Játszótér korlátokkal

A Create lényege, hogy van 14 apró, tematikus világ, amolyan üres színpad, melyet neked kell feldíszítened és berendezned: textúrákkal és különféle matricákkal láthatod el a csupasz falakat, színes virágokkal boríthatod be a talajt, díszlettárgyakat állíthatsz fel (például egy vidámpark témában dodzsemet és óriáskereket, no meg szemetest, padot, fákat és a többi), sőt, még az eget is felpimpelheted (nap, felhők), akár a teljes hátteret lecserélheted. Ezeket a feladatokat maga a játék is szorgalmazza: minden világban van öt-öt „Create Chain”, ami annyit tesz, hogy egymás után ötször kell a játék útmutatása szerint cselekedned, azaz a fent leírt módon textúráznod-bútoroznod, míg egy mérce be nem telik. Ha teljes a lánc, kapsz pár „szikrát”; amennyiben pedig ezekből összeszedtél elegendő mennyiséget, új cuccokhoz jutsz, és feloldhatod az addig lezárt puzzle-okat és világokat.

Mindez leírva jól hangzik, azonban sajnos alapvető tervezési hibák keserítik az életünket. Az első gond a kamerakezeléssel van: a zoom korlátozott, nem lehet annyira eltávolodni, hogy jól belásd az egész színpadot, forgatni sem lehet azt, csak síkban mozgatni és picit (de ismét csak nem eléggé) billenteni. Maguk a világok is kicsik, alig fér el bennük valami, emiatt behatároltak a lehetőségeink. Hiába álmodunk meg egy izgő-mozgó vidámparkot, vasúti terepasztalt vagy űrállomást, ha nincs hely kiélni a kreativitásunkat, pedig ugye a cím erre is utal. Ráadásul az említett láncok teljesítése is nehézkes: a játéknak néha határozott elképzelése van, hogy mit szeretne látni és hol, így ha például matricát kell leraknod, neki csak egy adott pályaelemre ragasztott szívecske felel meg; előbb-utóbb ezért az „essünk gyorsan túl rajta” megoldást választod: felrakod a kívánt cuccot, megkapod érte a pontokat, majd törlöd, ismét felrakod, és ezt hatszor eljátszva máris teljesítetted a „kihívást”. Igen, ez épp olyan unalmas, frusztráló és értelmetlen, mint amilyennek hangzik… (És akkor még nem is tértem ki a „költségmérőre”: van, hogy a játék csak egy bizonyos mennyiségű növényt enged telepíteni, ha a mérce betelt, csak a korábbi gazok kiradírozásával rakhatsz le újakat.) Sajnos maguk a színpadok is élettelenek: bár le lehet pakolni pár élőlényt, de hát a sokat emlegetett vidámpark nem attól fog életre kelni, hogy a gyepen sétálgat egy ló; látogatók nélkül inkább valami kísértet járta helyre hajaz az egész.

Agyatlan gépezet

A fent említett szikrákat nemcsak a világok berendezésével tudod összeszedni, hanem a már megpendített hihetetlen szerkezetek összeállításával, illetve az ezekhez kötődő feladatok teljesítésével is. Mindez a jól ismert mechanizmus alapjaira épül: juttass el egy tárgyat A pontból B-be. Ezt megteheted úgy, hogy önjáró szerkezetet barkácsolsz alá, és a pálya közepén lévő lyukat híddal feded le, vagy ráejtheted egy katapultra, mely átröpíti a szakadékon, de lufit is köthetsz rá, melyet ventilátorok megfelelően irányított légáramlatával terelgetsz a célhoz – vagy akár ezek kombinációjával. Hozzáteszem, nem mindig kapsz ennyire szabad kezet, hiszen van, hogy csak kétféle cucc áll rendelkezésedre vagy épp maximálva van a felhasználható tárgyak száma, van, hogy csak egy adott területen belül építkezhetsz, de olyan is, amikor minél több pontot kell elérned ahhoz, hogy teljesítsd a kihívást, esetleg feloldd az összes elérhető jutalmat. Akik tehát kedvelői a műfajnak, ebben a játékelemben megtalálják a számításukat – ám bánatomra a mechanizmus nehézségei, az emlegetett és itt újonnan jelentkező másféle tervezési hibák ismét bepiszkítják a képet, így itt sem lehet teljesen őszinte a mosolyom, sokat szívtam a megoldásokkal, és nem mindig saját hibámból…



Volt például, hogy egy focilasztit be kellett juttatni egy teleportba, onnan az ráesett egy adogatógép gombjára, mely aztán belőtte a teniszlabdát a célba. Csakhogy hiába sikerült ezt elérnem, a labda nem a gombra esett, hanem mellé; fél szombat délután azzal szórakoztam, hogy milliméterről milliméterre állítgassam az ugratópadokat, míg végül a fizikai motor úgy döntött, megfelelő szögben ért a teleportkapuhoz a bogyó (a második indításra, mert az is benne van a pakliban, hogy minden jó, csak a motor számol másképp…). Sajnos ez a „próba/nem jó/állítgatás/próba” imamalom rendkívül lélekölő, és még csak fel sem lehet gyorsítani az egészet, hogy mondjuk a tutira működő első szakaszt hamar letudd, és megnézd, hol kell és mit adjusztálni a hátsó traktusban, ráadásként a kamerát sem mozgathatod szabadon, nem tudod tehát megnézni, hogy miközben a céltárgy járja a maga útját, hátul mi történik.

Alkossak? De mit és hogyan?

Sajnos a színpadrendezgetéssel és a TIM-féle feladványokkal ki is merül a Create kínálata. Van ugyan egy szabad pálya, ahol elvileg magunk hozhatunk létre világokat, ám ehhez csak korlátozott eszközkészlet áll rendelkezésünkre, mindez a kamerakezelési problémákkal megtetézve el is veszi az ember kedvét a kísérletezéstől. Ennyire primitív megoldást nem vártam attól az EA-től, amely, ahogy azt az első bekezdésben írtam, példának okáért kezünkbe adta a Spore zseniális eszközeit, melyekkel nemcsak lényeket, járműveket és épületeket alkothattunk, de a Galactic Adventurest telepítve komplett küldetéseket, ha úgy tetszik, játékokat is létrehozhattunk, vagy amely a Sims-tulajoknak lehetővé teszi, hogy saját városokat építsenek, azokat saját maguk által megteremtett karakterekkel népesítsék be, és önálló sztorikat, élettörténeteket meséljenek el vele, machinimákat „forgassanak”.

Mindehhez képest a Create erős visszalépés és egy meglehetősen fura szerzet, melyet nehéz bárkinek is ajánlani. A díszítés, festegetés ideális a kisgyerekeknek (ezt a vonalat erősíti a könnyed, színes grafika is, no meg a 7 éves korhatár-besorolás), de őket is frusztrálni fogják a korlátok, a kis játéktér és annak nehézkes kezelése, vagy az, hogy a tárgyakat nem tehetik le bárhová (és hogy csak letevés után lehet forgatni és átméretezni őket…), nem is beszélve az emlegetett „Create Chain” butaságairól (hozzáteszem: a kiadó szokásaitól eltérően nincs magyar felirat sem). A kihívások pedig, bár alkalmasak lennének a kicsik logikájának edzésére, a leírt hibákkal, nehézségekkel még a nagyobbakat is elriaszthatják a kísérletezéstől. Elvileg ez egy családi, közösségi játék lenne (ahol lehet tippeket adni egymásnak, hogyan is oldjuk meg ezt vagy azt a feladatot), de ahhoz túlságosan is meg van kötve a kezünk, túlontúl meg vannak nyirbálva képzeletünk szárnyai. Sajnos mindezek miatt a játék számomra egy újabb állatorvosi ló, amely a „lehetett volna…” keserű címkéjével felbélyegezve bekerül a biológiai szertár mélyére. Kár érte…