Mióta a FromSotfware megteremtette a soulslike műfajt, egyre többen igyekeznek kihívásokkal teli alkotásaik sikerének nyomába érni, gyakran elég meglepő módokon. Utóbbira jó példa a Tajvanból érkezett Little Witch Nobeta, melyben egy, rejtélyes múltja nyomába eredő, aprócska boszorkánnyal kell egyedül – pontosabban egy szokatlanul beszédes és titokzatos fekete macsek társaságában – bebarangolnunk a veszélyekben bővelkedő kastélyt.
Boszorkányság!
A Pupuya Games kezdetben korai hozzáférésben elrajtolt, de azóta teljes formáját elnyert alkotásának hőse a címadó Nobeta, akivel kalandunk elején egy hatalmas vár kapujában találjuk magunkat, méghozzá egyetlen céllal: el kell jutnunk a trónhoz. Leányzónk hangos elmélkedését nyávogás szakítja félbe, melynek nyomán be is lépünk a hatalmas építménybe. A Little Witch Nobeta elég korán egyértelművé teszi, hogy aranyos külseje ellenére ezúttal nem egy könnyed roxforti sétában van részünk, ugyanis a rideg kőfolyosókon rosszindulatú árnyak lesnek ránk, akikhez később ijesztő bábok és más lények is csatlakoznak.
Ellenük fő fegyverünk természetesen a különböző típusú varázslatok, melyek fokozatosan nyílnak meg, más-más támadási módot biztosítva, de persze csak addig, amíg bírjuk manával. Mert varázserőnk ugyan automatikusan visszatöltődik, de elég lassacskán, így ha nem figyelünk rá, váratlanul elég szorult helyzetben találhatjuk magunkat, bár legrosszabb esetben kicsit kocsmai stílusban még mindig odasózhatunk a botunkkal. Életerőnk sajnos már nem regenerálódik magától, csak az ellenőrzőpontként szolgáló szobroknál imádkozva, kristályokat felhasználva vagy tereptárgyakból nyert életerőpontokkal. Az említett kristályokból egyébként több félét is találhatunk, melyek átmenetileg akár védelmünket is fokozhatják, vagy azonnal visszatölthetik elveszett manánk egy részét. Arzenálunk legütősebb tagjai azonban a varázslatok kántálással feltöltött változatai, melyekkel egyetlen pusztító lövést, vagy akár esőszerűen aláhulló sugarakat is szabadjára engedhetünk. Ráadásként feltöltött állapotban elsütésükig még különleges hatásuk is van, például plusz védelmet biztosítanak. Ezek a technikák azonban számos rizikóval járnak, hiszen nemcsak időbe telik a feltöltésük, de kántálás közben falják a manánkat és elég védtelenné is tesznek. Túlélési esélyeink növelésére Nobeta különböző tulajdonságait is fejleszteni tudjuk a legyőzött ellenfelek után kapott pontokkal – már ha nem veszítjük el őket, mielőtt egy ellenőrzőponthoz érkeznénk.
Avada Kedavra!
A Little Witch Nobeta a látványát tekintve összességében egész korrektül fest, bár van benne némi kettősség: karakterei szépen ki lettek dolgozva, a helyszínek többsége viszont elég üres, steril, és ugyanazokat a motívumokat ismétli. A harcrendszer egész érdekesre sikerült, közel sem olyan egyszerű a gépfegyver módjára visszarúgó botunkkal célba találni – főleg, ha gyenge pontra célzunk –, és bár összességében kellemes élményt nyújt, azért helyenként még kissé csiszolatlannak érződik. A kitérés és a hitbox sem mindig az igazi, ellenfél-típusokból sincs olyan sok, valamint a pályák felépítése sem túl változatos.
Mindent összevetve a Little Witch Nobeta jó és rossz értelemben véve sem egy szokványos soulslike. Ügyességtől függően pár óra alatt teljesíthető, története a maga módján egész érdekes, műfaján belül a harcrendszer is üdítően hat, még ha nem is forradalmi. Mindemelett viszont több eleme is kissé csiszolatlan, világa sok helyen kissé üres és ismétlődő, ahogy az ellenfelek sem olyen emlékezetesek. Hibáitól függetlenül azért megéri adni neki egy esélyt, normáls elvárások mellett egész jól el lehet vele szórakozni.
