Furcsa főszereplővel rendelkező alkotással már aligha lehet meglepni mindazokat, akik anyagtalan formaként lebegtek az Euclidean című műben, vagy éppenséggel vakon, pusztán a hangokra és kusza fényforrásokra hagyatkozva bolyongtak a Pulse-ban. Azonban meglehetősen ritkán találkozni olyan kisfiúval, akinek a feje egy villanykörte, ami ráadásul szükség szerint elválasztható a testétől.
ZÖLD VILÁGBAN JÁRTAM, IJESZTŐ SZÖRNYEKET LÁTTAM
A Bulb Boy hőse egy efféle fiúcska, aki boldogan tengeti gyermekkorát kicsiny családjával. Egy este azonban a tévénézést és lefekvést követően groteszk kreatúrák lepik el a meghitt fészket: ott lapulnak a nappaliban, beférkőztek a fürdőbe, és a konyha sem biztonságos immár. Nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy csemeteként legyőzzük félelmeinket és egyúttal a rémségeket, ezen az úton pedig nem csupán fényesen világító fejünkre, hanem minden ügyességünkre is szükség lesz. A kis lengyel csapat alkotása alapvetően egy kalandjáték, amiben a már megszokott point and click-módszer segítségével navigálhatunk a ház falain belül (és kívül is): a nyíl alakú kurzor kézzé változik, amennyiben egy manipulálható tárgy fölé visszük. Különösebben csavaros és meghökkentő fordulatokban gazdag sztorira aligha érdemes számítani, és mellékszereplőkkel való hosszú dialógusok sem rabolják a játékos idejét. Kalandjaink során ugyanis egy mondat sem fog elhangzani, a szereplők e helyett egyértelmű hangokkal közlik érzéseiket: nevetnek, ha valami jól sikerült, vagy üvöltenek és reszketnek, amikor egy lény a közelükbe ér.
A történet alapvetően a kissrác és a félelmetes teremtmények harcára fókuszál, egyes helyszíneken azonban a família többi tagját is irányíthatjuk (sőt akad, ahol egyszerre kettejükre is szükség van): a korára való tekintettel fürgének jóindulattal sem nevezhető öregapót és a négylábú szőrös kis kedvencet. Bármelyikükkel is barangoljunk, legfontosabb teendőnk a megfelelő eszközök felvétele, majd azok értelemszerű használata. Mindazonáltal a továbbjutás számos alkalommal múlik gyors reflexeinken és türelmünkön. Korántsem elegendő tehát mindent megvizsgálni, felvenni majd alkalmazni, ahol lehet. Jó párszor fogunk ugyanis szűk járatokban úszkálni, miközben éhes kukacok lebegnek felénk. Az egyik legnehezebb szinten pedig fénylő üvegkobakunkon gurulunk egy hatalmas szörny belsejében, ahol csak úgy fröcsögnek az ártó nedvek, és minden egyes béldarabka veszélyt jelent.
KICSI A BORS, ÉS SZÉPEN VILÁGÍT A FEJE
Annak ellenére, hogy a Bulb Boy főhősei egy szerethető család tagjaiból állnak, a játék távolról sem sugároz minden pillanatában idilli hangulatot. A ránk törő kísérteteket legyőzve nem ritkán fröcsög a vér, szakadnak a végtagok, pókok és férgek tömik a belüket tetemünkkel – a következő jelenetben pedig békésen horgászik a família a természet lágy ölén. A megoldandó feladatok meglehetősen egyértelműek, ritkán szükséges kettőnél több tárgyat magunknál hordani, mindenesetre a kérdőjelre kattintva kérhetünk tanácsot a továbbjutáshoz. Ugyan a grafikára aligha jellemző a sokszínűség (az egész játékban a zöld szín az uralkodó, illetve a piros, amikor egy-egy rémség elkap), ezt ellensúlyozzák az egyszerűségükben is jópofa feladványok, a helyenként erős idegeket kívánó ügyességi részek, valamint a passzoló zenék és hangok. Érződik az alkotáson, hogy a készítők szívüket-lelküket beletették, és amennyiben készül folytatás, annak végigjátszása remélhetőleg meghaladja majd az ezúttal igényelt csekély két-két és fél órát. Ennek majdnem minden percét élveztem, és szívesen elmerültem volna mélyebben a villanykörte-fejű família bizarr világában.
