Akik játszottak a legutóbbi Helyszínelők-játékkal, azokat azonnal le is ráznám: ez ugyanolyan, mint az, csak az ügyek mások, és kaptunk pár új eszközt a vizsgálódásra. Mindenki másnak azonban hosszasabban is kifejteném, hogy miért csalódtam ekkorát a programban.

CSI: Hard EvidenceCSI: Hard EvidenceCSI: Hard Evidence

Mint a tévében?


Elméletben nagyon jól hangzik a Helyszínelők című ultrasikeres tévésorozat számítógépes verziója: az eredeti színészekkel együtt kell nyomozni, a már sokszor látott eszközöket vethetjük be, és még kihallgatásokat is vezethetünk. A gyakorlati megvalósítás során azonban mindent sikerült elbaltázni ezek közül. Először is: az ügyek. Ugyan maguk a történetek fordulatosabbak, mint eddig (ami mondjuk nem nehéz, az előző részben ránézésre meg lehetett mondani, hogy ki a kópé), de a sorozatban látott esetek többségével azért nem vehetik fel a versenyt. Nagyon trükkös halálesetekhez nem lehet szerencsénk, ez alól talán a harmadik feladatunk lehet kivétel, amelyben egy valóságshow-ban szereplő rockegyüttest ér kolektíve áramütés.

Az alapok tehát jók, viszont maga a nyomozás borzalmasan egyszerű. A bizonyítékok megtalálása a gyanús dolgoknál zöldre váló kurzor miatt tulajdonképpen elhibázhatatlan, begyűjtésnél a játék csak a megfelelő eszközt engedi használni, és az elemzés is borzasztó könnyű. Jó, ma már szinte sci-fi eszközökkel nyomoznak a helyszínelők, de egy játék azért nyújtson már egy kis kihívást! Itt nincs ilyesmi. Amíg nem jelenik meg hatalmas pipa a helyszínek, begyűjtött bizonyítékok mellett, addig tudjuk, hogy még kell ott/velük valamit csinálni. Ha minden párbeszéd-opcióra rábökünk, tuti, hogy megy tovább a történet. Nyilván én sem szeretném, ha agyonszívatna a játék, de ez azért túlzás. Elrontani semmit sem lehet, a még kikutatandó dolgokat jelzi a játék, és ha még így sem menne, társunktól kapunk segítséget is…

Mint 2000-ben…


A szokásos öt ügy nagyjából ugyanennyi játékórát jelent – ennyit a korábbi ígéretről, miszerint a játék jóval hosszabb lesz, mint elődei… Ráadásul ez az öt óra sem hibátlan: ott van például a pocsék szinkron. Elvileg a hímek hangjait a szereplők adják, a lányokat pedig helyettesítik – de tökmindegy, mind élettelen, szürke, unott. A megvalósítás, amivel azért lehetett volna pár plusz pontot szerezni, szintén nagyon gáz. Az egész játékban van cirka 30 helyszín, mondjuk feleennyi karakter, szóval kis erőfeszítéssel nézhetne ki minden Crysis-szinten. De annak is örülnék, ha csak a Far Cry-t hozná a program. Erről viszont szó sincs, homályos textúrák, poligonszegény vidékek, pocsék karakterek – egyedül a boncnok néz úgy ki, mint a tévében, de az ő szeme is riasztóan élettelen. Hát még Nick, aki itt túlfejlett kisdiáknak tűnik…

Van pár új eszközünk is a kutatásra, de igazából sem a garázslabor nem dobott fel, sem a videóelemző – nemhogy forradalmat nem hoznak, de még változatosságot is alig. Plusz ott van a minden eddiginél durvább reklám a játékban: mindenhonnan a Visa és a HP ömlik, ráadásul minden autó Chrysler – engem az ilyesmi általában nem zavar, de itt már túl erősen öntik az arcunkba a marketinget. Persze ezt még lenyelném, ha a játék izgalmas lenne, de nem az. A kihívások teljes hiánya megöli a Hard Evidence-et – hiszen a sorozatban pont az izgalom, a feszült tempójú nyomozás a lényeg