Merthogy, ahogy az lenni szokott, bekövetkezett a nagy zombiapokalipszis. Hogy klotyópapírból mennyit sikerült begyűjteni, azt nem tudom, de háromévnyi reménytelen küzdelem után az életben maradt kisebbség levonult a föld alá, ahol új életet kezdett, miközben a felszín bevették maguknak a mutáns szörnyetegek. 78 év telt el azóta, hogy ez a borzalom bekövetkezett, a lentiek már alig emlékeznek valamire, azonban az ifjú Hisako, amikor kideríti, hogy van út a felszínre, nagymamája pedig mesél neki az ottani életről, teljesen bezsong. Kap egy iskolai uniformist, ezzel együtt pedig kiderül, hogy anno ebben jártak a lányok a suliba, ott együtt tanultak és játszottak – hősnőnk innentől semmi másra nem tud gondolni, így neki is vág a veszélyes megváltásnak.
Akció és ugrálás
A történet egyszerű, de lényegében tökéletesen megteszi egy zombikat kaszabolós akciójátékhoz, pláne, hogy kimondottan inide alkotásról van szó, amit a Studio Nanafushi PC-n már tavaly szabadjára engedett, de konzolokra csak idén érkezett meg (és emlékszem, a Radar alattba akkor próbáltam is beszervezni, de a csapatot nem lehetett elérni). És lényegében a játékmenet sem sokkal bonyolultabb.
Megindulunk a karakterrel, balról jobbra és néha fel vagy le közlekedünk, ugrálunk, kaszabolunk és lövöldözünk, illetve begyűjtünk mindent, ami színes vagy világít. Közben túlélőkkel is összefutunk, ők sokszor csatlakoznak, hogy számunkra elérhetetlen területeket is megnyissanak, mindenféle tanácsot adjanak, de az interakció minimális, lényegében csak rövid átvezetők során zajlik a kommunikáció. A felvehető mütyürökből lehet fejleszteni és váltogatni a fegyvereket, ha Hisako szintet lép, akkor skilleket nyithatunk meg neki, és ennek hála természetesen egyre ellenállóbb és erősebb lesz a leányzó. Azért nem kell félni, a kihívás nem vész el, csak átalakul, méghozzá nagyobb és durvább, több képességgel rendelkező szörnyekké, akik ellen bizony kell majd a kitartás és a stratégia. De ha meg is szívat egy boss, elég figyelni kicsit a mozdulatait, majd néhány próba után már egyértelmű lesz, mivel lehet levenni… akarom mondani, leverni a lábáról.
Említettem az elérhetetlen helyszíneket. Bár a Dead or School messze nem egy metroidvania, némiképpen ebből a műfajból is merít, így egyszerűbb, de azért szerteágazó térképekkel rendelkezik, amiket látunk is játék közben. Emiatt izgalmasabb az összkép, nem beszélhetünk teljesen szimpla akció-platformerről, sőt ugye a fejlesztgetés is bejön a képbe (a fegyverekbe még speciális tulajdonságnövelőket is rakhatunk), bár hozzáteszem, hogy minderre sajnos szükség van ahhoz, hogy ne hagyjuk Hisako egész bandáját faképnél már az első tíz-húsz perc után.
Volna mit tanulni
Kezdjük azzal, hogy bár az átvezetők és képek kifejezetten mutatósak, szépen rajzoltak, a játék konkrét grafikája nem is tudom, hogy 10 vagy 20 évvel van lemaradva. PS1-PS2 környékén voltak hasonló látványvilágú programok, amikre akkor is nehezen lehetett azt mondani, hogy szépek, csak ugye többre nem volt képes a hardver. Na, most már azért cifrább dolgokat is össze lehet hozni. Emellé mind az ellenfelek, mind a főszereplő hölgyemény képes mindenfelé beragadni, beakadni, ami kimondottan kiábrándító, pont mint az ellenfelek viselkedése és mozgása. A párbeszédek elképesztően bugyuták, így ezek sem segítenek az élvezeti szinten, de még szerencse, hogy valami kis báj csak ragadt az agyvelő mellett a főhősnőre.
Merthogy a Dead or School még így sem rossz, pedig vannak vele bajok, nem is kicsik. Maga az akció-platformerezés és felfedezés azért jó móka, ha elkezdtünk komolyabban fejleszteni, akkor élvezetessé válik a harc, emellett van némi egyénisége is a játéknak. A Steamen jelölt nudity-sexual content (meztelenség és szexuális tartalom) azért erős túlzás, a domborulatokkal meg továbbra sincs bajom. Azzal annál inkább, ha ennyire vegyes az összkép, így nyugodt szívvel nem tudom ajánlani a Dead or Schoolt, maximum akkor, ha 3000 forint körüli összegért érhető el, mert akkor a téma és műfaj kedvelőinek jó vétel lehet, hiszen elég tartalmas, 20 órát simán bele lehet ölni.
