Érdemes megnézni a brit Traveller's Tales fejlesztőstúdió munkásságát, hiszen 1991 óta készítenek videojátékokat, és bár korai alkotásaik igencsak hullámzó teljesítményt mutatnak, a csapat 2005-ben belenyúlt a tutiba, mikor letette az asztalra a LEGO Star Wars első felvonását. Ebből az évből azért volt még egy Narnia, egy F1 és egy World Rally Champoinship játékuk, rá egy évre pedig a LEGO Star Wars 2 mellett egy Bionicle és egy Super Monkey Ball Adventure program, de innentől kezdve egy-egy kósza Transformers- és Narnia-folytatáson kívül egyszerűen nem gyártottak semmi mást, csak és kizárólag LEGO-játékokat. Ez nagyon jól tükrözi, hogy ha egy üzlet beindul, akkor futószalagon érkeznek hozzá az újabb és újabb kiadások, a Warner Bros. pedig még nyilván jó pár évig nem szeretné elzárni a pénzcsapot.
Bevallom, az én személyes kedvencem eddig a 2008-as LEGO Indiana Jones: The Original Adventures volt, amit annak rendje és módja szerint ki is maxoltam, mert egyrészt imádom az Indiana Jones-filmeket, másrészt sok kortársamhoz hasonlóan gyerekkoromban én is éltem-haltam a színes építőkockákért. Sok-sok évvel később pedig a LEGO Star Wars rántott vissza ismét a gyerekkorba, amit egyszerűen abba sem tudtam hagyni. A siker receptje egyébként ezeknél a játékoknál végtelenül egyszerű: alkoss egy élvezetes, minimális logikai feladványokkal tarkított játékmenetet, temérdek kioldható extrát és megnyitható karaktert, helyezd az egészet LEGO-környezetbe, és húzd rá egy híresebb franchise-ra, amiért világszerte milliók rajonganak. Kaptunk így már építőkockákba ültetett Gyűrűk Urát, Hobbitot, Karib-tenger kalózait, de a Marvel és DC hősein túl maga Harry Potter legósított változata is tiszteletét tette az évek során.
Mi vagyunk a jók, mi vagyunk a rosszak
A LEGO DC Super-Villains mindössze abban tér el az előző szuperhősös LEGO-játékoktól, hogy a jó helyett most a gonosz szolgálatába állhatunk, és egyéni karakterünket megalkotva csatlakozhatunk a DC-univerzumból megismert ellenlábasokhoz, akiknek ezúttal össze kell fogniuk. A történet ugyanis onnan kezd bonyolódni, hogy feltűnik a színen a Justice Syndicate, akik egy párhuzamos univerzumból érkeznek, és a rejtélyes módon eltűnt Justice League helyére kívánnak lépni. A játék elején azonban láthatjuk, hogy épp a Syndicate az, melynek tagjai eltüntetik a League legénységét, viszont ennek rajtunk kívül egyedül csak Harley Quinn a szemtanúja, szerencsétlen pedig eleinte hiába próbálja elmagyarázni a többieknek, hogy mi történt, ügyet sem vetnek rá. Persze később Joker, Lex Luthor és a többi gonosztevő is rájön a turpisságra, és együttes erővel megalakítják az Injustice League nevű formációt, hogy megmentsék a Földet.
Legnagyobb újdonságként rögvest egy karakterkészítővel nyitunk, ahol nagyon aprólékosan megalkothatjuk a saját gonosztevőnket: nemcsak kinézetét variálhatjuk, de adhatunk neki speciális fegyvert, illetve szuperképességet is. Jellemző rám, hogy imádok az ilyen dolgokkal bíbelődni, ezért számomra a játék első fél órája azzal telt, hogy létrehoztam egy igazi angol úriembert, cilinderrel, monoklival és fegyverként egy piros wc-pumpával. Bevallom, utoljára talán a LEGO Harry Potter két része kötött le huzamosabb ideig, ezért meglepődve konstatáltam, hogy a játékmenet, de még az irányítás sem változott különösebben. A korábbi LEGO-játékokhoz hűen ezúttal is érdemes mindent szétcsapni a pályákon, majd ahol adott a lehetőség, ott építkezni – a legtöbbször ez a továbbjutás kulcsa is. A csapatjáték lényeges, nincs is olyan szakasz, ahol egyedül kellene tevékenykednünk, ez pedig a speciális képességek miatt fontos. Bizonyos logikai feladványokat ugyanis csak egy-egy adott karakterrel tudunk abszolválni, néha az ész, de néha az erő a fontos, így nem árt, ha kéznél van egyszerre The Riddler és Solomon Grundy is. Elakadni nem fogunk, hiszen, ha mondjuk, nem tudunk működésre bírni egy adott gépezetet, a közelében extra segítségként megjelenik azon karakter ikonja, akivel teljesíthetjük a feladatot, így a fiatalabb játékosok is könnyen elboldogulhatnak, sőt a szülők is bármikor bekapcsolódhatnak a kétfős kooperatív mód segítségével.
Gotham by neonlight
A megvalósítás inkább hajaz a Suicide Squad – Öngyilkos osztag, mintsem Az Igazság Ligája filmre, és ez nemcsak a baromi hangulatos főmenüben – a Wolfmother Joker & the Thief dala nagyszerűen passzol a játék stílusához –, de a különféle látványelemekben is tetten érhető. Míg mondjuk, a LEGO Batman annak idején darkosabb, sötét színvilággal operált, addig itt igazán élénk színeket, zöldet, rózsaszínt, lilát is kapunk, egyúttal Gotham City is jóval mutatósabb megvalósításban tűnik fel. Szinkronhangok szempontjából sem lehet okunk panaszra, visszatér Kevin Conroy, Mark Hamill, Tara Strong, de tiszteletét teszi Michael Ironside és a manapság elengedhetetlen Nolan North is, előbbi Darkseid, utóbbi pedig Ultraman szerepében. A DC-univerzum kedvelői temérdek utalást és rejtett poént fedezhetnek fel a végigjátszás során, számomra pedig külön öröm volt, hogy Metropolison keresztül még Smallville kisvárosába is elvezet utunk, ahol a többi bejárható helyszínhez hasonlóan szabadon garázdálkodhatunk, a helyi lakosok legnagyobb örömére.
Ahogy a LEGO Batman 2: DC Superheroes, és utána a LEGO Marvel Superheroes részekből már megszokhattuk, ezúttal is jókora open world játéktér áll rendelkezésünkre, azaz arra mászkálunk, amerre csak kedvünk tartja. Lépten-nyomon belefutunk majd valami tennivalóba, vagy gyűjthető cuccba, a később kioldható karakterekkel visszatérve pedig új utak nyílnak meg előttünk. Sőt, a DC Superheroes mintájára ismét kocsikázhatunk, akár a GTA-játékokhoz hasonlóan a nyílt utcán kirángatva a sofőröket járműveikből. A LEGO DC Super-Villains nem kiemelkedő, de korrekt, szabadidős kikapcsolódásra ideális szórakozás. Érezhetően a fiatal korosztályt célozza, ezért mind a játékmenet, mind a harcok végtelenül leegyszerűsítettek, viszont ez vonatkozik sajnos a humorra is, ami ezáltal helyenként roppant gyermeteg. A TT Games láthatóan nem fáradt még bele a szuperhősös kalandozások adaptálásába – és ezek szerint a mozifilmek bukása sem vette el a kedvüket –, szóval én látatlanban is megelőlegezem, mondjuk, egy LEGO Spider-Man vagy LEGO X-Men eljövetelét. Igazából a szavatossággal nincs nagy baj, ezekbe a játékokba mindig annyi tartalmat zsúfolnak, ami hosszú hetekre is képes lekötni az érdeklődőket, és a megvalósítás is igényes, ám ami engem egy kicsit jobban zavar, hogy a fejlesztők már nem igazán nyitnak új franchise felé, idén az egyetlen másik LEGO-játék A hihetetlen család 2. feldolgozása volt, ami – minő meglepetés! – szintén szuperhősös móka. Hosszabb távon ez akár a LEGO-játékok iránti kereslet visszaeséséhez is vezethet, hiszen bár jó móka kedvenc képregényhőseinkkel tevékenykedni a már jól ismert helyszíneken, évenkénti adagolásban még az edzett fanok gyomrát is megfeküdheti.
Jómagam továbbra is régi vágyam, egy LEGO The Simpsons elkészültét várom, addig pedig erősen bízom abban, hogy a fejlesztők elkerülik a beskatulyázást azzal, hogy a közeljövőben mernek más franchise irányába is nyitni, és nem csak egy újabb DC-, vagy Marvel-folytatással szúrják ki a szemünket.
