Mi nem szeretjük a "karrieristákat" errefelé

Akár a South Parkot is idézhetnénk a Sony hozzáállásával kapcsolatban. Igen, tudom, hogy kicsit gonosz vagyok, de kénytelen vagyok rögtön ezzel a negatív felhanggal kezdeni a játék kritikáját, lévén már rögtön a főmenüben gyomrosként éri az embert: nincs karriermód! Értitek: az összes eddigi, magára valamit is adó PSP-s autós játékban volt valamilyen karriermód -- beleértve a Need for Speedeket és a Burnout-részeket --, de a Sony egyszerűen kihagyta innen ezt a funkciót. Számomra érthetetlen ez a hozzáállás, bár biztos van rá valamilyen "átgondolt" magyarázat a japánoktól... Már csak azért is furcsa, hogy a karriermódot kihagyták, mert egyébként nem kis "autópályázott" sok minden mással a Sony: összesen nyolcszázféle autót irányíthatunk 35 nagyszerűen kidolgozott pályán, és a multiplayer mellett ott van a remek Challenge mód is...

Realizmus felsőfokon

A karriermód hiányában marad tehát a Challenge, amelynél mindenkinek saját magának kell beállítania egyéni versenyeit. Fejlődésre azért itt is van lehetőség: míg az elején egyetlenegy kocsival, egy Mini Morrisszal indulunk, pénzt kell szereznünk, hogy újabb meseautókat vásárolhassunk. A pénzt az alapján kapjuk, hogy milyen pozícióban végzünk, és mivel csak három kihívóval kell megmérkőznünk, így nem nehéz az első háromba bekerülni ahhoz, hogy pénz álljon a házhoz. Persze szó sincs arról, hogy maga a Gran Turismo könnyű lenne. Aki soha életében nem játszott a sorozat tagjaival, illetve a realisztikus autóversenyek terén sem nagy spíler, elsőre valószínűleg kudarcok fogják érni -- különösen PSP-s arcade szemmel nézve. A Gran Turismóban nem elég annyi, hogy nyomod a gázpedált, a kanyarokban kézifékkel túlkormányzol, az ellenfeleidet pedig félrelököd. Itt minden centiméterért meg kell küzdeni, méghozzá úgy, hogy a lehető legprecízebben veszed a kanyarokat, és hagyod le az ellenfeleidet. Ha túl nagy sebességgel vágódsz be egy hajtűkanyarba, kisodródsz, mint annak a rendje, nincs utánégető, rámpánkon való ugratás, millió mellékút és egyéb arcade megoldások. Ellenben amit kapunk, az a legrealisztikusabb autóverseny, ami csak PSP-re valaha is készült.

Az autópiac farkastörvényei

Amikor már pénzt állt a házhoz, elkezdhetjük megvásárolni az első csodaautókat. A Dealerships menüpontot kiválasztva elsőként gyomrosként fog érni mindenkit, hogy csak négy gyártótól vásárolhatunk és alig tíz kocsi közül válogathatunk. Csak semmi pánik, rengeteg egyéb autót is lehet venni később, egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyártók rotálódnak, és ahogy játszol, úgy változik a kínálatuk is. Türelem rózsát terem, csak mondjuk elég idegesítő, amikor még nincs pénz és hiába áhítozol a kedvenc verdádra, amikor pedig már van, akkor csak nem akar előkerülni...

Az AI helyetted is beugrik

Amennyire hiányzik a Gran Turismo PSP karriermódja, annyira frankó a multiplayer rész. Négy játékos mérheti össze tudását, ami PC-s vagy "nagykonzolos" szemmel nézve talán kevésnek tűnik, viszont ilyen fokú grafikával és realizmussal megáldott PSP-s játéknál szép teljesítmény. Sajnos a versenyeket nem lehet egymás után, sorrendbe rakni, viszont könnyen össze lehet gyűjteni azokat a barátokat, akik hasonló szinten járnak. Hasonló jókat mondhatunk el a játék grafikájáról, ami PSP-hez képest is megcsillogtatja a Gran Turismo erényeit, különös tekintettel az autómodellekre. Kár a karrier mód hiányáért, de aki csak egy kicsit kocsikázni szeretne egy realisztikus autóversennyel, annak ideális választás a PSP-s GT.