Mi PC-s játékosok sosem figyeltünk igazán a konkurens játékgépek térhódításaira, de ahogyan a konzolokkal, úgy talán valamikor az iPhone felemelkedésére is ráfázhatunk. Az „almás” okostelefon (sőt lassan kézi konzollá érő hardver) köré nagyon hamar külön játékipar épült, melynek kertjében az indie-műfaj soha nem látott módon virágzik, ráadásul a budget-fércmunkák hadával sem kell megküzdenie. A Doodle Jump a böngészős indulás óta több platformon is megfordult, míg végre a telefonos port is zöld lámpát kapott. De hiába az iPhone-os verzió zsenialitása, a sikerrecept magyar fejlesztők általi továbbédesítése (Frenzy Frog), a silány port összedobása közben a fejlesztők nem nagyon pillantottak az ősök naplójába. Ennek ellenére a gyümölcs nem vész el, csak átalakul. Az már más kérdés, hogy mégis mindezt hogyan teszi...
Mivel a hivatalos fejlesztők munkáját leginkább szidalmazni fogom, ezért az egyensúly érdekében valakiket dicsérnem is kell. Ezek pedig csakis a Doodle Jump kiagyalói, vagy az azt továbbfejlesztő debreceni srácok lehetnek, akik valódi csodát ugyan nem műveltek, de a játékok tág rétegének számító platformcímek elavult, ötlettelen alapkoncepcióit lecserélték, és úgy vittek új színt a sokszor betegesen köhécselő műfajba, ahogyan -- Mariót leszámítva -- senki nem tudott. Az emblematikus vízvezeték-szerelő nem hiába került szóba, ám most ugrándozásunk célja nem a hercegnő megmentése lesz, hanem a minél magasabbra jutás. Ebben segítségünkre a különböző platformelemek lesznek, melyeket a zseniális alapötlet különböző színekkel, ezáltal eltérő tulajdonságokkal ruházott fel. A zöldek merevek és szilárdak, a kékek ide-oda csusszannak, a sárgák csoportokban tanyáznak, közelükbe érkezvén „elpirulnak”, majd a színskála legvörösebb színét elérve szétporladnak. A barnák is a sárgákkal azonos, nehezítő pályaelem-kategóriába tartoznak, silány minőségükre az őket kettészelő repedés utal. A fehérek mindössze egy lépést bírnak, majd rövid karrierjük végén kipukkadnak. Az összképet az nehezíti, hogy az elhagyott pályaelemek fizikailag is megszűnnek, így nincs lehetőség az alant állomásozó lépcsőfokokban bízni. A játékmenet tehát majdnem kiváló -- ám nem véletlenül nem használom esetünkben a tökéletes szót. Merthogy...
Merthogy a Frenzy Frog ügyesen beépítette az ugrándozós játékmenetbe a pályákon véletlenszerűen elszórt érmék gyűjtögetését, így ezt nyugodtan importálhatták volna a fejlesztők, de nem tették. A karriermód nagyon hiányzik, de legalább az iPhone-os előd változatos pályákkal kompenzálta ezt a hiányt. Nem azt mondom, hogy tápolható főhősre, lépten-nyomon döntéskényszerbe torkolló játékmenetre van szükség, de egy gügye kerettörténet nem ártott volna. Az időnként felszedhető power up-ok jelen vannak, ám mivel az ilyen magasba lökő rakéták egyből elhasználódnak megszerzésük után, nincs lehetőség azok igen gázos pillanatokban történő felhasználására. Érthető nehezítésként (a telefonos verzió könnyebben irányítható) megritkuló pályaelemeket és a hébe-hóba elszórt szörnyecskéket kapunk, utóbbiak behozatalát a kezdetektől fogva fatális hibának tartottam. Elég róluk annyi, hogyha bármelyiküknek nekiütközünk, akkor csillagokkal a fejünk körül zuhanunk lefelé. Habár az ellenségeket likvidálhatjuk villámgyors reakcióidő birtokában, de ez nem mindig segít, a főhősünk által termelt szörnyirtó trutyi ellenére sem. A sok nehezítést látva egyértelmű, hogy sajnos átestek a fiúk a ló túloldalára.
…azok kérem szépen a bugok. Ez ugyan meglepő, mivel telefonos játékok esetében nem szoktunk -- ritka és kirívó eseteket leszámítva -- programhibákkal találkozni, inkább rossz tervezői-, vagy játékmechanizmussal kapcsolatos elbaltázott döntésekkel (a teszt alanyának mindkettőből jutott…). Így nagy meglepetés volt számomra a véletlenszerűen generált és elszórt pályaelemek elhelyezésébe csúszott hibák viszonylag nagy száma. Alapjáraton nincs gond, de megtörténhetik, hogy bekattan a program, és a pálya egyszer csak véget ér. Volt, hogy a pályaelemek egyenesen egy fekete lyukba vezettek, ami még azelőtt menthetetlenül elnyelt, hogy valami cifrát mormoghattam volna. Egy másik eset: egy apró rakéta készségesen repített magasba, majd kirakott csak úgy a semmi közepén (!!!), a következő pillanatban pedig a kerozin elhasználása után úgy álltam a levegőben, mint a gyalogkakukk, akinek elfogyott a lába alatt a híd…
A játék grafikáját egy szóval tudnám jellemezni: minimalista. Az egyszerűséggel nekem még sosem volt gondom, hiszen a minimalista design is lehet stílusos és letisztult, itt mégsem ez van. Megint megkapjuk a szokásos Doodle Jump grafikát a kockás papír háttérrel, meg a direkt flegmán felfirkantott pályaelemekkel, de így ezredszerre (változó témájú pályák nélkül!) nem igazán jött be ez a stílus. Főhősünkkel képtelen voltam azonosulni, nem éreztem át esetlenségét, nagy álmának súlya sem nehezedett rám. Az ellenfeleket jelentő szörnyektől sem dobtam el magamat, hiába vannak rendre érzékszerv-garmadával ellátva. Illene most már látványvilágában is megújulnia a játéknak.
Szidtam, ríttam, de hát mit lehet tenni, ha a játék tele van olyan hibákkal, amelyeket illett volna kikerülni, vagy éppenséggel nem ártott volna kijavítani a Doodle Jump mechanizmusával kapcsolatos idétlen játékelemeket. Ennek ellenére nem is említettem a legnagyobb erényét: a játék valami hihetetlenül élvezetes, addiktív, ha belelovalja magát az ember, akkor képtelenség letenni; saját tapasztalatból mondom, hogy vizsgaidőszakban tilos a beszerzése. Máskülönben viszont igenis ajánlott, de ne a szokásos „küldöm az SMS-t, töltöm a játékot” metódus útján szerezzétek be, mert a jobb helyeknek számító honlapokon csupán két zöld pocakú dollár környékén ingadozik az ára (általában 500 Ft alatt), így meglepően olcsón magatokévá tehetitek. Végül is nem sikerült olyan rosszul ez a gyümölcskoktél, így az ünnepek felé közeledvén én bátran, egy jó adag szegfűszeg társaságában ajánlom figyelmetekbe. De ha már a gyümölcsös példával kezdtem, akkor azzal is zárom ajánlómat: ez a gyümölcs nem veszett el, csak átalakult, ami mindenképpen jó nekünk, még akkor is, ha ezt egy olyan turmixgépben tette, ami le sem tagadhatná (a minőséget elnézve), hogy a hátoldalán „Made in China” felirat díszeleg...
Kelj fel és... JUMP!
Mivel a hivatalos fejlesztők munkáját leginkább szidalmazni fogom, ezért az egyensúly érdekében valakiket dicsérnem is kell. Ezek pedig csakis a Doodle Jump kiagyalói, vagy az azt továbbfejlesztő debreceni srácok lehetnek, akik valódi csodát ugyan nem műveltek, de a játékok tág rétegének számító platformcímek elavult, ötlettelen alapkoncepcióit lecserélték, és úgy vittek új színt a sokszor betegesen köhécselő műfajba, ahogyan -- Mariót leszámítva -- senki nem tudott. Az emblematikus vízvezeték-szerelő nem hiába került szóba, ám most ugrándozásunk célja nem a hercegnő megmentése lesz, hanem a minél magasabbra jutás. Ebben segítségünkre a különböző platformelemek lesznek, melyeket a zseniális alapötlet különböző színekkel, ezáltal eltérő tulajdonságokkal ruházott fel. A zöldek merevek és szilárdak, a kékek ide-oda csusszannak, a sárgák csoportokban tanyáznak, közelükbe érkezvén „elpirulnak”, majd a színskála legvörösebb színét elérve szétporladnak. A barnák is a sárgákkal azonos, nehezítő pályaelem-kategóriába tartoznak, silány minőségükre az őket kettészelő repedés utal. A fehérek mindössze egy lépést bírnak, majd rövid karrierjük végén kipukkadnak. Az összképet az nehezíti, hogy az elhagyott pályaelemek fizikailag is megszűnnek, így nincs lehetőség az alant állomásozó lépcsőfokokban bízni. A játékmenet tehát majdnem kiváló -- ám nem véletlenül nem használom esetünkben a tökéletes szót. Merthogy...
Só a gyümölcssalátába?!
Merthogy a Frenzy Frog ügyesen beépítette az ugrándozós játékmenetbe a pályákon véletlenszerűen elszórt érmék gyűjtögetését, így ezt nyugodtan importálhatták volna a fejlesztők, de nem tették. A karriermód nagyon hiányzik, de legalább az iPhone-os előd változatos pályákkal kompenzálta ezt a hiányt. Nem azt mondom, hogy tápolható főhősre, lépten-nyomon döntéskényszerbe torkolló játékmenetre van szükség, de egy gügye kerettörténet nem ártott volna. Az időnként felszedhető power up-ok jelen vannak, ám mivel az ilyen magasba lökő rakéták egyből elhasználódnak megszerzésük után, nincs lehetőség azok igen gázos pillanatokban történő felhasználására. Érthető nehezítésként (a telefonos verzió könnyebben irányítható) megritkuló pályaelemeket és a hébe-hóba elszórt szörnyecskéket kapunk, utóbbiak behozatalát a kezdetektől fogva fatális hibának tartottam. Elég róluk annyi, hogyha bármelyiküknek nekiütközünk, akkor csillagokkal a fejünk körül zuhanunk lefelé. Habár az ellenségeket likvidálhatjuk villámgyors reakcióidő birtokában, de ez nem mindig segít, a főhősünk által termelt szörnyirtó trutyi ellenére sem. A sok nehezítést látva egyértelmű, hogy sajnos átestek a fiúk a ló túloldalára.
A szakács belereszelt ujjai…
…azok kérem szépen a bugok. Ez ugyan meglepő, mivel telefonos játékok esetében nem szoktunk -- ritka és kirívó eseteket leszámítva -- programhibákkal találkozni, inkább rossz tervezői-, vagy játékmechanizmussal kapcsolatos elbaltázott döntésekkel (a teszt alanyának mindkettőből jutott…). Így nagy meglepetés volt számomra a véletlenszerűen generált és elszórt pályaelemek elhelyezésébe csúszott hibák viszonylag nagy száma. Alapjáraton nincs gond, de megtörténhetik, hogy bekattan a program, és a pálya egyszer csak véget ér. Volt, hogy a pályaelemek egyenesen egy fekete lyukba vezettek, ami még azelőtt menthetetlenül elnyelt, hogy valami cifrát mormoghattam volna. Egy másik eset: egy apró rakéta készségesen repített magasba, majd kirakott csak úgy a semmi közepén (!!!), a következő pillanatban pedig a kerozin elhasználása után úgy álltam a levegőben, mint a gyalogkakukk, akinek elfogyott a lába alatt a híd…
Trutyi-pók
A játék grafikáját egy szóval tudnám jellemezni: minimalista. Az egyszerűséggel nekem még sosem volt gondom, hiszen a minimalista design is lehet stílusos és letisztult, itt mégsem ez van. Megint megkapjuk a szokásos Doodle Jump grafikát a kockás papír háttérrel, meg a direkt flegmán felfirkantott pályaelemekkel, de így ezredszerre (változó témájú pályák nélkül!) nem igazán jött be ez a stílus. Főhősünkkel képtelen voltam azonosulni, nem éreztem át esetlenségét, nagy álmának súlya sem nehezedett rám. Az ellenfeleket jelentő szörnyektől sem dobtam el magamat, hiába vannak rendre érzékszerv-garmadával ellátva. Illene most már látványvilágában is megújulnia a játéknak.
És amiért mégis
Szidtam, ríttam, de hát mit lehet tenni, ha a játék tele van olyan hibákkal, amelyeket illett volna kikerülni, vagy éppenséggel nem ártott volna kijavítani a Doodle Jump mechanizmusával kapcsolatos idétlen játékelemeket. Ennek ellenére nem is említettem a legnagyobb erényét: a játék valami hihetetlenül élvezetes, addiktív, ha belelovalja magát az ember, akkor képtelenség letenni; saját tapasztalatból mondom, hogy vizsgaidőszakban tilos a beszerzése. Máskülönben viszont igenis ajánlott, de ne a szokásos „küldöm az SMS-t, töltöm a játékot” metódus útján szerezzétek be, mert a jobb helyeknek számító honlapokon csupán két zöld pocakú dollár környékén ingadozik az ára (általában 500 Ft alatt), így meglepően olcsón magatokévá tehetitek. Végül is nem sikerült olyan rosszul ez a gyümölcskoktél, így az ünnepek felé közeledvén én bátran, egy jó adag szegfűszeg társaságában ajánlom figyelmetekbe. De ha már a gyümölcsös példával kezdtem, akkor azzal is zárom ajánlómat: ez a gyümölcs nem veszett el, csak átalakult, ami mindenképpen jó nekünk, még akkor is, ha ezt egy olyan turmixgépben tette, ami le sem tagadhatná (a minőséget elnézve), hogy a hátoldalán „Made in China” felirat díszeleg...
Magyar termék -- hazai ízek, avagy az AppleStore magyar művészei
A teszt során többször is említést tettem a debreceni székhelyű Invictus fejlesztőcsapat Frenzy Frog nevű remekművéről, nem véletlenül. A magyar srácok lényegében lenyúlták a nagy előd játékmenetének alapjait, de azt olyan jól megvariálták, foltozgatták, hogy képtelenség rájuk haragudni. Az új játékelemek tökéletesen sültek el, a grafika lélegzetelállító, a pontgyűjtögetés után megnyíló új pályák és játékmódok fergetegesek, s végre a főhős is szimpatikus. A játékot sokat foltozgatják különböző patchek formájában, ráadásul az iPhone/iPod Touch tulajok ingyenesen tölthetik le a hazai játékfejlesztés egyik mérföldkövét. Nekik kötelező!
