A hatodik Hitman-játék nyitányában 47-es megérkezik egy titkos, sarkvidéki bázisra, húsz évvel a Hitman: Codename 47 története előtt. Itt kerül sor a tesztsorozatra, aminek végén hősünk az Ügynökség tagjává válik. Eztán eltűnik, és miután kiiktat jó pár gazfickót a világból, immár a jelenben az IAGO nevű szervezet után ered. Első célpontja a híres divatdiktátor, Viktor Novikov és barátnője, Dalia Margolis.
Kicsit változott alapok
A prológus két gyakorlóküldetése alatt elsajátíthatjuk az Absolutionhöz képest nem sokat változott alapokat. Továbbra is a gyilkolást kerülve kell eljutnunk a célpontig, hogy aztán lebukás nélkül likvidálhassuk. Ezt álruhákkal, őrök elkábításával/megölésével, testek elrejtésével, lopakodással és megannyi furfanggal lehet kivitelezni.
Mindössze három szignifikáns változás van a korábbi játékhoz képest. Az első, hogy ezúttal nincsenek nehézségi szintek, a kihívás mértékét az opció menüben szabhatjuk testre. Ha akarjuk, a játék kézen fogva vezet minket, ha pedig úgy kívánjuk, elvehetünk minden segítséget, és akkor aztán tényleg saját magunktól kell boldogulnunk. A második változás, hogy 47-est akár egyetlen lövés is leterítheti. Esélyünk sincs egy tűzpárbajban, szóval ez a játék semmiképpen sem az akcióorgiákra vágyóknak való. A harmadik és legjelentősebb módosítás pedig, hogy az Instinct látásmódot addig használjuk, ameddig csak akarjuk, viszont most kizárólag arra jó, hogy a falakon keresztül kukkoljuk az embereket.
Megbízások
Amint letudtuk az igen szórakoztatóra sikerült prológust, irány Párizs, ahol egy hatalmas, négyszintes kastélyba vezet az utunk. Itt kezdődik az igazi móka, ugyanis a divatbemutató (és titkos fegyveraukció) közepén kiélvezhetjük a Hitman aduászát: a mindennél szabadabb játékmenetet.
Úgy, akkor és ott ölhetjük meg célpontjainkat, ahogy, amikor és ahol akarjuk. Ha kedvünk tartja, megmérgezhetjük őket, vagy kiadva magunkat egy fontos vendégnek, kettesben maradhatunk velük, és golyót repíthetünk a fejükbe. Lelökhetjük az erkélyről vagy budiba fojthatjuk őket, rájuk ejthetjük a csillárt… Felsorolni is nehéz lenne, hány lehetőséget biztosít a játék. Nagyszerű dolog továbbá, hogy a kastély egyes területeire más és más öltözékben juthatunk be (hacsak nem találunk rá a belépőre), de az álruhák sem nyújtanak teljes biztonságot, mert egyes emberkék felismerhetnek minket – ezeket a program külön kijelzi, hacsak nem kapcsoljuk ki az opciót. A járőrök néha új útvonalra térnek, míg a fontosabb terület őrei megmotozhatnak, és biza a hangtompítós pisztoly a pincérgúnya alatt idegessé teszi őket.
Persze a lebukás még nem jelent instant halált. Ha feltesszük a praclinkat, jó esetben kikísérnek minket a területről, rosszabb esetben néhány QTE-vel kiosztott taslival letudhatjuk a bajt – ilyenkor persze nem árt az őrt begyömöszölni egy szekrénybe vagy ládába. De mint írtam, 47-es könnyen fűbe harap, szóval egyszerre csak egy-két őrrel boldogul. A legtöbb gyilkolási lehetőségre egyébként a kihívások vezetnek rá – ezek teljesítésével oldhatjuk fel az új fegyvereket, bejutási pontokat és álruhákat. Persze a kihívások nem csak a célpontok kiiktatásáról szólnak. Rengeteg mellékes dolgot is teljesíthetünk, mint például törölhetjük a biztonsági felvételeket vagy kémkedhetünk az MI6-nek.
Szóval rengeteg dolgunk akad egy pályán, aminek hála még így, három térképpel is beleölhetünk 10-12 órát a programba. S talán ez a legszebb az egészben: annyira szabad és változatos játékot kínál a Hitman, hogy sokadik nekifutásra sem unalmasak a pályák. De ha mégis kezdenénk unni a banánt, irány az Escalation Contracts-mód! Ebben a fő célpont helyett mellékszereplőket kell likvidálni, különböző kritériumokat teljesítve, egyre nehezebb szinteken. Mindemellett pedig ott a Contracts, amiben saját küldetéseket fabrikálhatunk. Egyszerűen csak ki kell választanunk a pályán három nekünk tetsző célpontot, aztán meg kell ölni őket egy szabadon választott fegyverrel – ezzel megjelöltük kiket és hogyan kell likvidálni. A kész küldetést feltölthetjük a netre, hogy mások is virgonckodhassanak rajta.
Hol a játék többi része?
Nem tudom, milyen gondolatmenet mentén jutottak el oda a készítők, hogy a Hitmant ebben az epizodikus formában kiadni jó ötlet, de nagyot tévedtek. Az égegyadta világon semmi sem indokolja, hogy fejezetenként kéne érkeznie. Most az egész olyan, mintha megvennénk egy mozijegyet, de csak a film első harminc percét nézhetnénk meg, aztán minden átmenet nélkül leáll a vetítőgép, velünk meg közlik: a jövő hónapban megkapjuk a film következő fél óráját.
Az épp csak elkezdett történet lóg a levegőben, és nem annyira érdekes, hogy tűkön ülve várjuk a folytatást. És hiába szórakoztató a program, azért az ember nem fog harminc napig három pályán körözni. Szóval ezen a ponton szívesen idézném Leo Getz véleményét az autós kajáldákról a Halálos fegyver 2-ből, de az nem tűr nyomdafestéket. És biza ez nem csak az én szememet, de a játékosokét is szúrja. A Steamen nagyon sok negatív vélemény olvasható, és mindegyik az epizodikusságot jelöli meg az egyik fő hibának. Másiknak pedig a folyamatos netkapcsolatot követelő DRM-et. Lehet játszani offline, de a mozis példánál maradva ebben az esetben a következő a helyzet: 3D-s filmre ülünk be, de otthon hagytuk a szemüveget. Erre a mozi nemhogy nem biztosít nekünk egy újat, még a színeket és a hangot is elveszi.
A Hitman offline módban nem számolja el a kihívásokat, nem adja oda az azokért járó extrákat; tömören: semmilyen jutalmat nem kapunk meg. És sajnos a Square szerverei olyan stabilak, mint földrengés közben egy kártyavár, szóval a kapcsolatszakadás garantált. A hab ezen a pocsék ízű tortán, hogy a játék külön kezeli az online és az offline mentéseket, nincs szinkronizálás, nem férhetsz hozzá mindig mindkettőhöz.
Öngyilkos orgyilkos
Nem szeretek jó játékokat lehúzni, de a Square és az IO megérdemli, hogy most megpróbáljam elriasztani a játékosokat a Hitmantől. A program a jelenlegi formájában egy nagyszerű játék képét vázolja fel, és ez alapján szívesen megelőlegezném a 92%-ot, mert ha tudja tartani ezt a szintet, akkor a sorozat legjobbja lesz. De ne jelezzük a Square felé, hogy nekünk megfelel, ha egy teljes játék áráért apránként, havi leosztásba kapjuk meg a programot. Ennél fogva a lenti értékelés sem a játék minőségének szól, hanem a szemét üzletpolitikának.
