Érdekes, hogy már első látásra éreztem, nekem a Gravel kelleni fog. Az elmúlt években rengetegszer igyekeztem igazán jó viszonyt kialakítani az olasz Milestone-nal, a MotoGP-, WRC- és Ride-sorozatokkal, a francia Kylotonn Racing Gamesszel, de valahogy soha nem volt az igazi egyik randi sem. Találkoztunk, a partnert jól megnéztem elölről és hátulról, sok esetben élveztem is az estét, de a legtöbbször sótlannak éreztem az együtt töltött időt, valami mindig hiányzott – tudod, az a szikra, amiért x idő után is jó érzés ránézni, még évek múlva is megugrik a vérnyomásod a társaságában. De a Gravel, na, az más volt!
Srácok, ne már!
Mert az már a képekről és a trailerből is átjött, hogy mindenkinek jót tett az évekig tartó házasság vége. A Big Ben idővel szakított az olaszokkal, akik így saját szériáikkal foglalkoztak, a WRC meg mindennek hála a Kylotonnhoz vándorolt, hogy a csapat pár epizód alatt pozitív irányba fordítsa a franchise-t. Ami a jó hír: bár a Milestone éveken át a félszimulátorokkal próbálkozott, talán a Ride volt az egyetlen játék, aminél érezni lehetett, hogy kicsit élettel telibb, izgalmasabb cím a többinél, bár a skatulyából az sem mert kilépni. Érdekes módon idén év elején váltottak az olaszok, megjelent a Gravel, ami… nos, abszolút arcade élmény off-road versenyekkel.
Emlékszel még a Sega Rally-játékokra, a Rallysport Challenge-ekre, a 4x4-epizódokra vagy éppen a V-Rally 2-re? Mivel ilyen címekkel kezdtem tesztelői pályafutásomat, számomra ütött a bevezető, ami gitárzúzás mellett mutatja a sárdagasztást, közben pedig a képzeletbeli Gravel Channel sztárjai pózolgatnak csábos (?), menő (?), vagyis inkább kínos beállításokban, hogy ezzel is emeljék a badass-faktort. Ez ugyan nem sikerül, de a hangulat megteszi a hatását, pláne miután beindul a játék. Beírod a neved, nemzetiséged, elindulsz a kicsik között, mész az arénákba, idő elleni versenyekre, teljes területeken átvezető hosszú szakaszokra, eliminálásra (mindig jön egy visszaszámlálás, aminek a végén kiesik valaki), a járgányok pedig sorra nyílnak meg előtted a különböző festésekkel.
Ami extra, az a szóló kihívás, mikor útjelzők villannak fel x méterenként, a zöldeken kell áttörnöd magad, de ha a piros tiltójelet csapod szét, lelassulsz. Plusz idővel a sztárokat is kell gyűrnöd, ők jelentik a különálló szegmensek végén a bosst, hogy közel 15-20 óra után te legyél a király.
Milestone, tényleg te vagy az?
Na, de milyen király? Igazi ász! Ugyanis a Gravel piszkosul élvezetes a hegyekkel, völgyekkel, tengerrel, sivataggal, erdővel, helikopterrel, léghajóval. Igazi követője a régi arcade off-road versenyeknek, annak a műfajnak, amit szinte csak a Forza Horizon képviselt az utóbbi években. A látvány szép, csak belső nézetnél vannak gondok a kidolgozottsággal (meg szokás szerint a nézőknél), a sebesség szuper, ahogy a kezelés is. A gitárközpontú zenék eleinte kellemesek, aztán rájössz, hogy az alkotók túl sok Panterát (Cowboys From Hell, Walk) és Incubust (Vitamin) hallgattak, így konkrétan ugyanazokat a dallamokat nyomják, csak pepitában. Plusz az ár. A Gravel ugyanis nagyon drága. Sajnos.
Összességében tehát, visszatérve a balul elsült randikra: a Milestone-nak nagyon jót tett, hogy a csapat mert kilépni a félszimulátorok világából, plusz javítva a vizuális élményen igazán élvezetes versenyjátékot készített. Nem mondom, hogy életem végéig mellette ütöm el az időm (a multi például semmi extrát nem tartalmaz), pláne a visszafogott tartalom mellett, de amit kaptam, azt nagyon élveztem. Modern, mégis nosztalgikus élmény, amiből nem sok volt az utóbbi 5-10 évben, és bizony kell ilyen is!
