A FairPlay Studios játéka először 2019-ben jelent meg az Apple Arcade kínálatában, viszont idén nyártól a két lovag már PC-n is felveszi a harcot a gonoszok ellen. A Fallen Knight küllemében és a mechanikájában is nagyon érezhető, hogy eredetileg inkább „mobilos” programnak készült: néhány rövid pálya, a végén a boss harccal tökéletes arra, ha csak egy kis időnk van játszani, viszont ami ezeken az eszközökön beválik, nem valószínű, hogy számítógépen is működőképes és szórakoztató marad.
2 lovag, 1 Grál
Az itteni legenda szerint az emberek ráleltek a Szent Grálra, megszüntetve ezzel minden bajt a Földön, és boldogan élnek Neo-Utópiában, egészen addig amíg egy terrorszervezet ezt megelégelve közbe nem avatkozik. Itt kerül képbe két lovagunk, Lancelot és Galahad, hogy életüket kockáztatva leszámoljanak a gonoszokkal. Valamint itt válik két részre a játék is, ahol el kell döntenünk, hogy melyik karakterrel szeretnénk harcba indulni, ugyanis mindketten másfajta játékstílust képviselnek. Ha a történet felkeltette az érdeklődéseteket, akkor érdemes először Lancelotot választani, ahogyan erre a játék is külön felhívja a figyelmet, ugyanis rajta keresztül fut a sztori, valamint a routja is egyszerűbb. De mit is takar ez pontosan?
Lancelot része egy sima akció-platformer, ahol a cél nem az öldöklés, hanem az ellenfél lefegyverzése, erre járnak a „honor” pontok, amik aztán a boltban elkölthetők különböző képességekre/erősítésekre. Ezzel szemben Galahad verziója egy kicsit roguelike beütésű platformer, véletlenszerű képességekkel és csak egy élettel. Természetesen mind a kettő hatalmas móka és kaland.
A Grálon túl
Legalábbis a készítők ezt szeretnék velünk elhitetni. A leírás szerint ez a játék pörgős, akciódús, nagyon nehéz, már-már souls-lite elemekkel bíró kihagyhatatlan vétel, de ez ne tévesszen meg senkit. A látvány és a hangzásvilág tényleg pazar, a bossok pedig iszonyú nehezek, de részemről itt ki is merültek a játék mellett szóló pozitívumok. Válasszuk bármelyik karakter útját, a megvalósításuk semmiben sem különbözik. Hiába igyekeztek a pályákat viszonylag egyedire csinálni, és a játékosok más-más képességeit kiaknázni és fókuszba helyezni, Lancelottal/Galahaddal ugyanazt a maximum 5-6 féle ellenfelet ártalmatlanítjuk, ugyanazokkal a mozdulatokkal, és ez rövid időn belül borzasztóan unalmassá válik. A boltban megvásárolható erősítések szörnyen túl vannak árazva, és amíg a bossokhoz eljutni szinte gyerekjáték, őket legyőzni már kínszenvedés. Persze be lehetne gyakorolni a mozdulataikat, de valahogy nem éreztem a motivációt, így a győzelem utáni sikerélmény is hiányzott.
A történetnek egyébként többféle befejezése létezik (ami után elérhetővé válik a már-már elmaradhatatlan Boss Rush mód is), és összességében magát a játékot sem mondanám rossznak, de nekem valami nagyon hiányzott belőle ahhoz, hogy a Fallen Knight hosszabb ideig lekössön és tényleg élvezhető legyen, ne csak egy a sok közül.
