Robert E. Howard brutális és kíméletlen világa szinte tökéletes táptalaja egy olyan műfajnak, aminek lételeme a környezettel és a más túlélőkkel való örökös harc. A Conan Exiles ezen a téren sikeresen veszi az akadályt: hiénáktól, óriásoktól és más fertelmes lényektől kell féltenünk az életcsíkunkat, miközben az anyatermészet is próbára tesz bennünket, a senkiföldjén sivatagi homokviharokkal, a messzi északon pedig fagyos pusztákkal. A problémák nem is a tálalásnál kezdődnek, hanem magánál a játékmenetnél, ami két dolog miatt válik hosszabb távon frusztrálóvá: grindelés és bugok.
„ÖRÖKKÉ AKARSZ ÉLNI?”
Már rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a Conan Exiles nem klasszikus MMO, hanem inkább többszereplős survival-akció keverék, amit, ha nagyon akarjuk, még egyedül is játszhatunk. A menübe érve azonnal a Play Online és a Single Player/Co-op opciókkal fogunk szembenézni – előbbi a hivatalos- és játékos szervereket takarja, míg utóbbi lényegében egy saját privát szerver létrehozását jelenti, ahol lehetőségünk van egyedül kalandozni, vagy akár a barátainkat behívni. Legtöbben persze a multiplayer adta lehetőséggel akarnak majd élni, ahol is megkapjuk a szokásos PvE, PvP és a kettőt ötvöző PvE-Conflict módokat.
A PvE szervereken csak a világot benépesítő állatokban és szörnyekben tudunk kárt tenni, ezenfelül az épületek sem rombolhatók le (ezekről később még lesz szó). Ennek szöges ellentéte a PvP szerver, ahol a játékosok bármikor összekaphatnak, illetve riválisaik építményeit is megtámadhatják. Bár ez utóbbi lehetőség le van korlátozva egy bizonyos időszakra (hivatalos szervereken délután 5-től este 11-ig), ekkor olyan épületeket is meg lehet ostromolni, amiknek a gazdái éppen nem tartózkodnak a szerveren, így talán nem meredek kijelentés, hogy ezzel a játékmóddal csak csapatostul érdemes próbálkozni. A végére maradt a PvE-Conflict mód, ami a nap nagy részében békés hely, és csak az adott órában válik a túlélők harcterévé. Mind a három fajtából futnak hivatalos, 40 fős szerverek is, a szokványos, egyszeres fejlődési szorzókkal, noha más játékosok által létrehozott világokba is be lehet lépni – csakhogy az ottani szorzók, játékosszám vagy az opcionális keretek közé zárt, egymás elleni harcok szabályai változhatnak, így érdemes elolvasni azok szabályleírásait.
Miután végeztünk a szerverválasztás és karakterkreálás meglehetősen szokványos folyamatával, rögtön a keményvonalas túlélés sűrűjében találjuk magunkat. Első lépéseink sikeres megtételéhez a játék oktatómódja egy feladatokkal ellátó napló formájában nyújt segédkezet, ami kezdetben az ivásra, evésre, mászásra buzdít, illetve az elsődleges és másodlagos nemi jellegeink eltakarására alkalmas ruházat létrehozásával kapcsolatos teendőkkel lát el bennünket. Ezeket a feladatokat nem klasszikus értelemben vett küldésként kell elképzelni, inkább csak felhívják a figyelmünket a kezdetben nélkülözhetetlen kellékek kraftolására, illetve az épületek létrehozására. Ó, ha már kraftolás!
AZ ACÉL TITKA
A kraftolás nem csupán elengedhetetlen része a játéknak, de ezzel fogod eltölteni az időd nagy részét. Az alapszerszámok és fegyverek létrehozása már a kaland elején gyorsan és könnyen megy, köszönhetően a sűrűn szétszórt köveknek, botoknak és növényeknek. Ám ahogy ezeknek az összeszedésével, legyártásával, a szörnyek megölésével, vagy akár a területek felfedezésével tapasztalati pontot gyűjtesz, úgy nyílnak meg számodra az egyre komplexebb lehetőségek – igaz, egy bizonyos pont után már durván túltolt elvárásokkal.
Egy példát említve: egy páncél létrehozásához három munkaállomásra van szükséged, amivel még nem is lenne gond. A bajok ott kezdődnek, hogy miután megvannak a nyersanyagigényes állomások, a kívánt páncél létrehozásához össze kell raknod egy vázat, ami annak ellenére is irtó sokba fog kerülni, hogy csak egy kezdeti alkotóeleme a végleges terméknek. Avagy pusztán egyetlen páncélelem elkészítéséhez is rengeteg nyersanyagra van szükség, így hosszabb távon ezek megszerzésére fog elmenni a tényleges játékidő. Mindez pedig rövidúton az élmény rovására megy majd, főleg, ha mindezt egyedül csinálod, a program alapszorzóival. Ezt ellensúlyozandó, érdemes nagyobb nyersanyagszorzókkal operáló szervereket megcélozni, vagy pedig kitartó és türelmes csapattársakat toborozni, hogy minden időnket a Conan Exiles vitathatatlanul legélvezetesebb részének, a felfedezésnek szentelhessük.
SZILAJ GYÖNYÖRÖK
Howard kegyetlen világának feltérképezése már önmagában tartalmas szórakozás. A fagyos északon lévő óriások barlangjai, a központban elterülő névtelen város maradványai, a megmászható (!) hegyek csúcsain található őrtornyok vagy akár mocsarak épületromjai, mind hozzátesznek a világ történelméhez, amit különböző naplóbejegyzések és anomáliák segítségével ismerhetünk meg. Ráadásul minden nagyobb terület saját klímával rendelkezik, amire ajánlott felkészülni, legyen szó élelemről vagy ruházatról. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy miért nem tanácsos mezítláb, egy szál rövidnadrágban kóborolni a havas fjordokon, vagy akár nekiesni a sivatagnak víztartalék, no meg az arcunkat egy esetleges homokvihar ellen védő csuklya nélkül. Utunk során nem csak a természet erőivel, hanem az azt benépesítő lényekkel, illetve a gép által vezérelt banditákkal, PvP esetén pedig más játékosokkal, vagyis túlélőkkel kell megküzdenünk, méghozzá a jó előre legyártott fegyvereink bevetésével. Maga a harc a kitérés, a gyenge, illetve az erős támadások kombinálásából tevődik össze, mivel pedig minden cselekedetünk rontja az állóképességünket, így egy-egy kombó megkezdése előtt érdemes a harc közben is szusszannunk egyet. Mindezt csak a kamerakezelés tudja beárnyékolni, nagyobb ellenfeleknél ugyanis előfordul, hogy közel kerülvén hozzájuk, a fejük belenyomódik a kamerába, így lesznek olyan helyzetek, mikor zavaróan keveset fogunk látni.
A harcospajtásokon túl az építőszelleműekre is gondoltak a fejlesztők, így a repetitív gyűjtögetés alatt szerzett nyersanyagot nemcsak eszközök, hanem komplett kunyhók, vagy akár erődítmények felépítésére is fordíthatjuk, ahol aztán nehezen megszerzett javainkat tároljuk majd. Ahogy már említettem, a PvP szervereken egy bizonyos időszak alatt ezek akkor is ostromolhatóvá válhatnak, ha mi éppen nem játszunk. Ezt ellensúlyozandó, lehetőségünk lesz a területen elszórt, különböző képességű rabszolgákat befogni, akikből őrséget toborozhatunk, esetleg a kraftolást felgyorsító, vagy élelmet gyűjtő munkásokat faraghatunk – így mondhatni a Conan Exilesban saját kis rabszolgakolóniát alapíthatunk. Itt azonban véget ér a célok sora, hiszen ez egy túlélős játék, ahol nincs igazi történet vagy végkifejlet, noha a Funcom később tervezi egy Secret World-féle quest-sorozat implementálását. Ennél fogva a harc, a gyártás és az építkezés marad a játékosok jussa, ami a szerverek közötti vándorlással és a közösségi élménnyel együtt adja meg a Conan Exiles eszenciáját.
NEHÉZKES VIDÉK
Látványban az Unreal Engine 4-es változata szépen teszi a dolgát, és zenei szinten sincs okunk panaszkodni, a tálalás bizony kellemes. A Conan Exiles ugyanakkor tartalmi ígéretek szintjén iskolapéldája lett a korai hozzáférésű játékoknak, illetve a grindelésre fókuszáló játékmenete, na meg temérdek programhibája (leölt állatokat hirtelen elnyelő föld, beakadó karakterek stb.) miatt görbítheti le a szánkat. Viszont a világ, aminek a felfedezése ránk vár, bőven tud annyit nyújtani, hogy az említett hibák ellenére a téma rajongóinak és a műfaj kedvelőinek egyaránt megérje bizalmat szavazni a Funcom portékájának. Ha nem is most, legalább pár hónap múlva, miután a kritikusabb hibákat már orvosolták.
