Hasfelmetsző Jack alighanem minden idők egyik leghíresebb sorozatgyilkosa, akinek az ámokfutását számtalanszor, számtalan módon feldolgozták már. Ez alapján könnyen hihetnénk, hogy a történet mára már lerágott csontnak számít, de a Salix Games így is tudott egyet csavarni Hasfelmetsző legendáján, méghozzá az Artúr-mondakörből ismerős szereplők és varázslények segítségével.
Sir Lancelot visszatér
A Dance of Death: Du Lac & Fey egy meglehetősen izgalmas felütéssel indul. A háttértörténet szerint az Artúr-legendából ismerős Sir Lancelot du Lac és Morgan le Fay (akit Merlin átka egy kutya testébe zárt) békésen élik a halhatatlanok életét, mígnem egy látomás Londonba irányítja őket, ahol épp kezdődik Hasfelmetsző Jack ámokfutása. A két főszereplő eredetileg Merlin miatt érkezik a városba, nem is érdeklik őket a gyilkosságok, azonban hamar kiderül, hogy akad néhány összefüggés jövetelük célja és a hullák között, így nem marad más hátra, Hasfelmetsző nyomába kell eredniük.
A játék során összesen három karaktert irányíthatunk, Sir Lancelot és Lady Fey mellett ugyanis fontos szerep jut egy Mary Jane Kelly nevű whitechapeli hölgynek is. A karakterek közül mindenkinek megvan a maga hasznos képessége: Sir Lancelot kardja jól jöhet a szorult helyzetekben, Mary Jane látja az emberek jövőjét, míg a kutyatestbe zárt Lady Fey tud beszélni az állatokkal, akik sokszor legalább olyan fontos tanúnak bizonyulnak, mint az emberek.
Amit még feltétlen muszáj kiemelni a játék kapcsán, az a remekül sikerült szinkron, amit tényleg csak dicsérni lehet. Még a legutolsó mellékszereplőnek is nagyszerűen eltalált hangja van, és mivel a kampány során rengeteg párbeszédet fogunk hallani, erről folyamatosan meg is bizonyosodhatunk.
Whitechapel réme
Azonban ígéretes történet ide, remekül eltalált szinkronhangok oda, a Dance of Death: Du Lac & Fey sajnos távol áll attól, hogy egy jó játék legyen, méghozzá a meglehetősen gyér kivitelezése miatt. A program során alig maroknyi helyszínen fordulhatunk meg, ráadásul azon tárgyak száma is meglehetősen kevés, melyekkel interakcióba tudunk lépni. Így a legtöbb nyomozás lezavarható annyival, hogy rákattintunk az egyetlen olyan elemre, melyet megjelöl a játék, és már meg is vagyunk. Mindezek fényében, bár a fejlesztők point and click kalandjátékként jellemzik alkotásukat, érdemes rá inkább sétaszimulátorként tekinteni. Ez a jelenség az utolsó 2-3 fejezetben csúcsosodik ki igazán, akkor már kis túlzással mintha egy mozit néznénk, ahol néha mi választhatjuk ki, hogy mit mondjanak a szereplők.
A nyomozás és sétálás ütemét párszor megtöri egy-egy harcjelenet is, azonban ezekben sincs sok köszönet. Igazából egy végtelenül egyszerű minijátékkal oldották meg a fejlesztők az összecsapásokat, ahol, ha kétszer vagy háromszor jó ütemben kattintunk, akkor már le is nyomtuk az ellenfelünket.
Mi lett a legendákkal?
Mindent összefoglalva a Dance of Death: Du Lac & Fey egy ígéretes alapokkal rendelkező játék, mely sajnos nem tud felnőni a potenciálhoz. Épp ezért nyugodt szívvel maximum azoknak tudnám ajánlani, akik élnek-halnak az Artúr-mondakörért vagy Hasfelmetsző Jack mítoszáért, azonban teljes áron szerintem nekik sem éri meg beruházni rá.
