A tavalyi év konszenzusos csalódásai után szinte hihetetlen, hogy az Ubisoft valami újszerűvel próbált meg előrukkolni. No, az érdem garantáltan nem a francia anyacég rettenthetetlen öltönyöseinek jár, sokkal inkább a Reflections gárdájának (tudjátok, a Driver-csapat), amely vette a bátorságot, hogy egy eleve kísérleti jellegű projektet keresztülverjen a megacég döntéshozóin. A Grow Home így talán az év egyik első igazán kellemes meglepetése lett, amely kicsiknek-nagyoknak, újoncoknak és régi vágású játékosoknak is egyaránt vonzó, annak ellenére, hogy itt bizony abszolút nem egy sablonjátékról van szó.
B.U.D. A BARÁTOD
Mint minden platformjátékhoz, így a Grow Home-hoz is egy jellegzetes karaktert kellett kitalálniuk a készítőknek. Olyat, aki egyszerre rokonszenves, bájos, és még a hős szerepét is hitelesen ölti magára. Nos, B.U.D. (Botanical Utility Droid, nyers fordításban botanikai haszonrobot) mindenképpen egy cukorfalat, viszont hősnek a kezdetekben csak nagyon nehezen lehetne nevezni. Piros színű droidunk irányítása még az edzettebb játékosokat is furcsa pislogásra fogja késztetni, ráadásul főszereplőnk mozgáskészlete is eléggé szegényes. B.U.D. nagy tehetetlenséggel ugrabugrál, sodró lendülete miatt könnyen lebucskázik egy-egy platformról, de nincs az a magasság, amit a mászásra kifejlesztett karjaival ne tudna leküzdeni.
Magasság pedig lesz a Grow Home világában, nem is kevés. B.U.D. célja ugyanis az, hogy a planéták megmentéséhez, esetleges terraformálásához gyűjtsön csillagvirág magvakat. A csillagvirágok kivételesen magasra képesek megnőni, így egy elültetett magvacska aztán kellő oxigénnel tudna szolgálni B.U.D. anyaplanétáján is. A játék története tehát ennek megszerzése körül forog, amit papíron nagyon egyszerű volna kivitelezni: az űrhajónk által megtalált csillagvirág sarját kellene egészséges méretűre megnöveszteni, hogy aztán a bimbózó szirmok közül egy kis gombócot magunkkal vihessünk.
FEL-FEL A MAGASBA!
Persze a galaktikus kertészkedés közel sem olyan szimpla feladat, mint gondolnánk. A tengerparti kis szigeten sarjadzó növény eleinte csak néhány hajtással rendelkezik, így B.U.D. feladata, hogy a rügyekre felmászva belevezesse a friss hajtásokat a levegőben található energiasziklákba. A sztori elején elegendő csak néhány rügyet kombinálni a sárgán izzó, lebegő képződményekkel, és a paszuly máris az ég felé tör. Később azonban egyre nagyobb feladat, hogy az Avatarra emlékeztető kőóriások, vízesések és aszteroida jellegű formációk között energiához juttassuk a gondosan növesztett csillagvirágunkat, amely teljes pompáját olyan két kilométer magasságban kezdi el kibontakoztatkoztatni.…
A játékmechanika önmagában nem lenne túl izgalmas, ha csak a rügyek-sziklák összekötésére menne ki a mulatság. B.U.D. irányítása önmagában is kihívást jelent a már említett tehetetlenségi tényezők miatt, a felkapaszkodás pedig nagy figyelmet igényel. Amennyire nyugis játéknak tűnhet a Grow Home a képek alapján, annyira intenzív (már-már fáradságos) tud lenni egy-egy trükkösebb szikla vagy paszulyszár megmászása. Robotunk mozgáskészlete persze fejleszthető is, és ezen a ponton jön képbe a második fő játékelem: a felfedezés. Mit sem érne a szépséges, retró hangulatú poligontáj, ha nem lenne kellő motiváció a bejárására. A kis droiddal földből és kövek közül kiálló kristályszilánkokat kell gyűjtögetnünk, hogy a különböző tulajdonságait (pl. jetpack-tartalékok) turbózhassuk. A szilánkok gyakran trükkös helyeken, vagy rejtett vájatokban, barlangokban vannak elrejtve, így állandóan hajt minket a felfedezési vágy. A készítők ügyesen rá is játszanak erre néhány igen furmányosan elhelyezett kristály segítségével, melyek megszerzéséhez nem árt a tapasztalt játékosok róka rutinját megidézni.
ÉGI PALOTA
A Grow Home ebből a felfedezős alapötletből meglehetősen sokat kiprésel, a pályatervezők ennek megfelelően alaposan szabadjára is engedték a képzeletüket. A program elején B.U.D. Felix Baumgartnert megszégyenítő módon ugrik ki a sztratoszférából, zuhanása közben pedig gyakorlatilag végigtekinthetünk a teljes „pályán”. A tengerpartról aztán az ég felé pillantva alig pár pixelnyi méretű sziklákat és alakzatokat vehetünk ki az égen, amelyek bizony mind-mind bejárható pályaelemek lesznek a későbbiekben.
Minthogy a vertikalitás mondhatni központi szerepet játszik a felderítésben, robotunkkal pedig ügyesen kell használnunk a különböző természeti lehetőségeket a terep magasságainak-viszontagságainak áthidalására. A csillagvirág leveleiről nagyokat szökkenhetünk, a kis margarétákhoz hasonlatos virágokkal, és a később felszedhető sárga, húsos levelekkel pedig siklórepüléseket hajthatunk végre. A visszamászás elég macerás lenne egy-egy nagyobb zuhanás után, így a készítők teleportkapukkal is megfűszerezték a játékteret, ezzel könnyítve a magaslatokba történő visszajutást. A program achievement-rendszere is izgalmas, könnyűnek azonban semmiképp sem nevezhető. A felfedezésre és játszadozásra buzdító acsikat nagy odafigyeléssel, vagy konkrét utánajárással lehet csak előcsalogatni.
POLIGONSZERELEM
Mikor januárban az első bemutatót láttuk a programból, sokan már a stílusos, alig-textúrázott poligongrafika miatt is szerelembe estek. A Grow Home ízlésesen ötvözi a retrót a modern stílussal, a viszonylag egyszerű geometriai megoldások pedig valószínűleg nem csak stíluselemként vannak jelen, hanem praktikumból is. A játék meglehetősen nagy koordináta-rendszerrel dolgozik, amelyet pikk-pakk teleszórunk mindenféle tekeredő alakzattal, ahogyan a csillagvirágunkat hagyjuk elburjánzani. Ekkora objektumokat pedig nehéz lenne tesszelált, lekerekített élekkel megjeleníteni, ugyebár.
A játék prezentációjához hozzátartoznak a kellemesen nyugtató muzsikák, és a cuki hanghatások is, bár B.U.D. hangszintetizátora azért elég szélsőséges dolgokra is képes. Néhol olyan, mintha egy nyolcbites Donald kacsát hallgatnék pörlekedni, máskor meg úgy tűnik, mintha egy C64-en futó MI kacagása égetné hanghullámait az agyunkba.
SORJÁS ALKATRÉSZEK
Bár a Grow Home a szokatlan megoldásai ellenére is kellően letisztult játék képét mutatja, azért néhány dolgon lehetett volna még finomítani, például hősünk tehetetlenségén, amely a kontrollerre optimalizált mászómechanikával kiegészülve garantál néhány frusztráló pillanatot a 3-4 órás játékidő során. A másik nagy probléma a mentési rendszerben keresendő. A teleportkapuk aktiválása ugyan checkpoint-rendszerként működik, a teljes állásunk viszont csak kilépéskor kerül mentésre – így a tesztelés első másfél órájában átélt önfeledt felfedezés egy Windows-frissítés miatt ment a levesbe. Kedves fejlesztők, ezeket a köröket a 32 bites konzolok idejében már lefutottuk…
Mindezen problémák ellenére is csak ajánlani tudjuk a Grow Home-ot, már csak azért is, mert nem mindennapos élményt kínál a magasban való repkedés és felfedezés. Arra azonban számítsatok, hogy a játék a külsőségei ellenére inkább reflex, mintsem relax-élménnyel szolgál. Árának megfelelően korrekt tartalommal bír (a sztori kipörgetése után is van még tennivaló), napsütéses hangulata pedig egyre inkább egyedi a játékok között.Várjuk a konzolos verziókat, és eladási sikerek esetén az újabb meghódításra váró szigeteket!
