Pihentető fejtörők. Ezt a szokatlan szóösszetételt nem én találtam ki, ez így szerepel a játék leírásában. A logikai kihívások nagy rajongójaként felkeltette az érdeklődésemet a rövid ismertető, ám kipróbálás után szembesülnöm kellett a ténnyel, miszerint a fejtörők azért olyan pihentetőek ebben a játékban, mert nincsenek benne. És bár a későbbiek folyamán kiderült, hogy ez mégsem igaz feltétlenül, ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy a közel egy óra játékidő, ami alatt végigjátszható a fő szál, szinte semmilyen logikai kihívást nem tartalmaz.
Akkor mégis mi a játék lényege?
Merülhet fel a jogos kérdés, amit én is feltettem magamnak közel 10 perc kattintgatás után, miközben válogatott sértésekkel illettem múltbéli önmagamat, amiért azonnal ráklikkeltem a „vásárlás” gombra, amikor megláttam a leírásban a puzzle szót. De mit tudtam én még ekkor?
Hogy a játékról is szóljak érdemben, a feladatunk egy golyó eljuttatása A-ból B-be, amihez a fizika törvényeit, a pályaelemek átrendezését, különböző kilövőszerkezeteket és flipperkarokat kell segítségül hívnunk. Ehhez leginkább megfelelő időzítésre van szükség, nem pedig gondolkodásra, a Collisions tehát nem annyira logikai-, mint inkább ritmusjáték.
A szemfüles Olvasó figyelmét azonban valószínűleg nem kerülte el, hogy a bevezetőben azt írtam, hogy kifejezetten élvezetes játékot hozott össze a 2DEngine csapata. És itt jön a rejtély. A Collisions bevonzott, mint vasorrú bábát a mágnesvasút, és nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen élvezetes vele játszani, jó az atmoszférája, és az embert mindig érdekli, mi lesz a következő szinten, vagy hova is fog kifutni ez az egész.
A golyó sztorija
A játékos érdeklődésének fenntartásához nagyban hozzájárul, hogy kerekítettek egy kisebb történetet is a játék köré, de tényleg annyira kicsit, hogy egyetlen mondatban összefoglalható az elejétől a végéig. Ezt a mondatot azonban nem írhatom le, hiszen így óhatatlanul lelőném a csattanót is.
Nem szoktunk egyébként olyan elvárást támasztani egy puzzle játékkal szemben, hogy legyen története is, különösen az indie fejlesztők esetében, akiknek nem feltétlenül áll módjukban szinkronszínészeket fogadni. Nos, a Collisions-ben nem hangzik el egyetlen emberi hang sem, ehelyett egy meglehetősen kreatív módját választották a 2DEngine-nél a sztori felvázolásának, ugyanis az egyes pályák háttérképei szolgálnak történeti elemként, általuk ismerjük meg a cselekményt. Mindemellett pedig a háttérképek a zenével karöltve felelősek a hangulat megteremtéséért is, és el kell ismerni, minden funkciójukat remekül betöltik.
Nem kell bonyolult történetre, vagy túlontúl művészi képi világra számítani, garantáltan mindenki érteni fogja a sztorit, és egyben meg is érti a játék végéhez érve, hogy mi okból tette, amit tett a játék során. És ez lesz az a pillanat is, amikor igazán büszke lesz magára a játékos, mert a játék vége valódi katarzis. A 2DEngine bebizonyította, hogy ilyen szegényes eszközökkel, ennyire egyszerű történettel, ilyen grafikával és játékmenettel is lehet valóban felemelő élményt nyújtani a játékosnak, ha kellő odafigyeléssel válogatják össze a hozzávalókat.
Éljen, mégis van fejtörő!
A játék lezárása olyan jól sikerült, hogy nem volt kedvem letenni a stáblista után sem, és milyen jól tettem, ugyanis az összesítés felhívta a figyelmemet, hogy az 54 pályából húsznak van bónuszmegoldása is, amiből én összesen egyet találtam meg. Nos, aki tényleg fejtörőkre számított, annak eljött a karácsony, mert ezen a húsz alternatív megoldáson már keményen el kell gondolkodni. Vannak persze ezek között is olyanok, ahol inkább a szerencsén múlik, hogy megtalálod-e egyáltalán az egérutat, de a legtöbb esetben látható, hova kellene eljuttatni a golyót, csak az nem világos, hogyan.
Apró örömök
Vannak a Collision-nek egyéb apróságai is, aminek lehet örülni, ilyen például, hogy a fő játékon kívül található két minijáték is benne. Az egyik csupán a reflexeinket illetve motorikus képességeinket teszi próbára; a képernyőn szaladgáló mit sem sejtő hangyákat kell kurzorral agyonnyomni. Ez ugyan nem egy időtálló és minőségi szórakozás, a másik minijáték azonban meglepően jóra sikerült. Ez egyfajta kártyajáték, csak golyókkal, a klasszikus színre színt, vagy formára formát típusú játék, kicsit újragondolva. Itt már a taktikai érzékünkre is nagy szükségünk lesz.
Az örömteli apróságok számát gyarapítja az a tény is, hogy a játék támogatja a magyar nyelvet, és még csak be sem kell állítani, mert ha a Steam magyar, akkor automatikusan az anyanyelvünkön jelenik meg a játék menüje is. Kártya- és kitűzőgyűjtők számára lehet jó hír, hogy a kitűzőhöz csak 5 kártya kell, amiből hármat dob a játék, tehát mindössze kettőt kell beszereznünk ahhoz, hogy újabb 100 TP-vel növeljük Steam szintünket. Achievement vadászoknak is tartogat a Collisions érdekességeket, a 100 százalékos teljesítményt némi kitartással szinte bárki elérheti, nem kell hozzá nyaktörő mutatványokat előadni.
Összességében a Collisions jó játék, de legalábbis azt a 4 eurót megéri, amit kérnek érte. A fejlesztők nem vállalták túl magukat, ami abszolút nem baj, mert így is egy valóban atmoszférikus, élvezetes játékot tudtak letenni az asztalra. A minijátékokkal együtt körülbelül 3-4 óra – tényleg pihentető – szórakozást nyújt 5 évestől 100 éves korig.
