A Gravity Rush Remastered megjelenését nem feltétlenül az utóbbi években egyre divatosabbá váló újrakiadási hulláma ihlette, sokkal inkább egy jól felépített marketingstratégia része. Idén érkezik ugyanis a PlayStation 4-exkluzív második rész, aminek biztos nem árt, ha azok is megismerik a bűbájos Kat első kalandját, akik annak idején nem invesztáltak be a forradalminak kikiáltott Vitára.
Ilyen játékosból ráadásul rengeteg van, hiszen ma már pontosan tudjuk, hogy a Sony újgenerációs kézikütyüje nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Gravity Rush mind a mai napig a Vita kínálatának egyik legegyedibb darabja, akkor rögötn világossá válik, hogy mind a fejlesztő Japan Studiosnak, mind a játékot finanszírozó Sonynak az az érdeke, hogy a program évekkel a megjelenés után is benne legyen a köztudatban, új rajongókat szerezzen, illetve termeljen némi extra bevételt.
VEGYÜK ÁT ÚJRA
Mielőtt belevágnánk az újrakiadás részleteinek taglalásába, gyorsan vegyük át, hogy mi fán terem a Gravity Rush. Műfaját tekintve egy külső nézetes akció-platformerről beszélünk, amiben az amnéziás, de különleges képességekkel rendelkező Katet irányítjuk, méghozzá egy méretes, jobbára szabadon bejárható környezetben. Célunk az identitásunk visszaszerzése, illetve a Hekseville nevű városkában uralkodó kaotikus állapotok megszüntetése.
A címben nem véletlenül szerepül a gravity szó, hiszen a szőke főhősnőnk különleges képessége, hogy egyetlen gombnyomásra képes elszakadni a gravitációtól, és ezt követően a kamera forgatásával és a gravity shift névre hallgató tulajdonság bevetésével oda irányítjuk, ahová csak szeretnénk, legyen az vízszintes vagy függőleges felület. A tömegvonzás manipulálásával ráadásul nem csak közlekedni, de harcolni is lehet, sőt kell, hiszen a kalandunk során számolatlan fura lény várja, hogy szétpofozzuk őket.
A játék fejlesztése még 2008-ban kezdődött, a játékmenet később lett „lebutítva” Vitára, ennek okán a harcrendszer nem túl bonyolult (főleg a messziről becsapódós támadásokra épít), viszont cserébe adott a folyamatos fejlődés lehetősége, így az idővel kissé monotonná váló küzdelmeket legalább újabb és újabb speckókkal tudjuk picit cifrábbá tenni.
NAGYBAN SEM HAGY CSERBEN
A Gravity Rush annak idején pofás, képregényszerű cel-shading látványvilággal érkezett a Vitára, és ez a dizájneri döntés négy évvel később is meghálálta magát, hiszen az 1080p-re felhúzott grafika ennek köszönhetően még 2016-ban sem néz ki rosszul. Persze ez nem a Far Cry Primal, egy percre sem szabad elfelejteni, hogy egy kézikonzolos játék lett átültetve a PlayStation 4-re- A hajunkat nem fogja leszakítani a grafika, de fanyalogni sincs okunk miatta. Már csak azért sem, mert a Gravity Rush látványvilága összességében teljesen egyedi, magán hordozza a keletről érkező játékok sajátosságait, kifejezetten üdítő a túlzott realizmusra törekvő programok tengerében.
Amiért kicsit nyafogni lehet, az az irányítás. A játék ezen része már az alapverzióban sem volt tökéletes, és ami ott megzavarta az embert, az jelen van a nagygépes változatban is. A szabadon lebegő Kat és a kamera együttes kezelése néha össze tudja kavarni az embert, pláne ha a sima „repülésnél” gyorsabb reflexeket igénylő harcra kerül a sor. Szerencsére a helyzet nem reménytelen, csak a tanulási és a megszokási folyamat hosszabb kicsit, mint más akciójátékok esetében.
Habár a grafikát alapvetően dícséret illeti, a körítés egy része felett azért elszaladt az idő: a cselekményt feliratok és képregénypanelek formájában kommunikálja felénk a játék. Ez Vitán még érdekesnek hatott, a kanapén ülve viszont egy idő után kicsit idegesítő, hogy folyamatos gombnyomkodással tudjuk „előre gördíteni” a küldetések felvételekor elénk kerülő beszélgetős részeket. Ugyanakkor a hanganyag továbbra is nagyon rendben van, a japán alkotók nem csak a látvány, de a dallamok terén is kifejezetten egyedit alkottak, a Gravity Rush zenéje önmagában is simán megállja a helyét.
MÉG MINDIG MŰKÖDIK
Ahogy azt már az eredeti tesztünkben is megjegyeztük, az amnéziás, emlékei után kutató főhős nem túl eredeti ötlet, de ezen viszonylag gyorsan túl lehet lendülni. Bár a harcrendszer tényleg nem túl változatos, szerencsére a ránk váró világ atmoszférája, a bejárható város helyszínei, az asztrálsík és a rengeteg tennivaló azért kárpótol a játékmechanika egyszerűségéért.
Külön öröm továbbá, hogy a Remastered tartalmazza a Vitán extra tartalomként kiadott csomagokat is, így tényleg rengeteg küldetés, kihívás és gyűjtögethető cucc várja, hogy foglalkozzunk velük. Ha valaki szeret elmerülni a különféle extrák levadászásában, és a fő szál mellett szívesen koncentrál a mellékes tartalmakra is, az biztos, hogy jó pár kellemes órát el fog tölteni a Gravity Rush-sal.
A történet az elején egy kicsit ugyan zagyva, és néhány órányi játék után könnyen hihetjük azt, hogy már mindent láttunk, de ha fel is ütné a fejét az unalom, érdemes kitartani, ugyanis nagyjából a játék felénél jön egy erős váltás, beindul az úthenger, ami aztán egészen a parádés fináléig nem ereszti az embert.
KUDOS!
A magam részéről sosem voltam az újrakiadások híve, legtöbbször csak a rajongók újbóli lehúzását láttam a sokszor kifejezetten pocsék portokban, de a Gravity Rush Remasteredet látva azért kénytelen vagyok elismerni, hogy olykor van értelme egy játék „életben tartásának”. A Japan Studios egyedi ötleteket felvonultató, kifejezetten hangulatos munkáját kár lett volna meghagyni csak Vitára, és bár az átirat nem lett tökéletes, a PS4-es verzióért felelős Bluepoint Gamest így is dicséret illeti.
A játékért valamivel több mint 9000 forintot kell kicsengetni a PlayStation Store-ban (egy következő nagy akciónál lesz ez olcsóbb is), de ezt a pénzt bőven megéri a Gravity Rush, ráadásul az újbóli találkozás után már a második részre is nagyon kíváncsi vagyok. Bízom benne, hogy az alkotók megtartják a működő elemeket, és megajándékoznak minket egy valamivel kézreállóbb irányítással, plusz a mostaninál változatosabb, vadabb és látványosabb harcrendszerrel. Még idén kiderül, hogy valóra válnak-e a kívánságaim...
