Biztosan sokak számára ismerősek a gyerekkori költözés velejárói: teljesen új környezet, ismeretlen helyek, és ami még legfontosabb, ismeretlen emberek. Ebben a cipőben jár Fennel, a félénk rókafi is, aki anyjával egy nap új városba költözik. Cuki kis hősünk a szobájában játszva próbálja feldolgozni a hirtelen változásokat, rókanya azonban kiparancsolja a friss levegőre, így elindul felfedezni a környéket. Barangolása során Button City, a helyi játékterem felé viszi az útja, ahol egy kis közjáték és pár kihívás teljesítését követően az éppen párbajra készülő „banda”, a Fluff Squad negyedik tagjává avatják. Újdonsült barátaival töltött mindennapjaira azonban nem sokra rá egy kapzsi macska árnyéka vetül, akinek nagy tervei vannak a csapat már-már második otthonának számító játékteremmel.
Új hely, új szokások
A Button City rendkívül élénk színvilággal és minimalista stílussal tárja elénk Fennel és cimborái kalandjait. A különböző szobák, helyszínek és épületek kvázi aprócska diorámákként kelnek életre, amik között pillanatok alatt utazgathatunk, kis rókánknak pedig szinte minden tereptárgyra van valami apró, mókás megjegyzése. Teljesen más tónusa és látványa ellenére a játék humora néhol kissé a zseniális Night in the Woods-ot idézi.
A játék egyik központi eleme a Gobabots, a játékterem legnépszerűbb játéka, amiben kapszulákból szerzett apró robotokkal kell összecsapni a 4-4 elleni meccseken. A maréknyi, más-más státuszokkal rendelkező közelharci és távolsági masinákból válogatva célunk, hogy minél több gyümölcsöt gyűjtsünk össze, majd beledobjuk a pálya közepén elhelyezett turmixgépbe, ezzel pontot szerezve csapatunknak. Persze ugyanez a feladata ellenfeleinknek is, így az értékes pontokat jelentő gyümölcsökért versengve természetesen számolnunk kell a konfliktusokkal.
A probléma csupán az, hogy a Gobabots hiába egész szórakoztató, idővel kicsit unalmassá válik ugyanazon a pályákon ugyanazokat a köröket lefutni, de a fő probléma inkább a játék csiszolatlansága. Hiába lendíti az ember az ellenfél arcába a fegyverét, vagy süti el közvetlen közelről puskáját, az meg sem érzi, és ez fordított esetben is tapasztalható. Ez már csak azért is szomorú, mert a Gobabots a játék egyik központi és időnként kötelező eleme, ami ebben a formában sajnos nem olyan szórakoztató, mint lehetne.
Ahová lépünk, játékterem
A Gobabots mellett valamivel jobban sikerült, hasonlóan egyszerű játékokban is elmerülhetünk, mint a versenyzős rEvolution Racer és a táncikálós Prisma Beats, bár a tartalom és változatosság sajnos ezekből is hiányzik. Ha már a játékterem a téma, jó lett volna azért ennél több minijátékot belepakolni, de utólag persze kár keseregni. Vicces párbeszédeivel és szituációival a játék valamelyest szerencsére kárpótol, ami a Button City legnagyobb erőssége, így a fő szál mellett bőven megéri még az apróbb, vicces mellékküldetésekben is elmerülni, amikből gyakran jobban megismerhetjük az egyes karaktereket.
A Button City egy imádnivaló, vicces és szórakoztató kis narratív kaland a barátságról, játékokról és arról, utóbbi hogyan hozza össze az embereket – vagyis esetünkben az állatokat. Sajnos az alkotás közel sem tökéletes, legyen szó a Gobabots furcsaságairól, a párbeszédeknél időnként érdekes szögbe álló kameráról, vagy a kissé felszínes és kevés minijátékról. Mindezzel együtt viszont továbbra is azt tudom mondani, hogy pár mókás kalandra még apróbb butaságaival együtt is bőven megéri ellátogatni a Button City világába ezzel a szerethető csapattal.
