/szeretné megosztani azt, ami önnön magának oly kellemes kikapcsolódást nyújtott. Fenntartásaim érthető módon voltak, hisz a Capcom kőkemény konzolvonalas fejlesztőként, ha nem is veti meg a PC-s játékost, a sokrétű hardver támogatására kiforrott programozó gárdával nem igazán rendelkezik, s sajnos megannyi átültetésüket több kisebb-nagyobb bug boglya kárhoztatta el billentyűzetforgató körökben.
A történet ismételt gyors átfutásával kezdeném a sort, no véletlenül sem azért, mert ez az egyszerű toldalék afféle Bestseller volna, csak amolyan képbe illesztés gyanánt falja az értékes karakterszámot. A Star Warsban első ízben szereplő hógolyóbis (a Hoth) ikerbolygóján kalandoznak ükükük-unokáink, hogy lelakott, és mostanában pokoli forró szülőföldünk után új helyszínen szólhasson hangosan az ének. Ellenállás meglepetésükre nem gombszemű zöld muksók, hanem szteroidokon nevelkedett drabális ízeltlábúak képében jelentkezik, ők Akrid néven vonulnak be a biológia könyvekbe. Leszármazottjaink eleinte persze elbuknak, hisz a legjobb filmekbe is kell egy lehetetlen mélypont, ahonnan száz, hogy fordítani fogunk fanfárok közepette, s ez meg is történik. A bogárkák gyémánt keménységű kitin-származék páncéljának gyenge pontjait kihasználva szépen megindul a daráló, az emberek oldalán Wayne nevezetű főhős jelöltünkkel. A srác hiába jó ember, a sors csúnyán kibabrál vele, ugyanis az igaz katona édesapja otthagyja a fogát egy jóllakottabb Akrid ellenében, s ő maga is kis híján odavész. Egy apró hókalóz banda menti meg őt, s egyszersmind meglátva benne a kiválasztott formát, a segítségére is lesznek a bosszúban.
Szépen tömörítve ennyiből kell motivációt kapnunk a rambózásra, ám pár, tipikusan japán fordulat még kuszábbá teszi majd ezt az egy szem szálat, elöljáróban annyit: nem csak a csápszájúak lesznek szálkák a szemünkben.
Akció indul
A VS-ek speciális gépezetek melyek az extrém hőmérsékleti viszonyok ellenére is üzemképesek. Sajátos berendezéssel rendelkeznek, amivel fel tudják használni az Akridokból kicsurgó zseléállapotú hőenergiát. A kolonizáció kezdetén munkagépeknek használták őket, de a kiélesedő harcokban remekül helytállnak az őslakosokkal vívott ádáz küzdelemben is könnyen cserélhető fegyvereiknek s mobilitásuknak köszönhetően. A legújabb típusok már az állandó repülésre is képesek, új dimenziót nyitva a harcokban. A játékban hét eltérő VS kapott helyet, mindegyik egyedi extrákkal felturbózva. A GTF-11 például hátrakétákkal van felszerelve, melyeknek köszönhetően kisebb távolságokat repülve tud megtenni. A GAB-25M tankká, a GTF-13M pedig hósiklóvá képes átalakulni, így a helyzetnek megfelelően tudjuk változtatni taktikánkat.
És egy pillanatra sem fog megállni. Lehet persze legyinteni, hogy akciójátékokból a sivatagot is életre lehetne kelteni, de a Lost Planet mindezt oly kiválóan, kihívásokkal teljesen teszi, hogy az már-már művészet. Családi tragédiás emlékekkel terhelt hősünk egymaga vág neki a planétának, szupport csak headseten van jelen. No meg egy, a lábadozásunk során felszerelt ketyere képében, ami a leölt ellenségből kifolyó forró narancskocsonyát felhasználja, így tartva melegen és egyben tankja kapacitásáig fitten a főszereplőt. A rendszer hasonlatos a Halo-éhoz, hiszen újratölti az életerőnket. Apró csavar az egészben, hogy míg valamivel többet ad (azonnal felfrissít), van, amit el is vesz, hiszen ha üresen kong, akkor melegen se képes tartani minket, és a nagy hidegben Wayne maga sem áll fel többé. Ennek nagyszerűsége legfőképpen abban rejlik, hogy gyógyítás használata nélkül is üzemelnie kell, így ez nem örök, magyarán állandó rohanásra, pusztításra, irtásra, s egyszersmind taktikázásra vagyunk kényszerítve, mert a bekapott találatok erősen megcsapolják kis berendezésünket. Segítséget jelenthet továbbá a tereptárgyak rutinszerű amortizálása, mivel mindegyikük rejt magában némi hőmasszát, függetlenül attól, hogy élő-e avagy sem.
A tizenkét, relatíve változatos részre tagolt kalandot gyalogszerrel és jövőbeni kétlábú hadigépezetekkel (Vital Suitok, a Mech-ek után szabadon) tehetjük meg. A játék során megannyi pusztító eszközzel tehetjük teljessé bosszúnkat. Az alapkollekció magától értetődő, de akad pár futurisztikus jószág is. E sci-fi rendcsapók szépek, színesek, bivalyerősek és hangosak, csak sajnos zabálják a hőenergiánkat. Gránátból a diszkosz-fajta kifejezetten vidám darab, szépen megragad ott, ahova repítettük, levakarhatatlanul. A felvehető készletből egy időben csak két kézi s egy gránáttípus lapulhat nálunk, betárazásra tehát nincs lehetőség. A VS-ek gyakorlatilag erősebb tűzerőt, nagyobb fürgeséget és acélosabb pajzsozást jelentenek nekünk, s kiemelendő, hogy a fegyvereiket szabadon le-, és felszerelhetjük, hovatovább magunkkal is vihetünk ezekből egyet. A kvázi lépegetők némely csúcsfegyvere igazi telitalálat, főleg a hőkövetős sugárvető lehet számotokra is nagy kedvenc. A harcászati repertoáron felül egy csáklya lapul még nálunk, amivel sebesen hidalhatunk át akadályokat, s törhetünk bábeli magasságokba.
Az ellenségünk nagyját képező rovarcsalád fajtájához hűen butuska, vígan aprítható társaság, a gyenge pontjaik kitanulása se pokoli ördöngösség, ám nagy létszámuk, és brutálmód aljas alfa példányaik (a főellenfelek) könnyedén a másvilágra képesek küldeni játékost és billentyűzetét, főleg a gyermeteg easy fokozatnál bátrabb nehézségi szinten. A megjelenő harmadik fél pedig kellően kimeríti majd a pofátlan túlerő fogalmát mindenki számára, azt garantálom.
Irányítás
Dupla analóg karra optimalizált rendszer esetén nem mehetünk el szó nélkül annak billentyűzet-egér kombinációjára való adoptálásnak a minősége mellett. Igaz, én egy zsineges X360-kontrollerrel játszottam (az ugye pompásan működik PC-n is), de természetesen kipróbáltam, és így is teljesen játszható, mint mondjuk egy Tomb Raider A menüben található egy FPS-nézet beállítási lehetőség is, ám ezt nem bírtam működésre bírni akármivel is próbálkoztam, marad a külső nézet. Ez cseppet sem baj, mert így ezerszer látványosabb a dolog, no meg tájékozódni is jól lehet.
Online wars
A bolygón élő őslakos faj sajátossága, hogy egy ritka ásványi anyagot képes kivonni a fagyott talajból, melyből a létfenntartásához szükséges Thermal Energy-t állítja elő saját maga számára. A termetesebb fajokra jellemző, hogy testük több mint 90%-át igen erős páncél borítja. Egyedüli gyenge pontjaik a T-Eng-et tároló, sárgán-narancsszínben tündöklő testrészeik. Ebből kifolyólag mindig ezen gyenge pontjaik megtalálása a célunk, minden máshova bevitt találatunk hatástalan rájuk nézve.
A mutliplayer különösen nagy erőssége volt az Xbox 360-as változatnak, így örömteli, hogy ezt PC-n is viszontláthatjuk. Megannyi térkép várja a Stallone jelölteket egy könnyed hócsatára a szokásos játékmódokban, melyek, ha más névvel is vannak illetve, a megannyiszor látott típusokon nem igazán mutatnak túl. Az DM itt Elimination, a TDM Team Elimination, a Dominate Post Grab, mondjuk itt több tornyot kell birtokolni , és a Fugitive egy ferde hajlamú uraknál divatos embervadászatszerű valami, amiben egy szerencsétlenre megy mindenki más. A multi ereje nem ezekben rejlik, hiszen egyik sem új, hanem szintén a játékmenetben bújik meg, felidézve a legnagyobb klasszikusok erényeit. Vívhatunk épületekben, szűk helyeken tisztán, vagy a hatalmas hómezőkön kegyetlen VS harcosként boríthatjuk lángba az eget, teljesen mindegy, mert mind a magányos harcos, mind az összehangolt akciók győzelmet jelenthetnek. Kezdő, avagy profi egyaránt megtalálhatja a számításait, persze az ésszerű, taktikusabb hozzáállás általában kifizetődő, de aki nagyon nem bír a tűzgombjával, a Vital Suitokkal bátran elébe mehet riválisainak. Egyetlen negatívumként megemlíteni az újjáéledési pontok relatíve állandóságát tudom felróni, némelyik ugyanis túlzottan kijátszható, halva születetté téve az ellenséges csapatot jó időre.
Teljesítmény mínusz 40 fokon
Hogyha most tuning rovatot olvasnátok, vélhetően rekordközeli GHz-ekkel dobálózhatnék, de ez most sajnos fordítva van, a jégvilág követel extrém konfigurációt látogatójától. Aki viszont megteheti, vagy képes várni még (vagy belekóstol a 360-as verzió világába), az egy jégdermesztően lehengerlő látványvilágba csöppenhet. A játékhoz shader 3.0-ás videokártya szükséges, de ha ez megvan, és ehhez illeszkedő minőségű a gép többi alkatrésze is, akkor nincs gond nálam a Vista (a játék persze XP-n is fut) 4.3-as osztályzatot adott a gépre, és maximális beállításokkal futott a DX9-es verzió. A keményebb akcióknál ugyan 15 frame/sec körülre lassult, de ehhez tényleg az kellett, hogy három-négy robbanás mellett vagy tíz ellenfél is a képernyőn legyen pár robot társaságában. A játék hihetetlenül hangulatos HDR-effektekkel bír (ezeket érdemes feltolni maximum intenzitásúra), kiválóan használja a motion blurt, azaz az elmosódást, a robbanások pedig mindent ütnek, amit eddig képernyőn e témában láthattunk. Sajnos a DX10-es verziót megfelelő hardver hiányában nem tudtam kipróbálni, de a hivatalos infók alapján túl sok mindenről nem maradtam le mindenesetre következő számunk teljesítményteszt-rovatában mindenképpen visszatérünk erre, hiszen ennyit megér a játéktörténelem első DirectX 10-es alkotása!
Többet érzésem szerint kár is lenne beszélni a Lost Planetről. Nem tökéletes játék, tud monoton is lenni, de műfajában egy frenetikus alkotás, ami ha nem is a stílus megváltója, kiváló tisztelgés az akciójátékok előtt, megtalálható benne minden, ami ezt a kategóriát naggyá tette anno. Apropó! Az objektivitásra való törekedés mellett akarva akaratlanul besurrant a sorok közé egy zúzmarányi lelkesedés, egy hópehelynyi rajongás, és egy jégkristálynyi elfogultság, kéretik a demót kóstolónak kiolvasztani. Ha neked is annyira megtetszik a dolog, mint nekem, együtt várhatunk a Colonies alcímű, teljes titokban kezelt folytatásra is.
