A svéd Arrowhead Game Studios aligha mondható kezdőnek a többszereplős, kooperatív alkotások világában. Magicka című első játékukban négy varázsló vette fel a kesztyűt (és a varázspálcát) a gonosz mágus teremtményei ellen. Az ezután megjelent The Showdown Effect szintén több élő szereplő irányítása alatt érezte jól magát, majd pedig a hosszabb ideje szünetelő Gauntlet-szériát bővítették új epizóddal a sötét labirintusokban barangolni vágyók örömére. A szintén elsősorban többjátékos módra hangsúlyt fektető Helldivers ugyan már jó néhány hónapja elérhető a Sony újabb generációs konzoljain, a PC-s változatra mindezidáig várnunk kellett – szerencsére nem hiába.
FEJESUGRÁS A POKOLBA
Az óriásbogarakra lövöldöző űrkadétok kalandjai meglehetősen nagy hatást gyakorolhattak a szerzőkre, miközben negyedik szerzeményük háttérsztoriján dolgoztak: egy csillagközi háború kellős közepén jelentkezünk a seregbe, hogy igazi állampolgárként megvédjük Szuper Földre keresztelt bolygónkat a többi nemzet támadásától, és tűzzel-vassal-rakétavetővel ismertessük meg velük a demokrácia valódi szépségeit.
A kiképzést követően hódító hadjáratunk az űrbázisról indul, és siker esetén ide is térünk majd vissza minden alkalommal. Kíváncsi természetűeknek és túlélésre vágyóknak első lépésként érdemes átlapozni a folyamatosan frissülő digitális enciklopédiát, mely a különböző fajokról és alkalmazható stratégiákról tartalmaz bővebb információkat. Új feladatokat a terem közepén helyet foglaló csillagtérképen kereshetünk: ez mutatja az ellenséggel vívott háború aktuális helyzetét, valamint az egyes régiókban való befolyásunk mértékét. Miután kiválasztottuk, hogy ki ellen indítunk támadást (célba vehetjük a bogarakat, a gépeket, vagy éppenséggel a Szuper Demokrácia ellen fellázadt kiborgokat), a területükre bökve elénk tárulnak az ott keringő bolygók, melyek egyben a nehézségi fokozatnak felelnek meg. Megbízatásaink kezdetben meglehetősen egyszerűek, megkérhetnek minket egy táska megszerzésére, egy terület adott ideig való megtartására, aknamező hatástalanítására vagy például egy rakétakilövő beindítására. Az elvégzett feladatok után szinttől függően tapasztalati pontokat nyerhetünk, de fejlesztésekkel és új fegyverekkel is gazdagodhatunk egy-egy túra után. A kiszabott teendők végrehajtása mellett érdemes nyitott szemmel járni az erdőket-mezőket-sivatagokat, hiszen kellő mennyiségű minta begyűjtése esetén fejlesztési pontok járnak jutalmul, melyeket arzenálunk csiszolására fordíthatunk.
Az alapvető lőfegyvereken kívül (mint például a közelharcra is alkalmas gépfegyver, sörétes puska és gránátvető) jó pár eszköz segíti az életben maradást, melyeket a harc hevében – optimális esetben már azt megelőzően – bármikor megrendelhetünk légi úton. Igényelhetünk többek között lőszerutánpótlást, rendelhetünk telepíthető golyószóró-tornyot, vagy ha már rendelkezésre áll, beülhetünk egy hatalmas lépegető robot ülésébe, melyből magabiztosabban szórhatjuk az áldást és a rakétákat.
NÉGYESBEN SZÉP AZ ÉLET
A tucatnyi nehézségi szint közül az első 5-6 még akár szólóban is sikerre vihető, egy ezerfelől rohamozó horda ellen azonban jól jöhet néhány elszánt gárdista, akik bármikor becsatlakozhatnak egy küldetésünkbe, ha azt nyilvánossá tesszük. Míg más játékoknál ki lehet kapcsolni a baráti tüzet és nyugodtan belemasírozhatunk csapattagjaink golyózáporába, addig a Helldivers igencsak szigorúan kezeli a véletlenül kilőtt kósza töltényeket. Ezúttal hús-vér katonák harcolnak a fronton, akik nem viselik sokáig, ha beléjük lőnek egy sorozatot vagy esetleg rájuk taposnak egy óriásrobottal. Tulajdonképpen már attól is elterülnek, ha véletlenül rájuk esik a ledobott utánpótlás, netán a mentőgép landol rajtuk, de a saját ágyúból származó lövedék sem kerül ki senkit.
Amennyiben odafigyelünk a többiekre, és nem tüzelünk ész nélkül, egy ügyesen összehangolt csapat könnyen ellenállhat a legádázabb inváziónak is. Bizonyos feladatokat jelentősen kevesebb veszteséggel teljesíthetünk így, ráadásul a tapasztaltabb veteránok rendelhetnek a bázisról olyan eszközöket, amelyekről egy közlegény eleinte csupán álmodhat. Mindemellett bizonyos terepeken kényelmesebben haladhatunk egy páncélozott jármű ülésébe bepattanva, mint gyalogszerrel. Ilyenkor mindenki kap feladatot, hiszen mialatt a sofőr a navigálással van elfoglalva, addig társai elfoglalhatják a lövészpozíciót, vagy az ágyútornyot vezérelhetik. A minél összefogottabb csapatjáték érdekében ugyan kiadhatunk egy-egy rövidebb utasítást a billentyűzeten keresztül, de a beépített élőszavas kommunikáció is rendelkezésre áll.
SZUPER FÖLDNEK SZUPER HARCOSOKAT
Számos tényező gondoskodik arról, hogy a Helldivers hosszú távon is remek szórakozást nyújtson. A látványvilág ugyan aligha mondható kiemelkedőnek (a láva például eléggé csúnyára sikerült, azonban jópofa, hogy a homokban meglátszanak lépteink nyomai, és tetszetősen robbannak szét az ellenfelek), mindazonáltal ehhez a stílushoz éppenséggel elegendő, a hangsúly úgyis inkább a taktikázáson és az akción van. Ezekből pedig nincs hiány, hiszen a folyamatosan generált pályákon és bolygókon szüntelenül áramlanak az ellenfelek, olykor arra sincs idő, hogy az egyszeri katona muníciót kérjen. Egy-egy küldetést próbáljunk meg minél előbb elvégezni, és a térképen jelzett őrjáratokat nagy ívben elkerülni. Mert ha észrevesznek minket és nem iktatjuk ki időben az őrszemeket, riadót fújnak, ennek következtében pedig másodperceken belül komolyabb összecsapásra lehet számítani.
Harc közben hősünk rendszeresen megjegyzéseket fűz az eseményekhez, egy kiadós mészárlást követően élteti a demokrácia és a szabadság szépségeit – függetlenül attól, hogy a másik fajnak esetleg eltérő véleménye lenne. Ez a szarkasztikus humor pedig belengi a játék egészét: a már említett Paul Verhoeven-filmre emlékeztető bevezetőben a nagy reményekkel kecsegtető hadseregbe toborozzák a fiatalokat, a bázison lézengő agymosott katonák pedig végképp elvesztek az irányított demokrácia bugyrában. Csavarosabb történeti elemekkel és változatosabb feladatokkal tovább javíthattak volna az összképen, hiszen eleinte ugyanazokkal a teendőkkel fogunk találkozni, bármelyik planétára is tévedjünk. Ennek ellenére élethűségének és a többszemélyes módban rejlő lehetőségeinek köszönhetően maximálisan megállja a helyét az akciójátékok között.
