A fentebbi feltételezés eleve butaság, mert jóval több lapul bennem, mint elsőre bárki gondolná! Már az sem mindennapi dolog, hogy egy videojátékban főszerepet kaptam, de az emberek enélkül is imádnak. És hogy miként lehet egy szelet kenyér köré játékot és szórakoztató mechanikai elemeket építeni? Na, most figyelj!
SÜLETLENSÉG
Mint minden öntudattal rendelkező lényt ezen a világon, így engem is belső célok vezérelnek. Az értékes rostjaimba és többek szerint kevéssé hasznos szénhidrátjaimba nekem is egy olyan küldetés van kódolva, ami folyton a csücskeim előtt lebeg. No, a reprodukcióra képtelen vagyok (hehe!), viszont, mint minden tisztességes kenyérszelet, én is melegségre, forró élvezetekre vágyom. Tudjátok, olyanra, amitől minden porcikám megkeményedik, a héjam által védett omlós részeim pedig aranyló barnára pirulnak. Nem világmegváltó küldetés pirítóssá válni, de azt nem is mondtam senkinek, hogy egy kenyeret magasztos ambíciók fűtenének.
ELŐSZELETELVE
Gondolom ti is kitaláltátok, hogy futni nem tudok, nincs röntgenlátásom, sőt az akciózással is eléggé egyszerű keretek közé vagyok szorítva. Furcsán is néznék ki egy távcsöves puskával vagy egy kétkezes pallossal. Viszont tudok mocorogni: fekvő pozíciómban minden erőmet megfeszítve ide-oda tudom magam pöckölni, toszogatni, csúsztatni. Hát, ezzel nem jutnék messzire, de lapulnak még trükkök a héjam alatt. Ügyességem kihasználva, sarkaimat az adott tereptárgyakra cuppantva (ne kérdezzétek, hogy csinálom, mert magam sem tudom) képes vagyok ide-oda himbálózni, és lendülettel vagy megfontolt haladással megmászni mindent, ami a lakásban található. A vízzel teli csap, a koszos padló nem tesz nekem jót, sőt egyenesen ehetetlenné degradál, de akár egy gördeszkát vagy egy felstócolt dobozhalmot is meg tudok lovagolni, hogy töretlenül haladjak a szent cél felé. Így belegondolva azért fura eszközöket hagytok szét a lakásban, és nem könnyítitek meg az egyszerű kenyérszelet dolgát! El tudjátok képzelni, micsoda meló egy rácsos ruhaszárítón felmásznom vagy egy kád szélén végiglavíroznom? Nem csoda, ha elfáradok a nagy kapaszkodásban! Aztán a földre pottyanásom után meg három másodperceset játszotok… Na, ezért jó, hogy sok bénázás közepette bármikor elmászhatok a varázsvajhoz, ami örök frissességet kölcsönöz nekem, és hát nem muszáj a pirítót sem használni, ha egy asztali lámpa, vasaló, vagy egy elektromos radiátor is megteszi a dolgát… Az élet tehát csodaszép – csak azt nem értem, hogy a lakás tulajdonosa miért viselkedik olyan furcsán, amikor hazaér. (Szerintem a pszichológushoz is miattam jár szegényke!)
TELJES(IDEG)ŐRLÉSŰ LISZTBŐL
A korai hozzáférésű verzióm után végre a cimboráim is csatlakoztak a mókához. Fánk barátom sebességmániás, de vendégszerepelnek nálam Destruktív Bagett és Ropogós Keksz cimboráim is. Én sem unatkozom szabadidőmben, hiszen nullgravitációs közegben is nagyokat tudok lazulni.
Tudom, semmi sem pótolja egy friss szelet látványát és illatát, de azért készítőim próbálkoztak sallangmentes, ám látványos virtuális körítést csapni körém. Mély szintű grafikai opciókra ne számítsatok, viszont egész jól eldöcögök közepes vasakon is. Egy bajom van, hogy néha a fizikai motor furcsa dolgokra képes, és be tudok ragadni olyan helyeken, ahol kenyér még nem járt annak előtte.
A pályákat és a metasztorit (merthogy azt is kaptam) ügyesen rakták össze a Bossa Studio munkatársai, de a nehézség és a komplikált irányítás miatt (kontroller beszerzése ajánlatos!) saját magamat is frusztrálom. Jól látjátok, pszichológushoz kellene mennem, de mit gondolnának az emberek arról az agyturkászról, aki egy pirítóssal beszélget a kanapéján?
