A Star Wars filmek egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy fokozottan vigyázzon a végtagjaira mindenki, akit Skywalkernek hívnak. Oly sok kezet-lábat vágtak le a hat epizódban, hogy a jedi lovagoknál csak Michael Jackson örülne jobban annak, ha az emberi testrészeket egyetlen pattintással vissza lehetne tenni eredeti helyükre. Márpedig ennyi előnye mindenképpen van annak, ha legóból van az ember… De mi történik, ha a kettőt összekapcsoljuk, és legendás messzi-messzi galaxisunkat felépítjük egy gigantikus zsáknyi játékkockából?
LEGOtt egy galaxis
Amikor a kislányok még Barbie-babával lúzerkedtek az oviban, a belevaló férfiember már a kiságy tövében építette a legóvárat, melyben páncélos vitézek vívták csatáikat rettenetes sárkányokkal. Nekem személy szerint életem egyetlen tolvajlása is eme ördögi eszközhöz kötődik, minekután egy alkalommal hidegvérrel megfújtam haverom kedvenc lovagját, annak csillogó pallosával, és táltos paripájával egyetemben. A LucasArts persze nem annyira a nosztalgiázó idősebbeket, mint inkább az aktívan legózó fiatalságot célozta meg a tavaly megjelent első résszel - gondoltuk legalábbis, mielőtt elkezdtünk vele játszani. Aztán kiderült, hogy a LEGO Star Warst ugyanúgy élvezi a nagy, mint a kicsi, a játék rendre kapta a kitűntető elismeréseket, és abszurd módon a több megbukott projekt után az utóbbi évek egyik legkellemesebb Star Wars játéka lett.
A most megérkezett folytatás elkészülte előre borítékolható volt, ahogy az is, hogy a filmklasszikus eredeti három részét (vagyis a negyedik, ötödik, hatodik epizódot) dolgozzák majd fel benne. Szerencsénkre sem szellemiségében, sem humorában nem változtattak a bevált képleten - más kérdés, hogy grafikájában sem, de tegye fel a kezét, aki az előző részt a külleméért szerette. A történetet aligha kell ismertetnem, mivel - a játék első részéhez hasonlóan - szinte tökéletesen fedi a mozifilmek sztoriját. A mulatságos átvezetők egytől-egyig a legendás opusz unalomig ismert, klasszikus jeleneteinek szellemes paródiái, melyeket embert próbáló feladat röhögés nélkül végignézni. Természetesen annak igazán vicces a dolog, aki kellő alapossággal ismeri a három mozit, annak meg aki nem, súlyos pótolnivalója akad filmművészet területén.
Ovi-ban Kenobi
A játék maga semmilyen téren nem mutat komoly különbséget felmenőjéhez képest, de több szempontból is bővült, színesedett. Sztori módban töviről hegyire végigjátszhatjuk az első filmtrilógiát, a megszokott játékmenettel, melyben ugyanúgy szükségünk van a lézerpisztolyra és a fénykardra, mint agytekervényeinkre és szemfülességünkre. Valójában az egész játék a logikai és ügyességi elemek minden korosztály számára emészthető, kellemes kombinációja. A szétszórt építőkockák összerakásához semmiféle kreativitás nem szükségeltetik, és a néha végtelen szám érkező ellenséget is szétcsaphatjuk könnyedén, mivel életünk nem limitált. (Bár kihívásokat kedvelő olvasóinknak megjegyzem, hogy ha száz rohamosztagos vesz is minket körül, társaink akkor sem fognak meggyilkolni közülük egyet sem, mindent magunknak kell intézni.)
Általában elmondható, hogy a fejtörőket sem komplikálták túl. Elakadni többnyire csak akkor tudunk, ha elfelejtettünk egy kapcsolót, vagy nem raktunk össze egy összerakandó legoszerkezetet.
Amiben a LEGO Star Wars mindenképpen erősödött, az a használható járművek választéka. Egyes pályákon a filmből is ismert klasszikus űrjeleneteket kell átpilótáskodnunk egy X-szárnyúban, máskor pedig az Endor erdőiben száguldozunk motorjainkon, vagy éppen a Hoth felszíne felett egy hósiklóban. Emellett töméntelen alkalommal ülhetünk amúgy opcionálisan banthákra, homoksiklókra, lépegetőkbe, egyebekbe.
A karaktereink különböző speciális képességekkel rendelkeznek, többnyire igazodva a film történetéhez. Míg Luke az Új reményben csak pisztollyal vitézkedik, a Jedi visszatérben már magabiztosan kaszálja az ellent kardjával, és persze vele van az Erő. Így a játék második felétől már brutális ugrás-suhintás kombókkal csap szét az ellenség soraiban, és ütéseivel simán kivédi a lézerpisztolyok lövedékeit. Leia vagy Han Solo ezzel szemben mindvégig kénytelen stukkerére hagyatkozni, ám tudnak egy speciális csáklyás ugrást, melyet senki más nem. Ajtókat kinyitni ezzel szemben csak droidjainkkal tudunk. Ebből következően a játék során folyamatosan váltogatnunk kell a karakterek között, ha végig szeretnénk jutni. Sőt! Ha telhetetlenségünkben mindent össze akarunk gyűjteni, muszáj használnunk az eddig nem említett free játékmódot is, azaz visszatérni a már végigvitt pályára más karakterekkel, hogy begyűjthessünk minden ottfeledett apróságot.
Bár akad néhány idegpengető pillanat, mégis azok számára, akik csak át akarnak szaladni a sztorin, nem okoz majd különösebb nehézséget a játék. Nem úgy azoknak, akik gyűjtögető életmódot folytatnak! Mert ugyan a LEGO Star Wars 2 viszonylag gyorsan végigvihető, ha valaki minden karaktert, pályát, járművet, extrát be akar szerezni, jó eséllyel bele fog őszülni a kutatásba.
A pozitívumokat fejtegetve úgy gondolom, hogy nem lehet a poénos részletek fontosságát eléggé hangsúlyozni, lévén ez adja a játék esszenciáját. Az átvezető animációk humorán kívül a LEGO Star Wars 2 tömve van olyan apróságokkal, melyek hallatlan igényességről árulkodnak. Ha jedi lovagunkkal véletlenül R2D2 irányába lökünk egyet az Erőnkkel, kis barátunk egyszerűen arrébb csúszik és néhány másodpercre kikapcsol. Ha brutális lövöldözés közepette átváltunk az egyik droidra, simán kitopoghatunk vele a tűzharcból, mert a birodalmiak a robotokkal nem foglalkoznak, tehát nem is fognak lőni ránk. Ráadásul minden pályán elsül néhány poén akció közben is, kedvencem Sarlacc hatalmas böffentése, miután betermeli Boba Fettet.
A játék további erősségei között megemlítendő, hogy korlátlanul felhasználja John Williams felejthetetlen filmzenéjét, amely nélkül persze nem is nagyon lehet Star Wars atmoszférát produkálni. A készítők szimpatikus módon meg sem próbálták saját muzsikával elszúrni az alkotást, kizárólag az autentikus zenei műre támaszkodtak, nagyon helyesen. Ezt a bölcs koncepciót követték a hangok esetében is, és - bár dialógusok továbbra sincsenek a játékban - a legnagyobb lézerágyútól a legkisebb csipogásig minden hangeffekt a filmből köszön vissza.
A szükséges változatosságot a kerettörténet eleve megadja, hisz Lucas úr trilógiája tömve van fantasztikus helyszínekkel, lényekkel, és eseményekkel. Nem nagyon tudom elképzelni, miként lehetne a legfiatalabb korosztálynak ennél ideálisabb körülményeket teremteni a szórakozáshoz… Ez a sok hangulatos részlet, és a kifejezetten élvezetes, sem nem túl nehéz, de nem is túlságosan könnyű játékmenet teszi a LEGO Star Wars második részét nagyszerűvé.
Bagoly mondja Vadernek, hogy nagyfejű
Tudom, hogy egy ilyen jellegű produkció esetén szinte szentségtörés a grafikáról egyáltalán szót ejteni, de azért mégiscsak igaz, hogy a játék külsejében szinte semmit sem fejlődött. Imitt-amott ugyan csillognak a dolgok, tükröződik a padló, de textúra például kis túlzással egyáltalán nincs a játékban. Igaz, ezt nagyszerűen kompenzálják a fergetegesen jól animált mozdulatok, és az eredeti karakterek szellemes lego-karikatúrái. Darth Vader mulatságos arányai például erősen emlékeztetnek az Űrgolyhók című Star Wars paródiában látottakra.
Nincsen rózsa tövis nélkül alapon azonban, szükségszerűen lennie kell hátrányos elemeknek. Sajnos vannak is. A figurák irányítását még viszonylag jól megoldották, és a billentyűkiosztás is állítható. A járművek vezérlése viszont kifejezetten primitív, tolatni például többnyire nem is lehet, és fordulni is csak nagy ívű manőverekkel tudunk. Ez főként akkor ciki, amikor be kéne állnunk valahova egy siklóval, esetleg lépegetőnkkel szeretnénk eltaposni egy rohamosztagost. Bár nem volt elviselhetetlenül zavaró, de néha be is szaggatott a játék, amit ilyen grafikával legyen szíves, inkább ne tegyen! A legkellemetlenebb probléma azonban a mentés teljes hiánya. Ez az opció ugyanis semmilyen szinten nem szerepel a játékban, olyannyira mellőzve van, mintha még ki sem találták volna. Mindez azért problémás, mert ahogy haladunk előre, jönnek az egyre hosszabb pályák, melyeken emiatt semmiféle lehetőségünk nincsen szünetet tartani. Álmos szemekkel senki ne menjen neki egy új kalandnak, mert csak kárba vész a belefeccölt energia.
Végül muszáj megemlíteni, hogy online játéklehetőség az első részhez hasonlóan a LEGO Star Wars 2-ben sincsen. Ezt sokan rótták fel korábban is, de valljuk be, hogy a játék így is teljes. Ráadásul egy nagyon rugalmas kooperatív módot építettek bele, így haverunk bármikor belepattanhat Chewbacca, vagy Han Solo szerepébe egy kis páros henteléshez.
Tedd, vagy ne tedd - de ne próbáld
Mielőtt valaki leül a LEGO Star Wars 2 elé, érdemes tudnia, hogy a játék ugyanúgy szól a legifjabbaknak, mint az idősebbeknek, és ennek megfelelően is kezelendő. Vér, megfejthetetlen feladványok, legyőzhetetlen ellenségek elvétve sincsenek benne. Bár a nehézség szintje össze sem mérhető egy komoly témájú hardcore játékéval, valahogy mégis jól esik tét nélkül őrültködni a klasszikus, hamisítatlan Star Wars galaxisban. Kellemesen szórakoztat, miközben egyetlen idegszálunk sincsen veszélyben, ellentétben a hasfalunkkal. Aki fejből tud olyan idézeteket, mint a „Tanítványodként hagytalak ott, és most én vagyok a mester - Te csak a gonosznak lehetsz mestere, Darth", nos az jól fog mulatni.
