Bizonyos esetekben a világ könnyen kategorizálható: akárcsak jelen cikkünk esetében. A földgolyó lakosai ugyanis két csoportra oszthatóak, akik olvasták a Harry Potter köteteket, és akik nem. Az előbbi kategória kicsit tovább bonyolítható, akik szeretik a Potter univerzumot, és akik nem. Aki valamelyik esetben a nem" besorolást választotta, az vélhetően jobban jár, ha a következő cikkig lapoz, hiszen vagy nem fogja érdekelni a mondandóm, vagy semmiképp nem ért majd egyet azzal.
A világban immáron két dolog biztos, az egyik, hogy az élet vége a halál, a másik pedig az, hogyha a mozik felé száguld egy Potter alkotás, akkor az Electronic Arts a piacra dobja a maga digitális verzióját. Szerencsénkre a részenként vastagadó kötetekhez hasonlóan a kiadott játékok is szintet léptek a maguk módján és a mostani adaptáció már bizonyosan nem csak a kisebb gyerekeknek fog kellemes órákat okozni, hanem azoknak is, akik kicsit idősebb fejjel is szívesen merülnek el a varázslótanonc világában. Természetesen nem kell semmi forradalmira számítani, ám a fejlesztők olyan ügyesen kombinálták a korábbi platform elemeket némi újítással, hogy egyszerre tartják meg a korábbi közönséget és szerezhetnek új játékosokat.
Mellékesként a részletek taglalása előtt meg kell említeni, hogy a bevett trendeknek megfelelően egy konzol-port érkezett a gépeinkre, de a kiadó profizmusát dicséri, hogy nem egy-az-egyben átiratot kapunk, hanem egy korrektül játszható játékot, ahol nem formálódik szitokra a szánk minden második pillanatban. Persze egy kontroller jelenléte ezúttal sem hátrány, de kis gyakorlással az alapfelszerelés (billentyű és egér) is könnyed boldogulást biztosít.
Szabadság: szeretem
Kalandjaink szereplőit és az egyes helyszíneket a Tekergő Térkép segítségével lelhetjük meg, a bejelölést követően ugyanis folyamatos lábnyom vezet a kiválasztott célig. Maga a történet három nagyobb részre tagolható: első körben Dumbledore Seregét kell összeverbuválnunk, majd Umbridge Professzor hatalmát kell letörni, hogy aztán magával Voldemorttal és sleppjével vegyük fel a harcot. Az esetek nagyobb részében Harryt irányítjuk, ám a filmhez (és a könyvhöz) igazodva a végső nagy leszámolásnál Sirius Black és Dumbledore képében oszthatjuk az átkokat. A fő sodor természetesen lineáris, azonban az már csak rajtunk múlik, hogy a következő fejezetbe lépést elősegítő kisebb küldetéseket milyen sorrendben hajtjuk végre.
A Főnix Rendje egyébként amolyan platform, ügyességi játék kategóriába sorolható némi kaland kiegészítéssel. Kezdetben főleg hozd ide, menj el érte küldetésekkel találkozhatunk, ám idővel jönnek a mókásabb feladatok is, amibe beletartozik a Mardekáros diákok átokkal történő szórakoztatása is.
Sötét mágia kivédése
A mozgás a játéktéren a billentyűzet segítségével történik, az egérrel a varázslatokat hívhatjuk elő (minden igének megvan a maga mozdulata), a kamera rögzített, így a térfigyelés szabadsága korlátozott, de a megfelelő gomb lenyomásával pásztázhatjuk a közvetlen környezetünket, s ez bizony olykor hasznos segítség lehet. Bár a program semmiképp nem sorolható a bonyolult kategóriába, olykor azért csak-csak előfordulhat, hogy elvesztjük a fonalat: ilyenkor érdemes állandó kísérőinkkel, Ronnal és Hermionéval kommunikálni, ők ugyanis képesek használható kapaszkodókat nyújtani. A barangolásaink során szabadon végrehajtható kisebb varázslatokat a program pontokkal jutalmazza, amelyek segítségével egyrészt nő a varázserőnk, másrészt Mirtill megmutat nekünk egy titkos szobát, ahol a szerzett pluszok függvényében nyílnak meg különböző extra tartalmak, jobbára a készítést taglaló videók. A varázslatok bemagolása nem egyszerű feladat, lévén egy idő után rendesen megszaporodnak, és ember legyen a talpán, aki mindet a fejében tartja. Szerencsére a helyszín egy iskola, így a tanáraink segítségével trénelhetjük magunkat, s teljesítményünkhöz mérten osztályzatot is kapunk. Bár ez nem tűnik túl izgalmasnak a könnyedebb továbbjutáshoz, egyáltalán nem árt, ha olykor egy kis időt feláldozunk a fejlődés oltárán.
Varázslatos
Mint említettük a kezdéskor, játékunk egy port, méghozzá Xbox 360-as átirat, minek következtében lenyűgöző látvány fogad majd a játékba lépve (legalábbis ha a házunkban egy Shader3-as videokártya duruzsol). Az még csak hagyján, hogy a karakterek kiköpött másai a filmek szereplőinek, de a környezet is lélegzetelállító, főleg ha van szerencsénk az olykor magasba repülő kamera szemszögéből megcsodálni. A környezet pedig él körülöttünk, a folyosókat és az udvart diákok népesítik be, velük csekélyke interakciót is folytathatunk, de az egésznek a hangulata megkapó, hiszen nem egy steril környezetben mozgunk, hanem egy lüktető kis világban. Ezt csak tetézik a hangok, amelyek az EA erőfeszítésének köszönhetően immáron szinte minden országban lokalizálva szólalnak meg, tehát nálunk is magyar szinkronnal érkezik Harry Potter és kompániája. A főbb szereplőknek a filmet is jegyzőszínészek kölcsönzik a hangjukat, ezzel is növelve a cím exkluzivitását és hangulatát. A megoldás persze nem tökéletes, de a hibák száma oly elenyésző, hogy ha még találkozunk is velük, a program értékéből ez mit sem von le. A minőséget azonban jól példázza, hogy ha valamilyen formában felcsendült a fiatal Malfoy hangja, hát alig vártam, hogy egy Capitulatussal jól odasózzak neki, vagy éppen lógassam kicsit a lábánál fogva.
Szumma Szummarikusz
A konklúziónk tehát az, hogy a Harry Potter és a Főnix Rendje a konzolport ellenére is kellemes szórakozást biztosít, bár mindenképpen érdemes hozzátenni, hogy leginkább akkor fogjuk értékelni a program nyújtotta játékórákat, ha legalább minimális szinten kötődünk a világhíres univerzumhoz, ez esetben ugyanis könnyedén túllépünk az apróbb hibákon, és képesek vagyunk teljes egészében elmerülni a Potter világban.
