Nem tudom, hányan vannak az érettebb korú játékosok közül azok, akik ráfüggtek a „toys to life” műfajra (tudjátok, ahol kötelező kellék a rádiófrekis chippel felszerelt műanyag figura), de feltételezhetően inkább a kisgyerkőcök voltak a Skylanders- és a Disney Infinity-játékok első számú rajongói. Az Infinity 3.0 tesztelése közben végig az motoszkált a fejemben, hogy a készítők a sikeres alapozás után most érezték igazán fontosnak, hogy a tényleges játékmenetre és mechanikai apróságokra is jobban odafigyeljenek. A DI 3.0 ugyanis sokkal jobban csúszik, sokkal izgalmasabb és valahol jóval okosabb is, mint az elődei – ezzel egy időben hirtelen én is úgy éreztem, hogy kezdek a célközönség halmazába beletartozni.
AZ ERŐ VELÜNK VAN!
Ugye mindnyájan emlékszünk arra, hogy a 2.0 nagy újítása a Marvel-hősök beemelése volt a Disney-univerzum végtelen ökoszisztémájába. Menet közben aztán a tengerentúli óriásvállalatnál a Star Wars is beágyazódott a rendszerbe, az új film érkezése előtt pedig kézenfekvő, hogy a messzi-messzi galaxisba is el kell röpíteni a játékosokat, ha egy friss Infinity-epizóddal szeretnénk előrukkolni. Az alap starterkészlet a Twilight of the Republic kampányt tárja a publikum elé, amiben Anakin és Ahsoka Tano kalandjait játszhatjuk végig. „Heh, a leggagyibb új világot adják a kezdőcsomaghoz.” – méregettük wilsonnal a játék egyébként impozáns dobozát. És mekkorát tévedtünk! Lehet, hogy a Star Wars univerzumban a klónháború környéke a legunalmasabb időszak egy vérbeli rajongó számára, de akárhogyan is van, rettentő jó kis murit kínál az első 3.0-s playset. Van itt a Geonosistól a Naboo-n át mindenféle helyszín, de olyan hangulatos apróságokat is az élményhez csaptak, mint a podversenyzés, vagy a bolygóváltás előtti röpködés az orbitban. („Mi ez, valami Destiny-light?” – horkan fel a hárdkór olvasótábor.) Bár a játékmenet alapjaiban teljesen standard, gyerkőcöknek belőtt akciójáték formáját mutatja, a mechanikai finomításokban rejlik a lényeg.
Ninja Theoryék nem véletlenül lettek szerződtetve a fejlesztők táborához – a neves brit stúdió munkatársai dögös dinamikát és húzást vittek a vagdalkozásba, ami nagyon feldobja az amúgy átlagosnál alig kiemelkedőbb pálya- és misszióstruktúrát. A kombózások mellett a speckók és egyre erősödő ellenfelek is szerepet kapnak, a főnökök pedig klasszikus videojátékos kihívást nyújtanak. A Disney Infinity 3.0 kezdősztorija nem is túl könnyű (sok pályatárs beleesik a túlzott egyszerűsítés hibájába), a kihívás jelenléte pedig a többi játéklehetőségnél is nyilvánvaló. Ennek pedig csak örülni tudunk, így gyerekes apukaként sem unjuk magunkat halálra, miközben a gyerkőccel csapatjuk a játékot. Sőt, az akció-platformer műfaj egyébként sincs túlreprezentálva mostanában, így a Twilight of Republic, és később a Rise Against the Empire készleteket akár nyitott szemléletű geekként is nyugodtan magunkhoz szólíthatjuk. Csak az asszony ne vágja majd hozzánk a masszív pénzből megvásárolt extra booster figurákat. (He-he…)
SEHOLORSZÁGTÓL ARENDELLE-IG
Akárcsak a korábbi részeknél, így a 3.0-s Infinitynél is extra figyelmet szenteltek a készítők a Toy Boxra, amely ezúttal szerteágazóbb és barátságosabb, mint valaha. Mit jelent ez? Azt, hogy Avalanche-ék jól kitalált oktatófeladatokkal vezetnek be minket a szerkesztőfelület rejtelmeibe. A Toy Boxban lehetőségünk nyílik saját pályákat alkotni, ahol a terep kialakításától a logikai kapcsolók alkalmazásáig mindenféle okosságot magunk állíthatunk be, hogy a generált pályáinkkal barátaink, vagy akár az egész Infinity-közösség figyelmét a tehetségünkre terelhessük. A neten található pályák szelektálása és rendezése hasonlóképp történik, mint korábban (a készítők mindig összelapátolják a legjobb műveket), de annyit azért érdemes tudni, hogy a legfrankóbb felhasználói tartalom is legfeljebb csak másodrangú szórakozást jelent a klasszikus egyjátékos mód mellett. Még a magasan értékelt pályák között is van olyan, amiért kár a letöltési sávszél, más letölthető etapokat viszont már csak az ötletességük miatt is érdemes lehet megnézni. A Toy Box univerzum amúgy majdhogynem perverz szintekig fokozza a különböző Disney-világok összekutyulását, így csak az álljon neki az építgetésnek, aki nem szörnyülködik el Anakin és a szultáni őrök harcán halloweenváros főterén. Amúgy a különböző járgányos pályák is jóval menőbbek, húzósabbak, mint korábban – itt a Sumo Digitalék voltak az Avalanche nagy segítségére. Nem volt hiábavaló tehát a külsős cégek behúzása… Egyetlen fő sirámunk a légi harcok során jött elő, e szekcióknál ugyanis valahogy nem sikerült elkapni a megfelelő dinamikát és irányítási sémát.
TOVÁBBI FINOMSÁGOK
A cikkíró óriási ötletnek tartotta az előző rész INterior tervezőjét, amelyben házikót építhettünk kedvenceinknek. Nos, a folytatásból sem maradt ki a rendszer, amely segítségével az Egyesült Meseországok legjobb belsőépítészévé válhatunk, aztán a hubvilágból további tartalmakat nyithatunk meg. Vannak itt kihívások, melyek a járgányos, az ugrabugrálós, vagy épp a harci teljesítményünkre fókuszálnak, és ott van a famulus-rendszer, amelyben híres Disney-figurák bábuforma inkarnációit csábíthatjuk magunk mellé (ők a küldetések során segíthetnek nekünk), és a farm segítségével tápolhatjuk is őket. De Flynn játékterme is jópofa adalék, ahol online csatákra hívhatjuk a többi játékost, külön erre a célra kitalált Toy Box játékmódokban. Sajnos az online kód a tesztelt PS4 változatban még nem állt a helyzet magaslatán; a megjelenés előtti napokban még talált is volna ellenfeleket a matchmaking, de sokszor a lobbiból dobott minket vissza a hálózati kód.
PLASZTIKMÓKA
Mivel a korábbi részek sem voltak a polírozottság iskolapéldái, így a 3.0-s változattól sem vártunk teljesen sorjamentes élményt. A félelmek részben beigazolódtak, részben pedig nem. Mint azt már fentebb is írtuk, a játék tényleg sokat fejlődött a finomhangolásoknak köszönhetően, azonban vannak részek, melyekre így is ráfért volna némi tuning. A látvány a kampány során kifejezetten pofás, ám a szerkesztőfelületeknél (és az innen származó tartalmaknál) továbbra is száraz és darabos, még következő generációs platformokon is. A képfrissítéssel is lesznek gondjaink, mint ahogy a beakadó karakterek, falhoz tapadó járgányok és egyéb apróságok is megkeseríthetik a szórakozásunkat. És hát akárhonnan is nézzük, a tényleges játékmenet mechanikáiban vajmi kevés velőt rázó újdonsággal találkozhatunk, inkább a különböző stílusok összelapátolásából fakad a 3.0 játékmenetének az ereje.
A Disney Infinity 3.0 végre kinőtte a gyermekbetegségeinek javát. Korrekt, akár idősebbek számára is szórakoztató, ám közel sem korszakalkotó sztoris pályái egyszeri végigjátszásra kellemes időtöltést nyújtanak, a Toy Box szerteágazó mókafaktorát pedig leginkább a kitartó gyerkőcök használhatják ki, akik egy Minecraft-világ építése közben sem unják halálra magukat. Az ő kezükben végtelenül sokszínű ecset lehet a Játékdoboz, amely korlátai ellenére is komoly értékkel bír 2015 őszi felhozatalában. Várjuk a booster-csomagokat, és a nagy riválisok válaszát!
