FIFA 14 teszt

A stadionok őrjöngő tömege, a pálya puha füve, a szurkolótársak biztató tekintete… senki nem tudja, mi felelős a foci igazi népszerűségéért, de az biztos, hogy tízből kilenc megkérdezett kisgyerek zsigerből vágja rá a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre, hogy: „Focista!”. Ebbe persze bejátszhat a modellcsaj feleségek és az euróban mérhető milliárdok özöne is, ám hiába a remény, ha csak pár embernek sikerül befutni. De semmi vész, az EA Canada évtizedek óta kínál alternatívát a bőrt csak a sarki grundon rugdosó, önjelölt futballisták számára. A FIFA-sorozat minden szeptembert bearanyoz a rajongóknak, az elmúlt években pedig még arra is képes volt, hogy játékként is jól szerepeljen, és ne csak abból éljen, hogy úgyis akad pár tucat millió brit gamer, aki megveszi az első napon, majd a másodikon és a sokadikon, hogy a játék gyakorlatilag a következő őszig a havi top 10 állandó vendége maradjon. A tavalyi FIFA 13 láttán még azok is elégedetten biccentettek, akik amúgy a hajukat tépik az újabb és újabb épülő stadio… izé, szóval, akik nem futnak annyit a labda után. Csakhogy eljött a 2013-as év, vele pedig a FIFA 14, és persze a menetrendszerű kérdés: mi lesz most? A nextgen konzolok a nyakunkon, a technológia ugrásszerűen fejlődik, ám a munkára most is csak egy év állt rendelkezésre. Felérhet a FIFA 14 az aranylabdások sorához? Nos, a válasz, a részletekben rejlik.

A frissen vágott fű illata

A FIFA 14 az utolsó olyan FIFA-játék, amit gondolatban a jelenlegi konzolgenerációhoz terveztek, de ennek ellenére Xbox One-on és PlayStation 4-en is tiszteletét teszi november végén. Erről részletesebben is olvashattok a mellékelt keretes írásban, most úgyis csak amiatt hozzuk szóba a dolgot, hogy mindenki felkészüljön arra a sokkra, ami a FIFA 13 után éri majd. Mert bizony sokkoló tény, hogy a játék az elvitathatatlan minősége ellenére gyakorlatilag semmi újat nem hoz, sőt, ha egymás mellé tesszük a FIFA 13 és az idei trónkövetelő egy-egy képét, csak azok tudnak majd különbséget tenni a két program között, akik sok száz órát töltöttek a neves előddel. Ez nem feltétlenül baj, hisz évente előrukkolni képtelenség frenetikus újdonságokkal – ennek köszönhető többek közt, hogy az EA gyakran kivesz bizonyos funkciókat a FIFA-kból, majd pár évvel később visszatéve őket veri a mellét, hogy lám-lám, van még a tarsolyban ez-az. Ez a mentalitás ismerős lehet a Need for Speed-szériából is, de mint írtuk, valahol érthető és megbocsátható, feltéve, ha az adott játék megáll a saját lábán, és képes teljes élményt nyújtani az árcédulán szereplő 50 eurós ár ellenében.

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz már a játék betöltésekor szembesülünk a FIFA 14 teljesen megújult interfészével, amit a csúnya, de ideillő „felhasználóbarát” kifejezéssel illethetünk legjobban. Az EA rájött, hogy hiába dolgozik több száz ember a sorozaton, attól, hogy számukra átlátható a PS2-korszaktól örökölt menürendszer, még nem biztos, hogy mindenki tudja, miként essen neki a programnak. Így most, hogy mind a PS4, mind az Xbox One, de még a Windows is átállt a „minden négyzet, minden kocka, mert az hű, de átlátható” dizájnfilozófiára, ideje követni őket, és felépíteni egy teljesen új vizuális felületet, ami egyébként a fejlesztés legjobb ötletének tűnt a teszt alatt. Micsoda? Hogy egy új menüt dicsérünk? Igen, mert tény, hogy megkönnyíti a szobafocisták életét. A FIFA 14 részletes, ezer aloldalra bomló interfészére jó ránézni, de emellett eltévedni is nehéz benne, mert egyértelmű, könnyed és gyors a kezelése. A játékból származó képeket felváltották a valós fényképek, a letisztult, nyugalmat sugárzó oldalak pedig szinte vonzzák az ember tekintetét. Így már a játékmódok is sokkal átláthatóbbak, nem történik meg többé, hogy teljesen véletlenül egy online meccs közepében találjuk magunkat, csak mert elcsúszott az ujjunk a kontrolleren. Jó hír továbbá, hogy a játékbeli szünetmenü is teljesen átalakult, és akárcsak egy bunyós programban, a FIFA 14-ben is bármikor megállíthatjuk a meccset, hogy megnézzük a cselezés gombkombinációit. Ez apróság, de tekintve, hogy sokaknak a FIFA 13-ban is nehézkesen mentek a cselek, igazi áldás, hogy végre ez a funkció is elérhetővé vált.

Minden héten háború

Ha már szóba jöttek a játékmódok, sajnos muszáj kiemelni, hogy nem sok újat kapunk. A sztár idén is az Ultimate Team, ami online játszva bővült pár minimális extra funkcióval, például megjelentek az időszakosan akciós áron kínált kártyacsomagok, amikben akár a Hét játékosai (értelemszerűen az adott hét legjobban teljesítő focistái) is feltűnnek, vagy hogy most már véletlenszerű online meccsek is játszhatók, és lehet keresni játékosokra név alapján. Az egyedüli lényeges újítás, hogy eltűntek a kártyák összecsatolását korlátozó formációs szabályok, így nemcsak spórolunk a virtuális zsetonokon, de szabadon kísérletezhetünk álomcsapatunkkal, hátha összehozunk egy újabb Aranycsapatot néhány tök ismeretlen afrikai és arab játékosból. Megjelent ugyanakkor egy újabb kártyatípus, ami a játékosok közti kémiát hivatott feldobni, és ezeket bevetve az egyes gyephuszárok képességei rögtön megváltoznak. Olyan ez, mint valami szerepjáték, ahol a csapatunk tagjait kő-papír-olló szabályok szerint kell összeválogatnunk. Mivel viszont a formációknak vége, a FIFA 13-as Ultimate Team nem hozható át a FIFA 14-be – akárhogy is nézzük, ez azért kitolás. Mindezt leszámítva viszont ugyanazt a robusztus módot kapjuk, mint a FIA 13-ban. A játék online rendszere figyeli a valós foci statisztikáinak alakulását, így ha Dzsudzsák összetör egy újabb Lambót, lehet, hogy az Ultimate Team megszállottjai nem tudnak majd megfelelő összeget kérni az őt ábrázoló kártyáért az internetes piactéren.

Bár most is az Ultimate Team a játék legnagyobb, legtovább nyúzható módja, korántsem az egyetlen, ami változásokon esett át. A FIFA 13-ban egyszer már átalakított menedzser játékmód is nagyobb hangsúlyt kaphatott a program tervezésekor, mert összetettebb, valósághűbb lett. A felderítők immár nemcsak mindenféle ötlettel dobálják a meggazdagodásnál csak a tehetségek kinevelését jobban csipázó menedzsereket, de megadhatjuk nekik a keresési paramétereket, amik alapján elindulhatnak, hogy egyes focisták technikáit figyelve ajánlatokkal, tanácsokkal térjenek vissza. Akár ismertebb játékosokkal is előrukkolhatnak, de persze a legtöbb esetben újoncokat mutatnak be, akik attitűdjük és tehetségük alapján egy meghatározott pénzösszeg-kategóriába esnek. Vagy nem: bizony, megesik, hogy egy játékosról semmit sem tudunk, a felderítők is csak halovány információkat tudnak kideríteni róla. Ilyen helyzetben rajtunk áll, hogy kockáztatunk és ajánlunk-e érte pár millió eurót, vagy inkább tovább nézelődünk a küldött e-mailek között. Amennyiben úgy döntünk, hogy teszünk egy próbát, zsákbamacskát veszünk, ami viszont akár lelkes dorombolóvá is válhat a kezünk alatt. Ebben persze segít a program, mert ahogy eddig, úgy most is megmondja, ki az, akit alapból sztárnak tekintenek a klubok. Ez ugyan leírva nagyon jónak tűnik, de gyakorlatban pont a többlépcsős, reális fejvadászat miatt lassul a játékmenet, akár órákra leragadhatunk a leigazolásokkal kapcsolatos képernyők előtt. Kérdés, hogy ennek ki fog örülni – mi néha már inkább játszottunk egy félkész összeállítással, csak hogy végre eljussunk a gyepre.

Lepattant Messi alsó zápfogáról

A FIFA 14 játékmódjait és lehetőségeit még sokat lehetne emlegetni és sorolni, meg persze kiragadhatnánk kisebb-nagyobb módosításokat, mint a Képességjátékok bővülése vagy a még jobban implementált internetes lehetőségek, de mindez csak sallang, sokkal fontosabb, hogy milyen lett maga a játékmenet. Nos, ez az a pont, ahol nehéz mosolyogva nézegetni a FIFA 14-et, ugyanis az EA a „nem romlott el, ne javítsd meg” elv alapján alig nyúlt hozzá a játékhoz. Sajnos nekünk, PC-seknek is be kell érni a régi grafikusmotorral, a döbbenetes Ignite Engine kizárólag a nextgen masinákon képviselteti magát. Ennélfogva technikailag csak minimális fejlődés tapasztalható, itt-ott szebbek a textúrák, és mintha a szurkoló legóemberkék is valamivel jobban néznének ki messziről, de ebben ki is merülnek a látványt érintő újdonságok. Sajnos emiatt a program kifejezetten elavultnak, réginek hat, amit dinamikus kameraszögekkel és javított animációkkal próbál ellensúlyozni a FIFA 14. Az mondjuk biztos, hogy a játékosok élethűbben mozognak, mint a 13-ban, folyamatosabb, reálisabb lett az összkép. Azt azonban, amit a sok videó és marketinganyag állít, nevezetesen, hogy a fizikát megint újraírták, és hogy most már a labda akár Kaka szemöldökét is súrolni tudja, miközben parabolaívet írva le a levegőben a földre pattan és úgy a kapufára… nos, hogy ez tényleg így van-e, csak a profik tudják majd eldönteni sok-sok befektetett játékóra után. Egy átlagos tehetségű FIFA-vásároló (és valljuk be, ők vannak többen) csak annyit lát majd, hogy a FIFA 13 és 14 szinte teljesen egyforma játékélményt nyújt, a kezdőrúgás beállításai, a bíró állandó részrehajlása az MI felé, vagy épp a kapuba pattanó labdát követő meg nem adott gólok egyre növekvő száma nem csökkent egy fikarcnyit sem. Egyébként, ha már az MI-nél tartunk, apró dolgok azért észrevehetők. Mókás például, hogy ha egy játékos beleütközik egy másikba, az pedig összeesik, de az eset véletlen volt és nem szándékos szabálytalankodás, akkor a fickó a kezét a feje fölé kapva jelzi a bíró felé, hogy nem ő volt a hibás, ne is vegyék elő. Ez persze nem mindig használ, de aki sok meccset néz a tévében, az értékelni fogja – azt viszont már nem, hogy a bírót nem abuzálhatjuk egy-egy kellemetlen döntése után.

Meccsjegy?

A kezelés is maradt a régi, azaz lehet játszani billentyűzettel és egérrel, csak nincs értelme, mert úgyis Xbox 360-as kontrollerhez igazították a FIFA 14 irányítási mechanizmusát. A mozgást nem kell újratanulni, bár tény, hogy a jobb animációk hosszabb időtartama miatt nem mindig tudunk olyan gyorsan visszafordulni a labdával, mint tavaly tanultuk. Hogy ez most jó-e, nehéz megmondani. Az biztos, hogy a FIFA 13-as játékosok kicsit csóválni fogják a fejüket az újdonságok hiánya miatt, pont úgy, ahogy mi tesszük. Az is tuti azonban, hogy a tálalás, a barátságos menük és a játék kismillió lehetősége meglágyítja a legtöbb rajongó szívét. És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb pozitívumokról, mint amilyen a fantasztikus zenei anyag. Ezt nagyon profin nyomja az EA, minden évben kiváló soundtracket állítanak össze, ami egyszerre vonultat fel ismert és kevéssé ismert előadókat. Szintén pozitívum, hogy a játék magyar nyelvű (erről részletesebben a mellékelt szövegdobozban olvashattok), noha a Hajdú B.- és Faragó-féle kommentár idén a szokottnál is agyhalottabbra sikeredett.

Marad hát az utolsó, nagy kérdés: megéri-e beruházni a FIFA 14-be? A válasz igen, mert a tavalyi játékot egyre többen hagyják majd el az idei inkarnációért. Ha viszont a FIFA 13 maradna az a pezsgő, milliós bázis által játszott program, ami egészen szeptemberig volt, nem biztos, hogy mindenkinek ajánlott lenne FIFA 14-et venni. Az új menürendszer és a sok apró változtatás jót tett ugyan a játéknak, de azért ez korántsem teljes értékű folytatás, máskor egy DLC-ben kapunk ennyi újdonságot. Vitathatatlan azonban, hogy tartalom terén a FIFA-sorozat a király, lenyűgöző látni a sok hivatalos játékost, tévéből ismerős gólörömöt (ezeket is mi állíthatjuk be!), és hallani a tömeg diadalittas üvöltését, valahányszor sikerült kapuba találni. Ez azonban nem olyasmi, amit nehéz reprodukálni, úgyhogy kedves EA, a FIFA 15-től többet várunk!