Világszerte rengetegen imádják a macskákat, de talán még többen a kávét, így a kettő szinte elkerülhetetlennek tűnő keresztezéséből megszülettek a macskakávézók. Ezekből az imádnivaló, doromboló szőrcsomó-öklendezőkkel teli vendéglátó egységekből még kis hazánkban is találni párat, a Roost Games alkotása, a Cat Cafe Manager jóvoltából pedig most kipróbálhattuk, hogy milyen élmény egy ilyen nem mindennapi helyet menedzselni.
Cirmos cica haj
Miután nagymamánk ránk hagyja macskakávézóját, a nyüzsgő városból Caterwaul Way álmos kis falujába költözve magunkra vállaljuk a feladatot, hogy kipofozzuk – vagyis inkább újraépítsük –, és ismét megnyissuk kapuit az emberek és macskák előtt. Ez papíron egyszerűnek hangzik, azonban kezdetben nem igazán vet fel minket a pénz és az alapanyag, így nemes vállalkozásunkat eleinte kicsiben és korlátozott kínálattal kezdjük. Ez a gyakorlatban egy aprócska szobát és néhány ütött-kopott bútort jelent, étel- és itallapunkon egyetlen tétellel: egy pohár vízzel. Persze a fogyasztanivalók másodlagosak, ha folyamatosan ennivaló macsekok udvarolják körbe az embert, de kalandunk elején négylábú barátokból is csak korlátozott számban fogadhatunk be kávézónkba.
Hová lett a vaj?
Azért nem kell aggódni, az utcáról beédesgetett kóbor kandúrokkal elég hamar kibővül a bajszos banda, hogy üzletünk méretével és kínálatával arányosan macskahadseregünk is fokozatosan növekedjen. A Cat Cafe Manager azonban kicsit megkavarja a dolgokat azzal, hogy vendégeink ropogós bankjegyek helyett szakmájukhoz kapcsolódó csecsebecsékkel fizetnek: a halászok például néhány büdös halat csapnak a számlára, a boszorkányok pedig nektárt hagynak hátra borravalóként. Ezek a valuták persze egyáltalán nem univerzálisak, mindegyik más-más üzletben és eltérő tételekre szórható el, ami bizony bőven okozhat fejfájást. Nálunk például pont a nektár volt rendszeresen hiánycikk, bármit is csináltunk, ami viszont elengedhetetlen az új receptek, valamint az ételek és italok alapanyagainak megvásárlásához.
Ott látom a bajuszodon
Hirdetéseink adott célközönségre szűkítésével és macsekjaink célzott fejlesztésével persze valamelyest javíthatunk az arányon, de azért ez az üzlet még ezekkel együtt sem épp sétagalopp. A felszolgálnivalók mellett bútorokra, dekorációkra, kávézónk bővítésére, no meg persze számos, a cicusoknak tervezett játékra, alomtálcára és finomságokra költhetjük nehezen megkeresett kincseinket. A hétköznapi vendégek mellett különleges NPC-kel is találkozhatunk és elcseveghetünk, akik közül aztán minden nap meghívhatunk egyet kávézónkba. A megfelelő kiszolgálással új szintre emelhetjük vele ápolt kapcsolatunkat, melynek részeként többet tudhatunk meg róla, és rendszerint még valami ajándék is üti a markunk. Mindeközben a látogatók imádatából táplálkozva egy ősi szentélyen keresztül új lehetőségeket is megnyithatunk, például növelhetjük személyzetünk, a székek vagy az eltartható macsekok számát, de további bútorokat és recepteket is feloldhatunk.
Maga a vendégek kiszolgálása egyébként kicsit a mobiljátékokat idézi, ugyanis gyakorlatilag asztaltól asztalig kell folyamatosan rohangálnunk, felvennünk a rendeléseket, pultunkhoz szaladva elkészíteni, majd felszolgálni a kért ételeket-italokat. Mindeközben fel kell takarítanunk az esetleges pisifoltokat – mármint a macskák után – és szemetet, újratöltenünk az üresen kongó tálkákat, megszerelni az elromlott gépeket, kitenni a becsalogató tápot a kóbor cicusoknak és még sorolhatnám, mindezt egészen a nap végéig űzve. Záróra után aztán megkapjuk összegzőnket, hogy mégis mit értünk el az adott napon, és már jöhet is a következő, ebben a szakmában ugyanis nincs megállás. Egyes macsekoknak kedvünk szerint szerető otthont is találhatunk, illetve akár segítőket is felfogadhatunk magunk mellé, akik azonban hajlamosak inkább hátráltatni. Időnként elbambulnak és nem csinálnak semmit, vagy ha igen, akkor hajlamosak inkább belezavarni a kiszolgálásba, így végül inkább magunk intézzük el a rendeléseket. Persze a munkaerő és saját karakterünk fejlesztésével valamelyest javítható a helyzet.
Most lesz neked jaj!
A Cat Cafe Manager egyik oldala egy aranyos, eleinte lazulós, majd egyre pörgősebb, a mobiljátékokat idéző vendéglátó-szimulátor, míg másik részét az alapanyagok vadászata és beosztása teszi ki. Összességében abszolút szórakoztató és időnként jól ki tudja kapcsolni az embert, azonban ha nem kapunk rá az ízére, idővel ismétlődővé válhat, nem kevés alapanyag-farmolós utánérzéssel. Emellett van benne pár furcsa megoldás és jelenség – a vendégek például hajlamosak átsétálni a falon és a bútorokon –, a navigáció nem mindig egyszerű kávézónkban, és a kisegítő munkaerő sincs mindig a helyzet magaslatán. Mindezek ellenére, ha valaki szereti a menedzselős műfajt – és ne adj’ isten a cicákat is –, annak mindenképp megérhet egy próbát.
