Call of Duty: Black Ops 3 teszt

Több mint tíz éve még a fene sem gondolta, hogy a világháborús érát megcélzó FPS-ek közül, a Medal of Honor sikerszériájának árnyékából indult sorozat 2015-re már vezető szerepben tetszelegve lesz képes újra és újra megújulni, közben alaposan maga mögé utasítva, esetleg ellehetetlenítve a konkurenciát. Mert ugye a MoH feladta a harcot, a Battlefield pedig éppen vegetál, ezzel szemben a CoD kézről-kézre járva produkál jobb-rosszabb eladásokat, de ezzel együtt is folyamatosan az élvonalban marad. A kezdeti zászlóvivő Infinity Ward széthullása után a Treyarch vette át a primer fejlesztő szerepét, a Ghosts már a Modern Warfare utolsó epizódjával versengett a franchise legrosszabbja címért, az Advanced Warfare pedig továbbtolta a futurisztikum felé a brandet, amihez ráadásul olyan nagy neveket szerződtetett, akik az egészen hangulatos sztori mellett kilóra megvették a sajtót és a játékosokat. Igen, mind szeretjük Kevin Spacey-t.

Nem utolsó sorban visszatekintve az elmúlt évtizedre az Activisionnek nincs miért szégyenkeznie, már amennyiben a bevételeket és a fogadtatást nézzük. Sokan hiányoltuk / hiányolták a történetközpontú, igényes és hosszú kampányokat, azonban az nyilvánvalóvá vált az évek alatt, hogy a széria legfontosabb eleme a multiplayer. Míg máshol ez az extra, ez a ráadás, a Call of Duty szépen átalakult online megmérettetéssé, melynek során gyorsban, akár félóra alatt is lezavarhatunk pár meccset, majd mindenki mehet a dolgára. Ebből a trendből talán csak az aktuális fejlesztőbrigád, a Treyarch igyekezett kitűnni, hiszen a World at War és az első két Black Ops elmesélés és sztori terén is kiemelkedett az átlagból, ennek köszönhetően pedig nem túlzás azt mondani, hogy nagyok voltak az elvárásaink és reményeink a harmadik epizóddal szemben.

Nagyon jövő

Nem túlzás azt mondani, hogy a Black Ops III vezeti a játékosokat a legmesszebb, az elképzelés határain túlra, amikor az augmentációs kiegészítések és a tudatok közössé tétele már nem elképzelhetetlen fikció, hanem a mindennapok és a háborúk része. Ebben a közegben kezdődik a kampány, ami a jól bevált felütéssel indít, avagy egy kisebb rajtaütést követően minden felrobban és összedől körülöttünk (persze egy teljes épület is, anélkül már nincs CoD), majd egy balul sikerült kimenekítésnek hála mechanikus ellenfeleink jól ellátják a bajunkat, így bekerülünk a kiegészítőkkel felpimpelt szuperzsoldosok közé, ami egy elsőre igencsak kusza és klisés történet eredményez, miközben megkérdőjelezhetővé válik az, hogy mi a valóság, mi a képzeletünk és társaink agyának szüleménye.

A Black Ops III kampányától senki ne várjon közvetlen folytatást a két előzményhez, sőt azok ötleteit se kérje számon a fejlesztőkön. Tulajdonképpen a MW3 és a Ghosts nyomvonalán haladva minden rosszabb és átlagosan bénább jelenetet újraélhetünk, egy darabig azt sem tudjuk, hogy mindez hova vezet minket, de sacc per a félidőnél, vagy azon kicsit túl azért felpörögnek az események, új fordulatot vesz a történet, a rajongók felé pedig igazán élvezetes kikacsintások történnek, amik két opciót vetnek fel. Az egyik lehetőség ugyanis az, hogy maga a Treyarch épített fel néhány jobb ötletre egy meglehetősen középszerű szkriptet, ami ugye nem mentség még az utolsó negyed ismeretében sem. A másik, talán rosszabb elképzelés szerint egyszerűen szólt az Activision, hogy az AW túl sok pénzt vitt el az egyjátékos módjával, miközben úgyis mindenki a multit pörgeti, továbbá ha megint túl jól sikerül a történet, akkor megismétlődhetnek a Ghosts / MW3 értékelések és visszajelzések, a felhasználók meg nehogy már hozzászokjanak a jóhoz, ami miatt a fejlesztők sajátos formában tárták a nagyérdemű elé régóta elhangzó kívánságaikat egy-egy jól sikerült pillanat erejéig.

Akármelyik (vagy egy nem számon tartott) verzió is legyen az igazi, a Black Ops III olyan, mintha nem is lenne a trilógia része, sok szempontból eltér a két korábbi résztől. Bár megvannak a jobb pillanatai, rendelkezik remek ötletekkel, azért jóval többre számítottunk volna a csapattól. Persze mindez részben lényegtelen, elvégre sokaknál a multi a lényeg.

A kompetitív részleg

Nyolc óra kampány, vagy éppen több száz óra multiban? Ha az ár-érték arányt nézzük, akkor természetesen az utóbbi az, ami inkább megdobhatja az eladásokat, ezért nem csoda, ha a BOIII minden téren megújított és a legjobbaktól kölcsönzött tömegjeleneteket kapott. Az már a bétával is világossá vált, hogy az egyetlen egyediség az, amivel a Treyarch gyártotta kompetitív módok kitűnnek társaik közül: a színvilág és a design. Ezen kívül tulajdonképpen a Titanfall, a Crysis, a Destiny, a Deus Ex egyaránt tiszteletét teszi a végeredményben, ami egyébként, hála az égnek egy egészen érdekes és izgalmas egyveleggé alakul át az arctalan massza helyett, sőt ugyanolyan szórakoztató, mint a csapat eddigi munkái. Meg kell szokni a különleges képességeket, az egyedi karaktereket azok extráival, valamint a mozgáskombinációkat (ezeknek elsajátításához egyből van egy jó kis betanító mód a főmenüben, ami meg kicsit a Mirror’s Edge-re hajaz), de bőven nem annyira eltérő a kezelési metódus a megszokottól, mint mondjuk az AW esetében, aminél még a veteránok is megizzadtak, ha összeakadtak egy olyan frissen érkezettel, aki az exoskeletonok viselkedését maximálisan elsajátította azok minden érzékenységével együtt.

A falon futás, a kis ugrás utáni rásegítés, az időnként előhozható különböző és egyedi képességek (íjászat, ellenfelek megfigyelése a falon keresztül, gyilkos peték csapdaként lehelyezése, ideiglenes sérthetetlenség, ellenfeleinket megzavaró klónok elszabadítása stb.), a perkek és scorestreakek rengeteg kombinációt adhatnak a kezünkbe. Így bár az egymással összefeszülő felek külsőre hasonlóak (azért idővel sajátosabbá tehetjük ruházatukat, hogy ne legyen mindenki a másik ikertestvére), tulajdonságaik és így erősségeik és gyengeségeik teljesen különbözőek, avagy izgalmassá tehetik a harcokat, ha jó összeállításban alkalmazzuk őket egy mondjuk 5-6 fős csapatnál. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy a kommunikáció és a taktika nagy segítséget nyújthat, avagy ismerősökkel összejátszva továbbra is sokkal jobb eredményeket hozhatunk össze, mint magányos farkasként, ismeretlenek társaságában végigrohanva a pályákon.

A bétában megismert négy map mellett további nyolcat kapunk, amik között kisebb és nagyobb, jobban belátható és zegzugosabb egyaránt van (sőt a Season Pass vásárlói egy felújított Nuketownhoz is hozzájutnak), avagy a felhozatal elég impozáns, ha számba vesszük a következő epizódig érkező 16 extra térképet is (persze csak a szezonbérlettel rendelkezőknek). Ráadásul játékmódok terén is minden eddiginél masszívabb és változatosabb összeállítással van dolgunk. A három halmazba helyezett TDM, Kill Confirmed, HC TDM, Gun Game, Domination, Uplink, Search & Destroy és Ground War mellett a már augusztusban látott Safeguard is visszatért, ezzel tovább erősítve a lehetőségeket, méghozzá immáron taktikusabb harcokkal a célrobot védelme és eliminálása érdekében. Unatkozni tehát nem igazán lehet, a folyamatosan megnyíló extrák és a presztizsek pedig ezúttal is értelmet adnak a kitartó hadakozásnak. De még mindig nincs vége a felsorolásnak.

Együtt a zombik és a MI ellen

Ami eredetileg csak poénnak indult, az mára legalább akkora siker, mint az alapnak számító egymásra lövöldözés. Bár a náci zombik a múltba vesznek, ezúttal is kaptunk egy rakásnyi élőhalottat, méghozzá a Shadows of Evil elindításával, ami nem éppen ma született bárányok bőrébe bújva (illetve ezúttal is ismerős arcokat a reflektorfénybe helyezve: van itt Jeff Goldblum, Heather Graham, meg Ron Perlman is) biztosít okot a grasszáló hullák aprítására. Az extrákat nyújtó italokat a véletlenszerűen vásárolt rágógumik váltják, közben akár mi magunk is szörnyeteggé válhatunk, de vannak kimondottan szívós, kiemelt szereppel bíró monstrumok és időszakosan támadó repkedő rémségek is, miközben a pálya óriási, a támadó hullámok pedig a megszokottaknál is erőszakosabbak. Nagyon komolyan kell venni az új területek és egyre jobb fegyverek megnyitását, különben pár kör után elvérzünk, a helyszín (avagy az elképzelt Morg City) eltérő pontjait és azok összekötő szakaszait pedig muszáj mihamarabb kiismernünk a sikerhez. A Season Pass birtokában ott van még a felújított Der Riese, avagy a Giants, ami sokat nem tesz hozzá a közkedvelt eredetihez, ha pedig elegünk van a zombikból, akkor amúgy a kampányt is lenyomhatjuk négyesben, illetve kisebb kihívásokat is teljesíthetünk csapatunkkal, ezzel teljessé téve az élményt (a központi safehouse ad minderre esélyt).

Voltak gondok

Azok után, hogy a Battlefield 3-ban hónapokig a falakban mászkáltak az emberek, ezzel tönkre téve a játékélményt, én már nem lepődöm meg semmin, avagy egyértelművé vált, hogy a felhasználónak van a legkisebb szava, de azért csak bosszantó, ha a sokévnyi tapasztalat után a Black Ops III day one állapota olyan, mintha a béta utolsó pár napja meg sem történt volna. Kapcsolódási problémák, lobbis hibák, szerverleállások, meg minden, amit csak el lehet képzelni: az első hétvége az összes platformon élvezhetetlen volt, egyik gép birtokosai sem lehettek maradéktalanul boldogok a programot megvásárolva. Négy nap után azért a legkirívóbb eseteket sikerült kezelni, bár ez sem menti fel a kiadót és a fejlesztőt, elvégre ha az ember (platformtól függően) 10-18 ezer jó magyar Mátyást kiad, emellett fizeti az internetet, sőt akár a Goldot / PS Plust is, akkor talán joggal várja el, hogy a próbakörök után egy ekkora címnél már ne legyenek olyan gondok, amik teljesen lerontják, vagy éppen lehetetlenné teszik a játékélményt. Külön kiemelném, hogy mivel a rendszer külön veszi az offline és online állapotokat, a kampányt a felénél kellett volna újrakezdenem, mivel a szerverleállásoknak köszönhetően azt csatlakozás nélkül kezdtem el, majd amikor végre újraindították a hálózatot, a program egyszerűen közölte, hogy a mentésem használhatatlan, amire megoldást azt jelentett, hogy a PS4-et egyszerűen lekapcsoltam a világhálóról. Nesze nektek, velem nem szúrtok ki. A lobbik nem mellesleg jelen sorok írásakor még mindig nem működnek tökéletesen, mivel a maximum főnél egyszerre többet pakol be a rendszer, aztán a türelmesebbek megvárják, míg percekkel később valaki elunja a dolgot és távozik, így redukálva a tényleges limitre a csapatot.

Szóval nem tökéletes a Black Ops III sem. A grafika nem rossz, de néha továbbra sem hozza az elvárt szintet, a sztorinak vannak kiemelkedő pillanatai, ám nem tud végig megmaradni egy stabil szinten, a multi pedig ugyan nagyszerűen működik és élvezetes is, rengeteget lop máshonnan, ami egy kétes egyediséget kölcsönöz a végeredménynek. Persze ahogyan a CoD második részében élvezettel rohangáltam korhű fegyverekkel a kezemben, ahogyan a World at Warban hangosan ujjongva pusztítottam a tankkal, illetve ahogyan a BOII-nél a maximum presztizst is megnyitottam, úgy ez az epizód is legalább egy évnyi szórakozást nyújt, így egyértelműen megérve a ráfordított anyagiakat, de ha azt mondanám, hogy ez a franchise legjobbja, akkor hazudnék. Lehetne ennél jobb is a Black Ops III, csak az már nem biztos, hogy megérné a kiadónak anyagi és erőráfordítás szempontjából.