Paradise City
A Burnout alapjában véve autóverseny, csak éppen sokkal agresszívabb, mint a hasonló játékok. Az eddigi részekben ? a hatalmas fejlődések ellenére ? mindig ugyanaz volt a recept: menüből választhattuk ki a kívánt verseny típusát, majd indult is az őrült hajsza, roncsderbi vagy egyszerű versenyfutás az idővel. A Paradise-ban ez az alapkoncepció azonban megváltozott. Az egyetlen hatalmas városban oda mehetünk, ahová akarunk (már rögtön a kezdetektől ?nyitva? van az egész), a küldetéseket pedig az útkereszteződésekben vesszük fel. A rendszer némileg hasonlít a Test Drive Unlimitedhez, itt azonban jóval több lehetőséggel élhetünk. Az alap versenyeken kívül (lökj ki vagy törj össze meghatározott számú ellenfelet, legyél te az első stb.) ugyanis felfedezhetjük az egész várost is, ráadásul erre motivál is a program. Összetörhetjük az összes reklámtáblát, megtalálhatjuk az összes ajtóval lezárt mellékutat, vagy trükközhetünk farolásokkal és ugratásokkal. Mindez így papíron talán kevésnek hangzik, de a játékot játszva valami egészen elképesztő mennyiségű lehetőséget jelent mindez, ráadásul a játék minden ilyen extra feladatot díjaz is.
A Paradiseban a versenyeknél nincs kötött útvonal, a lényeg, hogy elsőként érj célba. Ha kell, felugrathatunk a háztetőre, átrongyolhatunk a parkon, átugorhatunk egy hatalmas reklámtáblán. Itt minden csak rajtad múlik.
Ez az első kifejezetten újgenerációs konzolra készült Burnout (a korábbi X360-as rész csak egy port volt online opciókkal kiegészítve) és ez meg is látszik rajta. A grafika gyönyörű, az egész város elénk tárul, és egyetlen pillanatra sem szaggat be, sőt úgy repeszt minden, mint még soha. A törésmodell is remekül sikerült: ha nekirohanunk a falnak, fokozatosan gyűrődik a kasztni, amíg el nem ér a lökéshullám az ablaküvegig, ami darabokra hullva repül minden irányba miközben a merevítések összegyűrődnek, az ajtók leesnek, a kerekek elgurulnak. Leírhatatlan látvány.
Welcome to the Jungle
A Paradise legklasszabb része természetesen az online mód. Ekkor a várost a gépi ellenfelek mellett valódi játékosok töltik fel, akikkel összefutva versenyezhetünk vagy ronccsá törhetjük egymást. A Paradise tehát netkapcsolattal él igazán, ott nyújtja a legtöbb szórakozást és minden bizonnyal ebben a módban érnek majd minket a legnagyobb élmények is. Például minden egyes adok-kapok után felvillan egy ikon, amikor a géphez köthető kamerába grimaszolva, vagy öklöt rázva egy fénykép keretében elküldhetjük jókívánságainkat.
A balesetek előidézésével foglalkozó Crash-mód is megújult. Ezúttal nem csak az előre meghatározott területeken kezdhetünk mókásan antiszociális viselkedésbe, hanem két gombot lenyomva bárhol. A fizika itt kicsit megőrül, hisz minden ütközéssel gyorsulunk valamit, de ennek ellenére bele lehet jönni ebbe is ? csak arra figyeljünk, hogy ezúttal kizárólag a buszok adnak pontszorzót.
Elképesztően ostobaságnak tűnhet egy januári játékról az év legjobbjaként nyilatkozni, mégis az az érzésem, hogy ennél szórakoztatóbb, ötletesebb, szabadabb versenyjátékkal 2008-ban nem találkozunk majd. Persze jön az új Gran Turismo és minden bizonnyal rendbe hozzák az NFS-et is, de érzem, tudom, hogy mindez kevés lesz ahhoz, hogy a Paradise-t megszorítsák. Persze az összehasonlítás ez esetben nehéz, hiszen a Burnout egy külön kategória, egy stílus, egy életérzés, amit ki kell próbálni, amiben el kell veszni!
