Morcos tekintetű, termetes harcos halad kimért léptekkel az erdőben. Az égboltot nehéz felhők takarják, de a hóesés már elállt, az időjárás nem nehezíti tovább a maszkos férfi útját. Néhány apró termetű, ám annál vérszomjasabb vadállat azért megpróbálja keresztezni azt, ám nincs esélyük. A harcos eltökélt, masszív páncéljáról leperegnek a támadások – na meg az ágakról lustán potyogó hóhalmok. A fák között aztán feltűnik a tenger fölé meredő szikla, rajta az absztrakt szobor, előtte pedig egy díszes ruhába öltözött apró teremtés. Ahogy a páncélos közelít a szentély felé, elbizonytalanodik. A célpont ugyanis megtévesztően fiatalnak tűnik, messze lehet még a felnőttkortól az ártatlan lélek. Ez azonban nem tántoríthatja el a kíméletlen alakot – elvégre a zsoldját azért kapja, hogy a lányt átsegítse a túlvilágra. Az áldozat mögé érve a kardja felé nyúl a marcona férfi. A lány pedig megnyugvó szemekkel, mosolygó, meleg tekintettel fordul az antihős felé. A szépséges ruha alól előre nyúlnak a porcelánszín kezecskék, a kékre hűlt szájacska pedig azt suttogja: Már vártalak! Setsuna vagyok…
JÉGBE ZÁRT MELANKÓLIA
Körülbelül ilyen felütéssel kezdődik a Square Enix legújabb JRPG üdvöskéje, az I am Setsuna. A cég megújuló stratégiájának részeként egy apró csapatot bízott meg azzal, hogy a klasszikus japán szerepjátékok stílusát megragadva egy közvetlen, ám ütős címmel jutalmazza meg a zsáner rajongóit. A Setsuna pedig jött, látott és meghódította a szívünket – annak ellenére is, hogy a szívszorítóan melankolikus, hótakaróval borított atmoszférája nem feltétlenül kompatibilis a nyári hangulatunk alaptónusával.
Gondolhatjátok, hogy Setsuna története csak a bevezetőben felvázolt találkozás után kezdődik. A forgatókönyv sorain lépdelve végigkísérhetjük a zsoldos Endirt és Setsunát, aki önfeláldozásával szeretné féken tartani a világban eluralkodó nagybetűs Gonoszt. A lány áldozatkészségét persze nem mindenki nézi jó szemmel, hiszen Endir eredeti megbízása sem a beteljesítés, sokkal inkább a megelőzés lett volna. A forgatókönyv tehát tartogat jó néhány érdekes fordulatot, és a szokatlan hangulatnak hála, az I am Setsuna elég messze landol azoktól az átfogó JRPG sablonoktól, amelyektől az elmúlt évtizedben már kezdett herótunk lenni. Persze a japános-mangás mozzanatok lépten-nyomon megbújnak a cselekményszálban, és sorra tűnnek fel a korábbi, rokon stílusú játékokból merített apróságok, de a lényegre törő dialógusoknak köszönhetően gyorsan és hatékonyan tudhatjuk le a kínos szakaszokat. Kérdezhetitek ezen a ponton, hogy a hópelyhek alatt megpihenő melankóliát mégis mi töri majd meg. Erre a válaszunk egyértelműen a harc lesz.
MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN
Az I am Setsuna nem titkolja a hivatkozási forrásait. Felvillanyozó harcai egyértelműen merítenek a korai Final Fantasy-játékokból. A műfajtól megszokott körökre osztott csatáknál azonban nem is kell jobb egy feszes JRPG-hez, ezt pedig a Tokyo RPG Factory munkatársai is tudják. A terepen mászkáló, meg- és elkerülhető randaságokkal karambolozva a harc ugyanabból a nézetből indul, ahonnan a játék felderítős szakaszait is irányítjuk, az egymással szemben felsorakozott csapatok pedig ütemben váltva csapdoshatják egymást. A speciális támadások és a kombók (ahol pl. két vagy három hős összefog egy közös, nagy erejű, széles kiterjedésű csapásra) ritmusát jó érzékkel kapták el a japán fejlesztők, de az úgynevezett Momentum-rendszer is sokat tesz a hathatós és élvezetes küzdelmekért. Ezt a lehetőséget úgy kell elképzelni, mintha a kör lejárta után egy második időcsúszkát is hagynánk feltöltődni. Ha ez megtörtént, akkor egy pici csillag jelzi a Momentum-támadás lehetőségét. Ilyenkor, a csapást (pl. „Támadás” parancs) elindítva, a képernyőn egy villanás jelzi, hogy megnyomhatunk egy gombot, ezzel még erősebb lesz a megszeppent ellenféllel szembeni offenzíva. A Momentum elsütése során ráadásul extra módosítók, időlimitált buffok is segíthetik karakterünket, ezzel fokozva a túlélési lehetőségeinket. A klasszikus szervezettségű harcok mellett persze most is a felderítés-csatározás-falulátogatás kottáján fogunk lépdelni, ahogy azt a stílus nagykönyve megköveteli. De most komolyan – nekem senki ne mondja, hogy egy régi JRPG iskolából gyökerező játéktól nem pontosan ezt várjuk!
MAI ELVÁRÁSOKHOZ IGAZÍTVA
Talán a fejlesztők egyik legnagyobb érdeme, hogy a zsáner őskövetőinek kiszolgálása mellett jó érzékkel felelnek meg korunk népszerű elvárásainak is. Nincsenek rétestészta módjára elnyújtott labirintusok vagy erőltetetten hosszas beszélgetések. Már-már hihetetlen, hogy milyen gyakran akadunk mentési lehetőségekbe. Kellő odafigyeléssel és a Momentum megfelelő alkalmazásával úgy megy át a csapatunk a kisebb szörnyek (idővel unalmasan ismétlődő) csapatain, mint forró kés a vajkockán. Ezzel szemben azonban a főszörnyeknél mintha elvetették volna azt a bizonyos sulykot a stúdiónál. Egyik-másik főnök nehézségi tüskéjét még a veteránok is szívatásnak fogják megélni, ez a kontraszt pedig extrán hangsúlyossá válik az amúgy könnyed haladási tempó mellett. A picikét kurta játékidőért is kár, amely fele-harmada egy tisztességes Final Fantasy-epizódnak. Ezen a ponton illik megjegyezni azt is, hogy aki egy JRPG utazásában imádja, ha a havas mezőktől a trópusi tengerpartokig mindenféle terepet meglátogathat, az csalódni fog. A Setsuna ugyanis szinte végig egy örök télbe burkolózott mesevilágban játszódik. Persze tisztában kell lennünk a ténnyel, miszerint a játék nem is a tripla-A kategória éllovasaként állt rajthoz, hanem a művészi stílusú, kisebb méretű, letölthető címek sorában próbál érvényesülni. Ilyen szempontból viszont az árcímke ad okot némi szomorúságra. A borsos árszabást pedig a szépséges, (PC-n) remekül optimalizált, Unity alapú grafika, vagy a Randy Kerber által felzongorázott éteri zenei aláfestés sem tudja feledtetni…
Érdekes darab tehát az I am Setsuna. Közel sem tökéletes, ám egy ritkamód kompakt és áramvonalas JRPG-élményt szolgáltat, mindezt atomstabil magabiztossággal. Ha nem is lesz toplistás kedvencünk, azért bevéste magát a szívünkbe Setsuna tragédiája. Várjuk a következő, szemléletében hasonló Square-Enix projektet!
