Bevallom, élek-halok a repülőgép- és az űrhajó-szimulátorokért. Viszont egyszer meghúztam magamnak egy határt, amit ha átlép az adott játék, inkább messzire elkerülöm. Ez a határvonal az életszerűséggel van összefüggésben, egyszerűen nem tudom feldolgozni, ha egy repülőgépnek 300 rakétája és 45 bombája van, vagy azt, hogy az űrben úgy csúszkál az űrhajóm, mintha vízicsúszdában lenne. Most viszont átléptem ezt a kivagyiságból, fellengzőségből rajzolt vonalat, és belevetettem magam az Everspace gyönyörű világába, ami minden bugyutasága ellenére elvarázsolt.
Mert ez űranyag
És hogyan sikerült az Everspace-nek magába bolondítania? Nos, ha sorrendbe kéne raknom, mi az, ami leginkább tetszett benne, valószínűleg első helyre tenném a szemkápráztató látványt, ami az első videókkal levett a lábamról. Az Everspace ugyanis nem csupán jól, hanem fergetegesen néz ki, ami egy olyan kis csapat részéről, mint az elsőjátékos ROCKFISH Games (na jó, mobilra már készítettek ezt-azt) nagyon nagy teljesítmény. Ezután jönnek listámon a sokak által gyűlölt roguelike elemek, amiket én személy szerint szeretek, majd a vérpezsdítő akciórészek. Szóval ez a triumvirátus az, ami hosszú órákra a monitor elé szegezett. De milyen játékról is beszéltünk, miről is szól az Everspace?
A program egy igen semmitmondó történettel nyit, aminek félperces nyitányából nem tudjuk meg, hogy kik vagyunk, hol járunk, mit és miért cselekszünk. Csupán annyi világos számunkra, hogy egy űrhajóval kell menekülnünk, és csillagrendszerről-csillagrendszerre ugrálva kell elérnünk egy távoli szektorba. Igen ám, de a szóban forgó menekülőút rendkívül kockázatos. Minél beljebb megyünk az űr mélyére, minél messzebb kerülünk a startvonaltól, annál több veszély leselkedik ránk a különféle ellenséges vadászpilóták képében, akik rendre megpróbálnak minket likvidálni. Ez pedig gyakran sikerül is nekik. Ilyenkor hősünk megszűnik létezni, mi pedig kapunk egy újabb klón, majd újra nekivághatunk a menekülésnek. Aztán meghalunk megint, még egyszer, még hatszor, és szép lassan ráébredünk, hogy ebből az Idétlen időkig jelenetből sosem fogunk szabadulni.
Űrfarmológép
Vagy talán egyszer mégis, de a szabadulókártyát nem adják olyan könnyen. Ahhoz, hogy kikerüljünk az időhurokból, komoly kitartásra és fegyelemre lesz szükségünk, és itt jön a képbe a játékban található úgynevezett perk-rendszer, melynek köszönhetően – apró léptekkel ugyan, de – minden halálunk után fejleszthetünk képességeinken és űrhajónkon, ezzel pedig mindig egy kicsivel több esélyünk lesz a túlélésre. Az első 5-10 halálunk például még a 3-as szektor elérése előtt bekövetkezik, de ha elég ideig gyűjtjük a pénzt a kilőtt ellenséges pilótáktól, akkor szépen lassan azon kapjuk magunkat, hogy több esélyünk van a harcokban, és végül eljutunk a hőn áhított 4-es szektorba is, amit elérve kapunk egy másodlagos felszerelést is a hajónkhoz. Minél távolabb jutunk, úgy kapunk egyre átfogóbb képet a történetről is, amit képregényszerű jelenetekkel mutat be a játék.
Az Everspace-ben az elsődleges gyűjthető fejlesztési forrásunk a pénz lesz, ebből vehetünk magunknak perköket minden halál után, melyekkel növelhetjük a reputációnkat az egyes frakcióknál, javíthatunk a fegyverek kritikus találati esélyén és sebzésének mértéken, valamint tehetünk perköt arra is, hogy még több pénz potyogjon ellenfeleinkből. Jussunkat érdemes mindig teljesen elkölteni, ugyanis a megmaradt összeg az enyészeté lesz. Fontos tényező még a játékban az üzemanyag, ami minden ugrással fogy, ezért gyakran kénytelenek vagyunk harcolni csak azért, hogy még több naftát találjunk ahhoz, hogy 2 ugrással tovább juthassunk.
A szóban forgó rendszerek nagyjából 20 km átmérőjű buborékok, amelyeket mindig véletlenszerűen állít össze számunkra játék a már meglévő variációkból (különféle színű és anyagú nebulaködök, aszteroidák, fényviszonyok stb.). Ennek köszönhetően szinte sosem látunk majd két egyforma területet, amitől nemcsak szép, de változatos is lesz az elénk táruló űr. Ezek a zónák többnyire tele vannak aszteroidákkal, űrhajóroncsokkal, űrbányákkal és civil szállítóhajókkal, melyeknek utazói egyébként néha apró küldetéseket is ránk bízhatnak. És persze ellenséges figurákkal is bőven összeakadhatunk, akik általában csapatokban rontanak ránk. Ha szerencsénk van, 2-3 gépből álló flottákkal kell felvennünk a harcot, de előfordulhat az is, hogy két egymással háborúzó fél közé keveredünk, és pikk-pakk elpusztulunk. Emellett nagyobb cirkálók is fel-felbukkannak a mélyűrben, amelyekkel nagyjából úgy zajlik egy harc, mint bármilyen főellenféllel egy roguelike játékban.
Ezenkívül a zónák egyes pontjain találhatunk érceket, gázokat, plazmát és egyéb gyűjthető cuccokat is, melyekkel javíthatunk aktuális klónunk túlélési esélyein. Az ilyen tárgyakat nem vihetjük tovább halálunk után (kivéve a hajófestéseket és tervrajzokat), tehát ezeket érdemes mindig „elkölteni” az Equipment menüben, ahol a már meglévő tervrajzaink alapján különféle kütyüket és fegyverrendszereket készíthetünk. Gyárthatunk rakétákat, pajzsrendszereket, fejleszthetünk a fegyvereink egyes tulajdonságain, a néha felbukkanó kereskedőknél pedig eladhatjuk a felesleges anyagokat. Az alapanyagokon kívül rengeteg lootolható tárgyat is találhatunk az űrben, amiket aztán rögtön felszerelhetünk a hajónkra, de nyersanyagokért cserébe be is zúzhatóak. A loot-rendszer esetében teljesen a szerencsére vagyunk bízva, ugyanis sosem tudhatjuk, hogy az űrben lebegő konténerek mit rejtenek. Akad olyan szuperhasznos felszerelés például, amely lelassítja az időt a környezetünkben, vagy olyan, amely rövid ideig javítja a pajzs- és a fegyverrendszerünket. Emellett természetesen fegyvertípusból is legalább tucatnyi létezik, melyek használata más-más harci technikát igényel tőlünk, valamint nanorobotokat is fölszedhetünk, amikkel javíthatjuk a sérült hajótestet. Az, hogy milyen messzire jutunk tehát az űrben, egyrészt függ az aktuális perkjeinktől, az ügyességünktől, valamint a szerencsétől, hogy épp milyen tárgyakba botlunk bele az egyes zónákban. És akkor még nem említettem az idegen civilizációkat, a fekete lyukakat, a különféle űrhajótípusokat, valamint a szűkös, aknákkal telepakolt elhagyott telepeket, amelyek voltaképpen mini-dungeonök, ahonnan további lootot szedhetünk fel, ha kipucoljuk azokat.
Kettes számú melóhely
A fent leírtak alapján talán már el is kezdtél ábrándozni arról, hogy gyorsan bezsákolod ezt a szuper kis játékot, aztán milyen jókat fogsz űrlövöldözni, de mielőtt nekiugrasz a Steam betöltésének, tedd fel magadnak a kérdést: mennyire bírod a monotonitást? Az Everspace ugyanis bármennyire is szép, bármennyire is próbálja zónáról zónára lekötni a játékost a különféle gyűjthető cuccokkal, voltaképpen nem más, mint egy csodaszép köntösbe bújtatott farmolós program, és mint ilyen, nagyon hamar unalmassá válhat sokak számára. Persze az első 10-15 halálunkat még meg is köszönjük neki, de később olyannyira repetitívvé válik a folyamatos pénzgyűjtögetés, hogy szinte azt érezzük, hogy nem játszani, hanem második műszakban dolgozni járunk a játékba. Ez pedig higgyétek el, nem túl szórakoztató. Főleg a huszadik óra után. Persze megszakításokkal vagy rövid futamokkal még így is élvezhető lehet az Everspace, sőt egyesek számára kifejezetten izgalmas cél lehet az, hogy megpróbálják leküzdeni a zónahatárokat, de ehhez olyasfajta eltökéltség és monotonitástűrés szükséges, ami csak kevés emberben van meg. Ha te ilyen kivételes egyénnek tartod magad, akkor hajrá, irány a Steam! Viszont ha hozzám hasonlóan még 214 játék várja a végigjátszást a könyvtáradban, akkor azt javaslom, hogy inkább költsd valami másra azt a közel 30 eurót, amibe az Everspace kerül.
