Ha láttátok a Star Trek: Mindenen túl című filmet, biztos ti is emlékeztek arra a jelenetre, amikor az Enterprise pár ezer apró űrhajóval találta szembe magát, és nagyjából esélye sem volt. Merthogy a fegyverei hatástalannak bizonyultak ekkora túlerővel szemben, viszont azok a kis járművek úgy szecskázták fel, mint forró kés a vajat. Na, ugyanez a felállás a Drone Swarmban is. Csak most mi irányítjuk a drónokat, nem pedig a gonosz idegenek.
Világvége ∞.0
A játék történetének kezdetén a világvége sokadik változatát láthatjuk. Ebben az estben egy szép napon a Föld légterében megjelent egy titokzatos gömb, amiből kirajzott párezer agresszív drón. Az emberiség erre a lehető legértelmesebben reagált: minden létező atomrakétát kilőtt a gömbre, de hiába, mert úgy tűnik, egy sem találta el rendesen. Helyette sikerült a mi kis sárgolyónkat lenullázni.
De aztán jött Carter kapitány és a tesója. Utóbbiról kiderült, hogy tudat alatt képes összekapcsolni a lelkét a drónokkal. Példáját egy bizonyos Eva vezetésével 32 ezer pszichotikus erővel bíró ember követte, így a krízis elhárult. Egyetlen aprócska probléma maradt: a bolygónak lőttek. Szóval a túlélők felépítették az Argo nevű űrhajót. Eme csillagbárkát a gömb hajtja, a drónok védik és Carter kommandírozza. A feladata pedig új otthont találni az emberiségnek.
Drónban az erő
Nos, ha azt hinnétek, hogy a Drone Swarmban a békés otthonkeresés lesz a jussunk, nagyot tévednétek. A játékban kifejezetten ellenséges az űr. Hőseinket már a Föld küszöbén megpróbálják kinyírni, aztán akármilyen idegen fajjal találkoznak, az tuti rájuk lő. Az Argóval egy csinos kis térképen kell végigjárnunk a csillagrendszereket, hogy otthonkeresés címén mindenféle csillaghajót elpusztítsunk a kis cirkálóktól a méretes rombolókig. És lényegében erről szól az egész játék.
Az ember azt hinné, hogy ez kevés, de nem. Nagyon jó szórakozás ezeket az „űrdarazsakat” rázavarni az ellenségre. Mechanikus seregünknek amúgy három alapfunkciója van, amik között szépen el kell osztanunk őket.
Az első: védelmet nyújtanak. Szó szerint falat emelhetünk belőlük az ellenség és közénk, ami ideig-óráig megvédi az Argót az ellenséges tűztől. Sokat számít, hogy az ellenfél mivel lövöldöz ránk, a rakétákat például egész hatékonyan fel tudja tartani a fal, de a lézernyalábok szinte azonnal átjutnak rajta. Persze a védelem fejleszthető, így például később már arra is használhatjuk ezt a drónfalat, hogy a fürgébb hajókat elfogjuk, ezáltal könnyű célponttá téve őket.
A drónok másik két funkciója a támadás egy-egy formája. Az egyikben szó szerint, mint a feldühödött darazsak, ezres rajokban támadják az ellenséges hajókat. Ez tényleg olyan, mint a Star Trek: Minden túlban volt. Odarepül ezer kis drón, majd pillanatok alatt darabokra szedik a kisebb hajókat. A nagyobbakkal persze már megizzadnak, főleg, ha még pajzsa vagy regeneráló képességük is van.
A másik támadási mód, amikor összegyűlnek egy kupacba, és csillagközi balhorogként csapnak le az ellenség hajójára. Ez nem is annyira a károkozásért van, inkább arra lehet használni, hogy arrébb lökdössük a kellemetlenkedőket. Például, ha egy romboló pofátlanul közel jön hozzánk, ezzel a módszerrel távolabb hessegethetjük.
Természetesen a támadási módszerek is fejleszthetők, drónjaink gyorsabbá, erősebbé válhatnak, könnyebben áttörhetnek pajzsokon és így tovább. Ez már csak azért is hasznos, mert az ember gyorsan rájön, hogy 32 ezer drón nem is olyan sok az űrcsatában. Mert ha elhasználunk 10 ezret négy falra, hogy megvédjük az Argót a négy irányból érkező rakétáktól, 5-5 ezer elmegy a fürge cirkálókra, 12 ezer drónt pedig ráküldünk a rombolóra, máris ott járunk, hogy nincs több gépszörnyikénk az erősítésként befutó korvettekre. Ilyenkor vagy megvárjuk, amíg a kiküldött gépdarazsaink visszatérnek – ami lehet, hogy pár másodperc, de itt ennyi időn múlik az Argo sorsa –, vagy bevonjuk az egyik falat – amivel feladjuk az elsődleges védelmünket.
S mindez piszok látványos és iszonyú pörgős. Ez a sebesség adja a kihívást. A csatákat alig pár perc alatt le lehet zavarni, de ezen rövid idő alatt nagyon gyorsan kell reagálni rengeteg dologra. Az ellenség ugyanis technikailag jóval fejlettebb, mint az Argo, ami némelyik idegen hajóhoz képest kész hímes tojás. Egyedül a drónok biztosítanak neki előnyt, de mint írtam, azok száma véges. Néha csak másodperceink vannak arra, hogy felfogjuk, az ellenfél lézerágyúval átszakította a védelmünket, a pajzsa pedig ellenáll a drónoknak, s közben még erősítést is kapott. Aztán nincs idő gondolkodni, nincs pause, azonnal reagálni kell mindhárom eseményre, különben az Argó felrobban, és mi kezdhetjük elölről a csatát.
A kevesebb néha több, jóval több
A Drone Swarm tipikus példája annak, hogy egy játék úgy is lehet szórakoztató, hogy a maga módján egyszerű. Mert több ezer drón ide vagy oda, ez a program nem túl bonyolult. Az Argót és gépseregét faék egyszerű módon lehet fejleszteni (ahogy haladunk előre, úgy kapjuk az újabb és újabb skilleket), emellett pedig csak pusztítanunk kell. Mégis, a csaták sebességéből fakadó kihívás és a játék látványa órákra képes lekötni az embert, ennél többet pedig nem is akar vállalni a Drone Swarm. Két AAA jategóriás szuperprodukció között lazulásra tökéletes a Stillalive Studios programja.
