Hosszú lehet azon mondatok listája, amelyek még egyetlen gamer száját sem hagyták el a világ fennállása során. Biztos köztük van a „Nézd, egy egyedi Zynga játék!”, illetve a „Nahát, ennek az ugrálós-kardozós mobiljátéknak milyen ügyes az irányítása!” is. Köszönhetően a Hornnak, ezen mondatok most lekerülhetnek a listáról, hiszen végre elhangozhattak a gamervilág minden táján.
A mesteri terv
Elképesztő szerencsém volt az utóbbi hónapokban a mobiljátékokkal, így ezúttal szerettem volna fröcsögős savazás keretében kivesézni egy arra érdemes rossz címet -- ezért választottam a Hornt. A Zynga egyrészt hírhedten szeret kiadni nem általuk kitalált játékokat, másrészt a főszereplő karakter konkrétan Ico és Dovahkiin szerelemgyermeke (nézz rá az egyik screenshotra... hát ugye?). Ehhez jön még a ránézésre az Infinity Blade-ből lopott játékmenet, meg a Zeldától kölcsönzött hangulat, ééés már meg is találtuk a havi oltásmennyiséget! Ez volt a terv.
A dolog ott bukott meg, hogy a Horn egy lenyűgöző történettel operáló, ügyesen összerakott játékmechanikai elemeket felvonultató, varázslatos hangulatú program. Ez a tény pedig legalább annyira meglepett, mint Horn őseit az, hogy a fiuk bikaszarvakkal a fején született.
A trükkös buktató
Kezdésként a kis rendellenességgel megvert kovácsinas, Horn valami lepusztult toronyban eszmél fel, egy kristály és egy rozsdás bökő mellett, és semmiféle emléke nincs arról, mi történt vele az utóbbi időkben. Bár ez a négymilliomodik játék, ami ezen felütéssel kezdődik, a sztori hamar vesz egy érdekes és egyedi fordulatot. Igazából olyan gyorsan, hogy nem is spoiler elárulni: kiderül, hogy Horn népének tagjait egy átokkal mechanikus lényekké változtatta a Pygon nevű robotfaj. Horn, és a kicsivel később hozzá csatlakozó humán segítője ugyan titokzatos módon kikerültek az átok hatása alól, ám ahhoz, hogy világának minden lakóját visszaváltoztassa, Hornnak egy levágott robotfejjel a hóna alatt meg kell keresnie... Na jó, ezt már végképp nem árulhatom el! Szívességből, ugyanis a játék legfőbb vonzereje és ütőkártyája a szürreális, érzelmekkel teli és rettentő izgalmas történet, aminek kibontakozása a harcnál is nagyobb élvezetet nyújt.
Pedig a harcra még a touchscreenes irányítás által emelt akadályok ellenére sem tudok panaszkodni. Horn szemtől szembe, karddal vagy pöröllyel gyepálja az antipatikus robotokat, kitérő manőverekkel és ugrásokkal bolondítva az összecsapásokat. A lényeg általában az óriásgépek gyenge pontjának megtalálása, majd ezen rész támadása az érintőképernyőn tett megfelelő mozdulatokkal. Persze az ellenfél típusok száma véges, így hamar kiismerhetők a mechanikus hibák, aztán már nem kell abuzálnod a health potion készletet sem.
Vásárolni amúgy nemcsak a játékbeli valutával, de valós pénzzel is tudsz (Zynga játékról lévén szó), ám ezúttal nincs „fizess és nyersz” konstrukció, sőt, a fejlesztők ezúttal kifejezetten eldugott helyre rakták a türelmetlen gamereket sápoló menüpontot.
Az örömteli végkifejlet
Horn szerencsére az őt ihlető játékok legjobb hagyományaival a vérében született, így a hangsúly nem tolódik vészesen a hentelés felé. Fantasy helyszínekkel, csodalényekkel és álombéli környezettel megpakolt világában ugyan nem járkálhat szabadon, ám a szarvasfejű srác megkapja a lehetőséget, hogy felfedezéssel töltse ki a robotharcok közti időt. Művészien kivitelezett hangulattal van dolgunk – viszont direkt utána néztem, hogy fest a Horn más Apple és androidos eszközökön, és hát széles spektrumon mozog a minőség. Érdemes csekkolni az app leírásában a listát arról, pontosan mire optimalizálták a játékot, mert ez óriási különbséget jelent, és a gyengébb vasak tulajdonosainak érdemes várni a vásárlással.
Tovább édesítik az összképet az átvezető „videók” – rendkívül stílusos az a zsírkréta rajzzal kombinált képregénypanelnek tűnő megoldás, amivel a sztori múltja és jelene bontakozik ki a fejezetek közt. Szintén iOS játéktól szokatlan epic-faktora van a szinkronnak és zenének is, hiszen ezek az elemek a remekül megírt történet építőelemeit malterként ragasztják össze, szilárd játékélményt emelve. Külön kiemelendő a cinikus humor, amivel a robotok a „rózsaszín, rugalmas víztömlőket”, vagyis a humanoidokat kezelik. A Horn társául szegődő robotfej, Gourd kommentárjai, illetve kettejük csipkelődő beszélgetései vidám dinamikát kölcsönöznek az egész játékélménynek.
A tervem tehát végleg megbukott: a Horn nemcsak hogy a panaszkodásra legkisebb okot sem adó cím, de könnyen lehet, hogy az év mobilplatformos játéka. Egy könnyed és szerethető, RPG elemekkel finoman megszórt akciójáték, ami minden ellene szóló érvet megcáfolva egyedi és élvezetes kalandnak bizonyul.
