Life is Strange: Before the Storm teszt

A 2015-ös Life is Strange egy misztikus tini-drámának indult, arra pedig kevesek számítottak, hogy a játék az atmoszférájával, easter eggjeivel, meglepőn felnőttes hangvételével, valamint az általa kitárgyalt témákkal olyan méretű rajongást vált ki, hogy a folytatás lehetősége kívánságból ígéretté változik. A Life is Strange: Before the Storm azonban nem a hőn áhított második rész, hanem egy előzménytörténet, melyben a játékos egy érzelmi hullámvasúton tér vissza Arcadia Baybe, szemben az eredeti fejlesztőkkel, akik nem éltek a lehetőséggel. Amíg a DONTNOD a hamarosan esedékes Vampyron és a 2018-ban érkező Life is Strange 2-n ügyködik, addig a Before the Storm munkálatai átszálltak a korábban Idol Mindsként ismert Deck Nine Gamesre. A fejlesztőváltás sokak számára ijesztően hangozhat, de semmi ok a pánikra. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet, hogy a cikk minimális mértékben spoilereket tartalmaz mindazok számára, akik nincsenek tisztában az első játék cselekményével – különben is, tessék azonnal végigjátszani, utána beszélünk!

A világ nem egy Instagram-filter

2010-ben járunk, Max Seattle-ben él a családjával, távol a régi életétől és a barátaitól. Max távozásával legjobb barátját és nemrégiben édesapját is elvesztő Chloe Price egyedül maradt Arcadia Bayben. Anyja egyre közelebb kerül udvarlójához, az exkatona Davidhez, aki nem nézi jó szemmel az alig 16 éves suhanc kicsapongásait. A lány rendszeresen lóg az iskolából, füvezik, és folyvást bajba kerül. Az élete azonban más irányt vesz, amikor úgy dönt, hogy egy éjjel alvás helyett kiruccan koncertezni. Ekkor hozza össze a sors Rachel Amberrel.

Az átmulatott estét követően Chloe arra eszmél, hogy szorul a nyaka körül a hurok. David már csaknem teljesjogú lakója a szülői háznak, holott ő maga még apját gyászolja, és egy hajszálra van attól, hogy kicsapják a suliból. Lógás helyett kénytelen újra az iskolapadba ülni, ám mikor megérkezik a Blackwell Akadémiára, újra összefut Rachellel. Ketten közösen vágnak neki a világnak, a nap végére megismerik egymást, valamint egy rejtélybe is belefutnak.

Ami a velejét adja

A fejlesztő Deck Nine olyannyira hű volt az alapanyaghoz, hogy ha közelebbről megvizsgáljuk a kész terméket, ráeszmélünk: a Before the Storm voltaképpen egy újraszínezett Life is Strange. Az első részhez viszonyítva a játékmenet csaknem teljesen érintetlen maradt, az egyetlen lényeges különbség, hogy Max polaroid gépe helyett Chloe a zsebében hordott filctollát használva alkot maradandó képzőművészeti alkotásokat, ezzel hagyva nyomot maga után városszerte. Az interakciók gyakorisága, mennyisége és az átvezetők hossza, illetve a cinematográfia stílusa semmit sem változott az alapjátékhoz viszonyítva.

A széria védjegyévé vált idővisszatekerős mechanika érthető okokból kikerült a játékból. Chloe szuperképessége a visszabeszélés, vagyis inkább az, hogy bármilyen körülmények közül képes kidumálni magát. Szerkezetileg a verbális párharcok a Monkey Island inzultus párbajaira emlékeztetnek, ám a Before the Storm csatái korántsem annyira kidolgozottak. Egy-egy viadal megnyeréséhez a vitapartnerünk minden egyes szavára odafigyelve a lehető legjobb visszavágással kell felelnünk. Például, ha az ellenfelünk gyereknek titulálja Chloét, ő nevetve játszótérnek hívhatja a környezetét, és így tovább. A visszavágásokat a dialógusopciók között választhatjuk ki, egyszerre pedig négy lehetőség áll rendelkezésünkre, a passzoló válasz megtalálásán túl azonban arra is ügyelnünk kell, hogy betartsuk a játék által megszabott időkorlátot. Fontos tudni, hogy nem minden vitát nyerhetünk meg a játék alapból felkínált lehetőségivel; ez főleg az opcionális szópárbajokra igaz. Ha ilyen problémába ütközünk, akkor a megoldáshoz szét kell néznünk az adott helyszínen, vagy el kell beszélgetnünk a körülöttünk lévőkkel, akik támpontot adhatnak érveléseink megalapozásához.

Régi cimborák, új ellenségek

A Life is Strange lelkét nem a játékmenet adta meg, hanem a remekül megírt szereplők és árnyalt jellemeik, én pedig örömmel jelenthetem, hogy a helyzet ezen a téren a Before the Stormban is változatlan. A visszatérő karaktereket jól ismerjük, ám mivel nemcsak Chloe, de ők is fiatalabbak, ezért a személyiségük is eltér a megszokottól – legalábbis nagyjából. Victoria most is egy elkényeztetett, fellengzős királylány, akinek minden lépését a saját egója irányítja, ellenben korántsem olyan népszerű, mint amilyenné a későbbiek során fog válni. Nathan Prescott pedig új fiú révén még gyámoltalan, visszahúzódó és igen gyakran találja magát olyan helyzetekben, ahol őt hurcolják meg. Az ismerősök mellett bőséggel akadnak új arcok is. Velük reményeink szerint később ismerkedhetünk meg közelebbről, mivel a most megjelent első epizódban főként a jelenlegi helyzet bemutatására, valamint a történet felvezetésére fordították az írók a hangsúlyt. Ebből adódóan Rachel Amber, aki a történet második központi személye lesz, szintén rejtély egyelőre, annak ellenére is, hogy a 2 órát felölelő játékidőnek nagyjából a felében jelen van.

TWLGHTZN

A legszámottevőbb változtatás a tónusváltást illeti. Amíg a Life is Strange egy filmek köré épülő geek lány iskolai valósága volt, addig a Before the Storm egy magát megismerni készülő zene-nerd sulis életét tárja elénk. A bújtatott referenciákból kevés akad, ellenben több olyan áthallással találkozunk, amiket a készítők beleépítettek a narratívába. Játékok, filmek, sorozatok, könyvek, zene – csakúgy, mint a korábbi epizódokban, az élet minden tájáról akad valami megemlíteni való ezúttal is. A főbb különbség az, hogy míg Max a legtöbb esetben nem önszántából, hanem mások (család, barátok, iskolatársak) és a közösségi média révén kerül kapcsolatba a populáriskultúra bizonyos elemeivel, addig Chloe mindezek híján egyedül kénytelen feltárni és formálni saját ízlésvilágát és érdeklődési körét. Ráadásul a lány éppen abban a korban van, amikor a legtöbben elkezdünk nyitottá válni a régmúlt művészeti alkotásai felé, és példának okért bepótoljuk azon filmeket, amiket korábban nem állt szándékunkban megnézni.

A zene is ebbe a kategóriába esik. Főhősünk azzal, hogy tinédzser éveiben nem ugyanazt hallgatja, mint a családja, maga mögött hagyja a szülői befolyást (nemcsak a benne szomorú emlékeket keltő érzelmek miatt), és inkább valami olyasmi felé kacsingat, ami egyszere új neki és a lelki állapotát is tükrözi. Így vált Chloe az édesapja által bemutatott countryról a punkra. De nem ám a ’90-es és 2000-es években népszerű punk-popra, hanem a ’70-es években a zajszerű hangvilágból kialakult punk-rockra, azon belül is a „tiszta”, a The Clash, The Ramones, Sex Pistols stb. által népszerűvé tett fajtára. A lány megkedveli az agresszív és a maga módján dallamos zenét, viszont nem esik át a ló túloldalára és kezd el trash vagy death metált hallgatni, ezzel is érzékeltetve a benne lefolyó lelki változásokat. Vad lett, ám mégis maradt benne vidámság és életerő. Ezt a kontrasztot a zenei anyag is roppant jól tükrözi. A főhősre jellemző drasztikusabb gitártónusok vegyülnek a Life is Strange-dzsel azonosított ambient indie vonallal, ez pedig meglepő módon jól működik. Mindezeken felül, mivel a játék új témákat feszeget, a képivilága is más, mint az elődben láttuk. A legfőbb motívumok szeretteink elvesztése és az egyedüllét, melyek mind-mind olyan súlyos ügyek, amikhez sötétebb színtónus dukál. Erről elég legyen annyi, hogy Chloe állatjelképe egy holló, ami köztudott nem a felhőtlen gyerekkort ábrázolja.

Várjuk a folytatást

Az első epizód ismeretében elmondható, hogy a Life is Strange: Before the Storm remek előzménye lehet a 2015-ös első évadnak. A történet kibontakozására várni kell még, és a narratíva egyes elemeit is a helyükre kell pakolni, de panaszra (egyelőre) nincs okunk. Hogy később miként alakul a sztori, meglátjuk, a rajongók azonban nyugodt szívvel lecsaphatnak a játékra, mert nem okoz csalódást.