George R. R. Martin monumentális méretekkel büszkélkedő regénysorozata, A tűz és jég dala viszonylag régen, a ’90-es évek második felében indult útjára, és noha már akkor elkápráztatta az olvasókat, az igazán nagy, nemzetközi áttörésre még éveket kellett várni. Az HBO fedezte fel a könyvekben rejlő óriási potenciált, 2011-ben pedig el is indította az erre alapozó tévésorozatát, ami önmagában is nagy siker lett, de talán még nagyobb érdem, hogy egyúttal felhívta a világ figyelmét erre a szövevényes és ínycsiklandozóan ármányos fantasy univerzumra. Innentől kezdve beszélhetünk a Trónok harca hódító útjáról, ami ma már nemcsak a képernyőkön és nyomtatásban invitál Westerosba, hanem a videojátékokban is. Ám sajnálatos módon eddig egyik fejlesztőcsapatnak sem sikerült megismételni azt a bravúrt, amit az élőszereplős adaptáció ért el – ebbe még az ezen a téren tapasztalt Telltale Gamesnek is beletört a bicskája.
IRON FROM ICE
A sorozat elméletileg tökéletesen passzolt volna a Telltale profiljához, azaz hogy ismert és bejáratott szellemi tulajdonok alapjaira építkezve egy interaktív filmsorozatot készítsenek belőle. Ez remekül működött a The Walking Deaddel, a Fabelsszel és Borderlandsszel is, itt azonban csak egy keservesen lassú folyású és lapos történetre futotta Westeros két kisebb családjáról. A cselekmény a tévésorozat eseményeit követi, és annak harmadik évada után veszi fel a fonalat, a középpontba pedig a régóta rivalizáló Forrester és Whitehill házak küzdelmét helyezi. Játékosokként a földjüket (pontosabban az értékes erdejüket) és népüket védő Forresterek különböző, a világ messzi földjeire szakadt tagjait irányíthatjuk, próbálva biztosítani azt, hogy a lehetetlen körülmények ellenére a család fennmaradhasson.
A megszokottnál hosszabb, öt helyett ezúttal hat részből álló sorozat a tévében látottakhoz hasonló formulát követ, így különböző helyszínek és karakterek között ugrálunk, több síkon görgetve előre a történetet. Essos, a Fal és Királyvár mind az utunkba kerül, és persze a híres karakterek is be-beköszönnek egy-két párbeszéd erejéig. Csakhogy a Telltale-féle Trónok harca egyetlen pillanatra sem tudja utolérni azt a minőséget, amit az HBO szállít. Helyette ügyetlenül utánozza a tévés kollégákat, egysíkú, minden szempontból feledhető karaktereket és vontatott, sokszor fájóan unalmas jeleneteket pakolva egymás után – egyedül csak pár akciójelenet tudja rövid időre megemelni a vérnyomást (ezek menete a megszokott QTE). Persze, most is vannak komoly döntéshelyzetek és váratlan, sőt sokkoló csavarok, de a történések nagy egészét tekintve csupán súlytalan lábjegyzet a Forrester ház egyébként lezáratlanul hagyott kálváriája.
WINTER IS COMING
Az előző hónapban az egekig magasztaltam a Tales from the Borderlandst, amivel a Telltale bőven a várakozásokon felül teljesített, nagyon jól megragadva az alapanyagot, és úgy keverve annak elemeit, hogy egy egyedi termék szülessen belőlük. Na, ennek az ellentétje a Game of Thrones, aminek kapcsán végig olyan érzésem volt, mintha karót nyelt, szigorú üzletemberek vezették volna az írók kezeit, ügyelve arra, hogy még véletlenül se vigyenek bele sokat a saját ötleteikből. Sajnálom, hogy így alakult, hiszen ennél jóval több volt az koncepcióban, és talán nagyobb kreatív szabadsággal sokkal élvezetesebb is lett volna, de így csak egy gyenge közepes, egy újabb feledhető játékadaptáció a Trónok harca alapján…
