De miről is szól ez a minimál grafikával jelentkező, online játék? Kérem szépen, maga az alapfelállás a lehető legklasszikusabb, semmi cicoma. Van két fél (ez lesz a két emberi játékos), akiknek egyetlen célja van: elfoglalni a másik oldal minden területét, épületek lerombolása, csapatok megsemmisítése inkluzíve. Ehhez kellenek a saját katonák, járművek, repülőgépek, hajók, miegymás. Ezek szépen készülnek a meghatározott gyáregységekben – ha van alapanyag és energia. Ennyi lenne a területfelfedezős-gazdálkodós rész, szerencsére cseppet sem bonyolult az egész.
Amiért viszont nyomatékosan javasolt (és a program is többször kéri ezt) a tutorialokat végignézni, az az irányítás. Ez az a terület, ahol a Line War gyökeresen újat hoz az eddig megszokott, kijelöl + elküld egeres menedzseléshez képest. Nomármost, nem lehet egységet vagy egységek csoportját kijelölni. De tényleg nem. Vonalakat lehet húzni a bal egérgomb lenyomva tartásával: ezek lesznek a „parancssorok”, ha szabad elneveznem, így hirtelen. Eltartott egy darabig, míg teljesen megértettem a dolgot, és bevallom, igazán megszeretnem a tesztelés végéig sem sikerült. Gyakorlatilag az egérrel a mozgás vagy védekezés vonalát tudjuk megrajzolni. A vonal vonzáskörzetében (ezt csak a rajzolás végén jelzi ki a térkép, úgyhogy szemre kell célozni) lévő egységek automatikusan elindulnak megtenni azt, amire utasítottuk őket. Itt is van választék: a sima „menj és pusztíts menet közben”-től az „alakíts ki védelmi vonalat”-on át a „fő célpontot megsemmisíteni, semmi másra nem figyelni”-ig. Szóval a taktika alapja a megfelelő vonaldefiníció (brrrr…) megadása lesz. A dolgot tovább színesíti, hogy külön ki lehet, és ki is kell választani, hogy az egyes haderőnemek (szárazföld, légierő, haditengerészet) melyik típusú egységeit küldöd oda, ahova. Lefordítom: ha van egy kupac harckocsid, lövészkatonád, tüzérséged és légvédelmi járműved, akkor a vonallal akár mindegyiket, akár csak a harckocsikat egymagukban is tudod mozgatni. Ehhez azonban be kell alul, a menüsorban kattintgatni, hogy kinek is szól a parancs.
Maga a játék meglepően jól balanszolt. Rögtön a kezdésnél feltűnik, hogy a random térkép abszolút nem tükrözött és nincsenek előre kijelölt kezdőpontok. Azaz a két játékos saját maga választhatja meg, a térkép minden zugában gyorsan körbenézve (mert az óra ketyeg), hogy honnan érdemes kezdenie (praktikusan minél több nyersanyagforrás közelében), és melyik lesz az az öt plusz terület, amit még az alapterület mellett, vele határosan megkap indulásnak. Így valóban nagy szerepet kap a tapasztalat és a stratégiai látásmód, hiszen lehet valami roppant olajgazdag (ez kell az energiatermeléshez), ha egy másik, kevésbé erőforrásdús hely viszont jobban védhető (mondjuk, a szűkületben lévő hegyekkel, ami eleve bónuszt ad védelemre, és lassítja a támadókat). Nagyon meg kell gondolni, honnan startolsz a Line Warban, mert ez alapvetően meghatározza a várható sikeredet.
A stratégiai rész szerencsére nincs túlkomplikálva: pont a kazuál-gémerek felső-közép szintjét célozza meg. Az egyes domborzati viszonyok extrákat adnak rejtőzködésre, védelemre vagy sebességre, így néhány parti után azért nagyjából sejteni fogod, hogy az ellenfélnek hol lesznek a védelmi pontjai – meg azt is, hogy neked mire kellene figyelned. A győzelem titka, hogy a három haderőnem képességeit összekombinálva és a terepviszonyokat figyelembe véve egy olyan hadműveletet dolgozz ki, ami mindenre megoldást ad. Szerencsére a Line Warban nagyon figyeltek arra, hogy ne legyen csodafegyver: oda… khm, csap a bombázó a tüzérségnek, de az ellenséges vadászok pillanatok alatt cafatokra szedik. Tudom, kipróbáltam, ráfaragtam. Okosan kell kihasználni az ellenfél hibáit, és valahogy ráérezni, hogy az adott partiban most a klasszikus, felőrlős dolog az, ami bejön, vagy egy teherszállítógépekkel és ejtőernyős különleges műveletisekkel végrehajtott, villámgyors rajtaütés a hátországban. Jó hír: a játékban a kettőt kombinálni is tudod, sőt kell is!
A játéktér nem kicsi, és egy idő után az ide-oda rohangálás fogja jelenteni a fő feladatot. Mondjuk, három támadási irányt lemenedzselni nem egyszerű, főleg, ha a már emlegetett irányítási érdekességeket is idevesszük. A Line War ezzel együtt egy kifejezetten kellemes meglepetés: erősen szkeptikus voltam vele, főleg a fejlesztők reklámszövegeit olvasva, de a végére már ráéreztem, mi is volt a céljuk a teljesen megborított irányítással. Érdemes kipróbálni, aztán maximum nem jön be. Egy dolgot azonban nem bocsátok meg: a WASD kiosztását mindenféle másra, mint a térkép mozgatása.
