Jártál már szabadulószobában? Ha nem is, akkor biztosan hallottál már róla, hogy mi az. Többedmagaddal rejtvényeket kell megoldanod a kijutás érdekében, a tematika pedig eltérő: horror, sci-fi, középkori, vagy modern szobákat is találni már lényegében bármelyik nagyvárosban. A Do Not Open alapvetően egy szabadulószoba és egy horrorjáték furcsa keveréke, amelyet nyakon öntöttek pár ijesztgetéssel, egy felettébb különös történettel, meg egy olyan játékmechanikával, amitől már egy óra után égnek állt a hajam.
Nem vagy egyedül a sötétben
Mike Goreng napja elég rosszul indul. Kap egy telefonhívást, hogy egy rég nem látott rokona elhunyt, úgyhogy el kéne menni a házhoz, kitölteni a szükséges papírokat. Mike tétovázik egy kicsit, aztán jobb alternatíva híján inkább elájul. A pincében tér magához, ami lényegében az első szoba a játékban, ahonnét ki kell jutnod. Ez még egyáltalán nem nehéz, pár képet kell átnézni egy négy számjegyű kódért, aztán átkerülsz az elhalálozott Judith viktoriánus korabeli, hatalmas házába, és innentől indul igazán a móka! Nagyon lelkes voltam, hogy az első helységet viszonylag hamar letudtam bármiféle külső segítség nélkül, úgyhogy rohantam is tovább, de valami közbeszólt – pontosabban valaki. Egy szörnyűséges, groteszk, csontsovány női alak járja a folyosókat, szakadt ruhában. Ha elkap, Mike azonnal kifekszik és lehet újrapróbálkozni.
Oké, szerencsére némi előnyöd azért van. Alapesetben minden egyes új helyszínen 10 perc áll rendelkezésedre, az időt pedig a karórádra pillantva tudod ellenőrizni. Ezalatt rá kell jönnöd az eléd kerülő feladványok megoldására, gyűjtögetni leveleket és újságokat (ezekből áll össze a sztori), ha pedig lejárt az idő, akkor elbújni a rémség elől. Igen, alapvetően akkor sincs veszve minden, ha letelik a 10 perc, és betöri az ajtót a kellemetlenkedő asszonyság, hiszen ettől függetlenül is tudod folytatni tovább a felfedezést/megoldások keresését, csak épp innentől jóval nehezebb dolgod van, ugyanis végig ott mászkál majd a közeledben, és ha elkap, akkor – ahogy említettem – instant halál vár rád, és kezdhetsz mindent elölről. Ez amúgy kifejezetten frusztráló tud lenni, pláne amikor már mindent megcsináltál és távozni akarsz. Szemléltetem egy példával. Az egyik részen két központi puzzle van: egy Morse-kódos és egy térképes. Mindkettőt megoldottam második próbálkozásra, de ahogy megszereztem a jutalmul szolgáló kulcs két darabját, és összeillesztettem őket, hiába volt még több mint 5-6 percem, azonnal jött a boszorka. Ez sajnos elkerülhetetlen. Van, hogy két feladvány között is bekukkant, de pár perc után elmegy. Ha viszont megoldottál mindent, akkor bejön, és ott is marad.
A ház hideg szíve
Ez nemcsak a horror-faktort emeli meg, de az ember vérnyomását is. Fogalmam sincs, hogy miért kellett ilyen formában alkalmazni, azaz oké, tudom, miért kellett: a paráztatás miatt. De egyszerűen unfair, hogy megvan minden, mennél ki, és automatikusan bedobja a játék az egyetlen ellenfelet, aki ahogy meglát, rögtön el tud kapni. Ha pedig meghaltál, kikerülsz a hallba, és mehetsz be újra az ajtón, csinálhatod meg újra az egész szintet. De nehogy azt hidd, hogy ha már tudod a megoldást, könnyebb lesz! Nem, barátom, itt a feladványok változnak, szóval hiába fotóztál le telefonnal, mondjuk, egy térképet és a rajta szereplő információkat, a következő nekifutásra teljesen más lesz az egész! És itt jönne a képbe a túlélőhorror szegmens, azaz, hogy el tudsz bújni a torz mamika elől, csakhogy ez sem működik tökéletesen. Vannak szekrények, amikbe be lehet bújni, bár én az egész második felvonásban egyet sem találtam. Ágyak, komódok, fotelek mögé is be lehet bújni, de ez eléggé lutri: ha a nőszemély (?) nem is vesz észre, az biztos, hogy patthelyzetbe kerülsz, hiszen próbáljon már meg nekem valaki úgy megoldani egy komplexebb feladványt, hogy közben a háta mögött grasszál egy insta-killel operáló förmedvény, aki egy nyíló ajtó nyikorgására is odarohan. Különösen vicces, hogy a töltőképernyőn megjelenik a tippek között, hogy bújj el nyugodtan ezen tárgyak mögé, az a biztos, de engem az asztal alól is kiszedett, mintha átlátna mindenen.
Szóval a játékmenet képes kifejezetten nehézbe átcsapni, ami biztos, hogy szándékos volt, csak éppen az élmény kárára megy. Emiatt rendre azon kaptam magam, hogy bementem az új helységbe, elkezdtem felfedezni, próbáltam rájönni a titkok nyitjára, majd mikor lejárt az időm, kiléptem a menübe, és visszatöltöttem a mentett állást. Szerencsére a felvett doksik nem tűnnek el halál után sem, és ezek többsége kifejezetten érdekes. Én nem tudom, hogy a készítők részéről mennyire volt szándékos az Ideglelés-film háttértörténetével való összekapcsolódás, de a jegyzetekben rendre bele lehet futni Burkitsville (korábban Blair) városába, a boszorkányságba, a Black Hills erdőbe, meg egy csomó olyan dologba, ami az Ideglelés nagy kedvelőjeként engem teljesen magával ragadott. A látvány egész szép, és a Resident Evil Village-et jutatta eszembe. Az olcsó, gagyi jumpscare-ijesztgetések persze innen sem maradhattak ki, és az a baj, hogy ezek egy része szkriptelt, szóval ha huszadszor kezdesz újra egy részt, akkor huszadszor kell végignézned ugyanazt a béna ijesztgetést. Hozzáteszem, egyszer menekülés közben sikerült épp azon az ajtón benyitnom, ahonnét a korábban említett rémség jött kifele, és pont szembetaláltam magam vele… na, ott azért ugrottam egyet. Az arc-animáció, és összességében a szinkron is rendben van, de csúnya bugokba azért belefutottam. Az egyik sarkon például nem volt szekrény-textúra, és a tárgyak csak úgy lógtak a levegőben (ezt azóta szerencsére javították). Eléggé hiányzik egy rendes inventory is, mert oké, hogy két különálló darabból összeraktam egy kulcsot, de azzal mit tudok kezdeni és hol? Pedig másodszorra már megfigyeltem, hogy szív alakja van, ami sokat segít – tök jó lenne, ha külön tárgylistában is lehetne vizsgálni a cuccokat.
Mentségére legyen mondva...
Ééééés, ha itt kéne befejeznem a cikket, akkor körülbelül 40-50% között adnék a játékra, mert ebben a leírt állapotában ennyit ér. Érezhette ezt a fejlesztője is, ugyanis kiadott egy közleményt, hogy november 30-án érkezik egy nagyobb javítás, ami sok mindent helyre tesz. Megvártuk, és valóban meg is jött. Ez alapból behozott egy másik játékmódot, vagyis a szabadulószobás jelleg (Escape Room) mellett immár bekerült a Normal mód is, ahol ki lehet kapcsolni az időt. Ez egy hatalmas pozitív löketet ad mindazoknak, akiket érdekel a sztori, de a játékmenet egyszerűen meggátolta őket abban, hogy továbbhaladhassanak. Tapasztalataim szerint több búvóhely került be, illetve PS5-ön már a DualSense is rezeg, ha veszély közeleg. Sajnos az Escape Room mód ettől függetlenül továbbra is frusztráló, mivel guggolva, iszonyatosan lassan haladva is nagy rá az esély, hogy elkap a förmedvény, akármit csinálsz. Nem láthatod sehol, hogy merre jár éppen, ezért csak a vak szerencsén múlik, hogy megmenekülsz-e... és az esetek többségében nem, nem menekülsz meg.
Ettől függetlenül a Do Not Open ideális választás lehet, ha digitális- vagy fizikai formában mániákusan kutatod az összes fellelhető túlélőhorrort (a Perp Games adta ki, szóval igényes dobozos verzió is létezik hozzá), de fel kell készülnöd rá, hogy míg a való életben egy szabadulószobában kérhetsz segítséget, és akkor sincs semmi gond, ha lejár az időd, addig itt az igazi borzalom akkor szabadul el, amint az órád 00:00-t mutat. Az biztos, hogy a megjelenő rémségtől feláll a hátadon a szőr, viszont amikor már sokadik alkalommal kap el, és kezdhetsz mindent az elejéről (megváltozott puzzle-elemekkel), az azért elég dühítő tud lenni. Mindenképp érdemes várni vele egy nagyobb leárazást, aztán meg lehet próbálni kijutni a rémálomból!
