Az eredetileg 2018-ban még PS VR-exkluzívként megszülető Bow to Blood: Last Captain Standing végre új platformokon is vitorlát bontott, kitörve a virtuális valóság fogságából. Grafikai stílusával és igényesen megrajzolt, színes karaktergárdájával a játék elsőre egy potenciális animációs sorozat hatását kelti, némi A Kincses Bolygó utánérzéssel. A játékos az univerzum legkülönbözőbb csillagrendszereiből érkezett kapitányok oldalán a rejtélyes The Freelancer szerepében csöppen a titokzatos nagyurak és a nép szórakoztatására rendezett, bajnoki címért folyó versenyének közepébe. Persze a dugó elkerülésére a díszes társaság tagjai nem egyszerre versengenek, hanem pályánként – velünk együtt – ketten. A küzdelem hét meccsen át zajlik – ezek két eseményből tevődnek össze –, ’csak egy maradhat’ stílusban, a kieső pedig mindig az éppen a mezőny végén kullogó két versenyzőből kerül ki szavazás útján.
Robosztus hajónk irányításában két bátor matróz van állandó segítségünkre, akiket olyan kulcsfontosságú pontok között ugráltathatunk, mint pajzsunk, lézerágyúnk, drónjaink, érzékelőink és a hiperhajtómű vezérlője. Emellett üzemanyagunk is véges, így foghíjas legénységünk mellett ezt is be kell osztanunk, hogy melyik funkcióra csöpögtetjük el. A leosztását persze bármikor módosíthatjuk a játék során, de böngészésünk alatt nem áll meg a világ, így a kihívások egyike az, hogy jó, no, meg mindenekelőtt gyors stratégia döntéseket hozzunk, akár egy tűzpárbaj közepén is. Fegyverek tekintetében alapvetően kettő áll a rendelkezésünkre: a hajónk ágyúi, valamint a már túl közel került drónok és más veszélyek kiiktatásában tökéletesen helytálló űrstukkerünk. Ezenfelül úgy is fokozhatjuk tűzerőnket, hogy egyik matrózunkat az orrlövegekhez ültetjük, plusz az időnként birtokunkba kerülő különleges lőszerek bevetésével végezhetünk a megszokottól eltérő erejű pusztítást.
A kieséstől megmentő, áhított pontokat támadóink kiiktatásával, ládák és meteorok kifosztásával, valamint más kapitányok kisegítésével, vagy akár egyetlen, de jelentős következményekkel járó döntéssel zsebelhetjük be. Az ügyes manőverezés, célzás és erőelosztás mellett sokat számít a többi kapitánnyal kialakított viszonyunk is, ami a szezon során folyamatosan változik tetteink, válaszaink tükrében. A drága versenytársak között ráadásul szintén vannak kialakult szövetségek, így egyetlen „rossz” válasszal akár többüket is magunkra haragíthatjuk, aztán leshetjük a rögzítőnkön a „Láttam ám, hogy kitoltál Űrcsirkével. Nagy hiba volt!” fenyegetéseket. Az interakciók persze nem merülnek ki ennyiben. Van, hogy egy kapitány csupán egy kérdésre köszön be, hogy felmérje személyiségünket, de az is előfordul, hogy egy tömör „Hé’! Adjá’ má’ 1000 pontot!” üzenetet böffent felénk, potya pontokat jelentő piszkos tervekkel traktál, szövetséget ajánl, zsarol és a többi. Alkalmanként a műsör nagyszájú kommentátora is meg-megkörnyékez egy ajánlattal, amivel többek között akadályt állíthatunk vetélytársunk, vagy némi plusz pontért akár saját magunk elé is, hogy „felpezsdítsük a műsort”. A trófeavadászok sem maradnak hoppon, bizonyos feltételeket teljesítve ugyanis különböző kincsekkel bővíthetik kabinjuk falát, az összes megszerzéséhez pedig garantáltan futniuk kell majd pár szezont.
