Az Egyesült Narancs Népközösségek egy fiatal nagyhatalom, melynek célja az osztálymentes társadalom és az emberek univerzális egyenlőségének megteremtése. Ez a fiktív szocializmus igyekszik új ötletekkel és friss bürokratákkal feltölteni sorait, így mikor a Vas-1 nevű város tanácsának elnöke kihal posztjáról, az ambiciózus, de nagyon tapasztalatlan Frank River kerül helyére.
A For the People napokra osztott interaktív története Frank első napjával kezdődik, amikor isazonnal mélyvízbe kerül. A város vezetőjeként már első nap döntéseket kell hoznia, válaszolni a néptől érkező levelekre, melyekben Vas-1 lakói különféle kérésekkel és ötletekkel fordulnak hozzá. Ez már önmagában politikai aknamező, hiszen a várost benépesítő két népcsoport, a corviniak és kentiek történelmi szembenállása állandó feszültségeket szül, aminek hála Franknek okosan kell lavíroznia, nem felbosszantva egyik csoportot sem. Szerencsére a beadványok nagyobb részét inkább hétköznapi problémák, engedélyek és támogatási kérelmek teszik ki, néhol reménybeli besúgók feljelentéseivel spékelve.
És bár River elvtárs természetesen a népért robotol, korántsem az övék az egyetlen hang, amire kénytelen hallgatni. A párt kérései (a szelídek és erőszakosak egyaránt) ugyanarra a mérlegre kerülnek, ahol el kell döntenie, kinek az érdekei felé billen a serpenyő. A politikai harcmező tele van csapdákkal és burjánzik rajta a nepotizmus, a helyi hatalmi poziciók betöltőinek nagy részét családi kapcsolat is összeköti. Sajnos a korrupció vagy tisztesség közti választóvonal korántsem fekete-fehér terület, például a megfelelő szövetségesek segíthetnek jó kapcsolatot tartani a büdzséért felelős bizottsággal, ami több pénzt jelent Vas-1 infrastruktúrája számára is, ugyanakkor a helyi szervek meg egyesületek közül képtelenség mindenkivel jóban maradni, pláne hogy nincs elég erőforrás mindannyiuk számára. Persze az a lehetőség is adott River számára, hogy csakis saját érdekeit és politikai előmenetelét nézze, magasról köpve a proletárokra vagy a város hosszú távú érdekeire.
Világ proletárjai...
A városvezető elvtárs feladatai közé tartozik még a régió erőforrásainak menedzselése. Vas-1 fő büszkesége, a Klaus Wolfram Kohászati Üzem szorgosan gyártja az értékes fém termékeket, amit a közeli városok elcserélnek az általuk termelt javakra, mint például étel, gyógyszer vagy üzemanyag. Fontos minden nap tisztában lenni a térség városainak igényeivel, és ellátni őket elengedő vassal, különben a nép éhezni fog vagy járványok törnek ki. A játék ezen része nem túlzottan világos vagy részletes, de a lényeg, hogy a párt termelési követelményeit mindig teljesíteni kell, akár a munkásosztály rovására is, különben a fekete autók hamar megjelennek River lakása előtt.
A napi munka egy másik nem teljesen tiszta része a párt nem publikus problémáinak fű alatti kezelése. Az egyes kerületeket érintő éhezés vagy tömeges megbetegedések megoldása kézenfekvő, ám olyan trükkös ügyek is előkerülnek, mint a gyanított ideológiai bűnözés, sikkasztás, kapitalista uszítás, meg más dolgok, amik nem kerülhetnek nyilvánosságra. Szerencsére a párt megbízható ügynökei mindig rendelkezésre állnak, hogy akár kémkedéssel, akár egy alapos veréssel megoldást találjanak bármely problémára. A nehéz ebben az, hogy nemcsak a megoldás módját kell kiválasztani, de a megbízandó ügynököt is, ám konkrétumok helyett csak rövid életrajzot kapunk mindenkiről, ami nem teszi egyértelművé a képességeiket.
Mindezek tetejére jön a játék interaktív regény aspektusa, hiszen nemcsak minden egyes, a város ügyeit érintő döntés jár majd következményekkel, de egy gyilkossági nyomozás, plusz egy szerelmi szál is belefér Frank mindennapjaiba. Helen, a játék második főszereplője, Frank személyes titkárnője, aki mintha egy békebeli pornó bevezetőjéből lépett volna ki, természetesen hamar közelebb kerül Vas-1 új vezetőjéhez. Szóval a napok teli vannak kihívásokkal, de örömteli pillanatokkal is.
A munka hőse
A For The People tehát igen tartalmas, de a fontos kérdés: mindez hogyan van prezentálva? Hangos dialógus egyáltalán nincs a játékban, minden beszélgetést, szöveget és információt írott formában kapunk. Ez rengeteg olvasást jelent, minden nap terjedelmes levelek és hosszú megbeszélések várnak Frankre – vagyis előnyös, ha szeretsz olvasni, mert ez a játék leginkább egy modern, szocialista Kaland Játék Kockázat könyvre hajaz. Ami önmagában egyáltalán nem lenne baj, ha a szöveg hozná azt a lebilincselő, szórakoztató stílust, amire egy kisregénynek szüksége van ahhoz, hogy érdemes legyen végigolvasni. Sajnos itt egyértelmű, hogy az orosz eredetit fordították angolra, változatos sikerrel... A szöveg tele van furcsán hangzó (vagy egyenesen értelmetlen), valószínűleg tükörfordított kifejezésekkel, és vontatott, sótlan párbeszédekkel. Az egészből fájdalmasan hiányzik egy műfordító, aki humort és egyéniséget csempészett volna Vas-1 ügyeibe, és kigyomlálja a zavaró badarságokat. Ennek következményeként azt is nehéz eldöntenem, hogy azért nehéz még a fő karakterekkel is törődni, mert rosszul vannak megírva, vagy egyszerűen csak semmi nem jött át abból, ami izgalmassá tenné őket.
És bár egyértelműen a fordítás itt a legnagyobb probléma, a vizuális aspektussal sem vagyok teljesen kibékülve. Túlnyomóan Frank irodája a helyszín, és az az illusztráció tökéletes is, ám az átvezető képernyők és mellékszálak képanyagának stílusa erősen ingadozó minőségű. Némelyik egyedi és csodálatos, mások túl elnagyoltak, szinte oda nem illőek. Valószínűleg legalább három különböző művész dolgozott a rajzokon, mert néhol nemcsak a stílusok, de a karakterek sem hasonlítanak önmagukra. Hiába kidolgozott és érdekes az Egyesült Narancs Népközösségek háttértörténete, hiába van minden döntésnek kihatása a történetre, és hiába az ötnél is több lehetséges végkifejlet, ha mindezt csak az eredeti orosz nyelven lehet igazán élvezni. Az üzenet, miszerint ebben a rendszerben lehetetlen mindenkivel jót tenni és a korrupció elleni küzdelem végeláthatatlan, elég jól működik. A második végigjátszás iránti vágyról ez sajnos nem mondható el.
