2022-t írunk, tehát az élmény természetesen egyedül és többedmagunkkal is átélhető. Ez az élmény pedig egy önfeledt és kissé agyament hentelde, izometrikusan, egy posztapokaliptikus környezetben. Ki más lenne ugyanis A Világ Utolsó Esélye, ha nem mi? Hát, mit mondjak, érdekes egy szuperhős vagyunk – azaz szuperhősök. A többesszám erősen kötelező, hiszen a játékban szabadon váltogathatunk (bár annyiból azért korlátolt a rendszer, hogy csak egyes pontokon van lehetőség cserére) specializált karakterek között. A felhozatal a klasszikus: mesterlövész, mérnök, közelharcos és a többiek. A dologban azért van némi csavar, hiszen a játékban az ellenfelek ripityára lövéssel szerzett XP-t költöd ugye a karaktered fejlődésére. Na, kérem, apró meglepi, hogy csak arra a karakterre hullik a tapasztalat, akivel éppen darálsz, miközben a többiek érintetlenül szenderegnek tovább. Azaz lehet szépen menedzselni, hogy kit milyen szintre húzol fel.
A From Space kimondottan cuki, mármint az ártatlan szórakozás-féle módon. A Triangle Studios szakijai ugyanis egy egészen családbarát, fiatalabb korosztály esetében is képernyőképes lövöldét raktak össze: nem véletlen, hogy vér helyett ultramagenta zselépocsolya fröccsen ki a fejbe lőtt szivacsból. Túl sok rémisztő elem épp ezért nincs is a grafikában, de ezzel együtt is gond nélkül bele tudtam magam élni a sztoriba. Ebben az is segített, hogy a pályán olyan karakterekkel is találkozunk, akikből – miután persze kisegítettük őket a problémáikkal – harcostársakat tudunk faragni: azaz egyedül játszva sem vagyunk egyedül. Ez pedig azért jó dolog, mert előfordulhat például, hogy egy főellenfél végig ránk figyel, de csak hátulról sebezhető. Kipróbáltam, nem mókás.
A kellő mennyiségű alapfegyver mellett a megfelelő fejlődési szintet elérve a specialisták saját extra fegyverüket is megkapják, mondjuk, a mesterlövész koma a precíziós lőfegyverét. Ezzel fejeződik ki igazán a különbség az egyes „munkakörök” között, meg hát persze a statok is eltérőek az indulásnál. Ami még fontos – bár erre úgyis rájössz – hogy a lőszerutánpótlásra olyan felemás módon kell figyelni. Mármint persze fogyatkozik, pláne, ha két fegyver is ugyanazt a lőszert eszi.
De nagy baj azért nincsen, hiszen minden lőszeres láda és elsősegély csomag „visszanő” egy idő után, azaz, ahol egyszer volt, ott lesz még egyszer. Ez pedig jelentős könnyítésnek mondható. Persze vannak mindenféle kütyük is, amiket felszedhetsz, a tapadóaknáktól a sérthetetlenné varázsoló pajzson keresztül a kézigránátokig. A rossz hír: a hátizsák erősen korlátozott méretű. A jó hír: szintlépéssel bővül, már csak ezért is érdemes lelőni mindenkit, akit csak lehet.
Szóval mész előre, ölsz mindenkit, aki szögletes és cukorkaszínű, kapod a küldetéseket és szeded össze a cuccokat. Semmi igazán megerőltetően összetett nincs a From Space-ben, éppen ezért leginkább egy jó kis munkahelyi apokalipszis utáni estére ajánlom, rozéfröccsel és érett sajttal, dióval, mint kísérő rágcsa. Meg valami elmebeteg japán popzenével, mert a kép és a hang ekkor kerül tökéletes egységbe. Megváltást nem ettől a játéktól kell várni, de mindenképpen elszórakoztatja a műfaj kedvelőit – néhányszor. Ennyit tud, de ezt tényleg tudja.
