Hallgatni arany?!

1998-ban a Valve útjára indította Gordon Freeman (sajnos máig befejezetlen) legendáját, mely szembement az akkori sémákkal, s egy FPS játékban nem csak a lövöldözés élményét, hanem a történetmesélést is a középpontba helyezte. A nagyobb beleélés érdekében hősünk némán tűrte a megpróbáltatásokat, s a Half-Life-nak nemhogy intrója, de átvezető videói sem voltak, mivel ezeknél a jeleneteknél is a játékos kezében hagyták az irányítást. A mai napig élénken él bennem azaz érzés, amikor először szálltam fel a Black Mesa kutatóintézet gyomrába vezető vonatra, s egy kisgyerek kíváncsiságával fürkésztem a körülöttem történő eseményeket, míg megérkeztem úti célomhoz. 

Sajnos talán nincs is olyan játékos, aki ne ismerné pontosan a HL kálváriájának történetét. Az első két rész elsöprő sikerét, az epizodikus megjelenések bukását, majd a kezdeti ígérgetéseket követő csontig hatoló csendet, mely az eddigi közel öt év várakozás alatt kőkeményre fagyasztotta minden rajongó szívét. 

Feszítővasat szegezz

2004-ben, a második rész megjelenésekor pár lelkes fiatal elhatározta, hogy az akkor újnak számító Source Engine adottságait kihasználva újraalkotják az első játék történéseit. Kezdetben még nem is tudták, hogy mekkora ládába vágták a pajszeruüket, hiszen a 2009-es évet tűzték ki céldátumnak, amit sajnos sikerült megfejelni további három évvel. A fejlesztés vezetője, Carlos Montero azt nyilatkozta, hogy nem is sejtették, mennyi mindent kell majd újraalkotniuk és itt-ott megváltoztatniuk. Ezért egy idő után hosszú hallgatásba burkolóztak annak érdekében, hogy ne kecsegtessék feleslegesen a rajongókat. A csend nem is olyan régen, 2012 közepén kezdett megtörni, egyre több kép és videó látott napvilágot, míg elérkeztünk szeptember 14-hez. Nyolc évnyi megfeszített munka után a lelkes csapat elhozta azt az érzést, amiben már közel 14 éve nem volt részünk: újra Black Mesa falai közt oszthatjuk az áldást feszítővasunkkal, ám ezúttal a látvány sokkal szebb, az élmény pedig mélyrehatóbb, mint ami emlékeinkben eddig élt.

A hallgatag hős legendája

Habár a játék több ponton is változáson esett át, története természetesen változatlan maradt. Fiatal tudósunk, Gordon Freeman éppen munkahelyére siet, ahol tudóstársai már csak rá várnak, hogy megkezdhessék az első teleprotációs kísérletet. A folyamat közben azonban valami balul sül el, melynek következtében egy portál nyílik világunkra, s a Xen nevű bolygóról érkező idegen lények árasztják el Black Mesa egész területét. Gordon megkezdi küzdelmes útját a felszínre, hogy segítséget kérjen, ám hamar ráeszmél: a megmentőnek hitt hadsereg azért jött, hogy eltusolja az esetet. Hősünknek ebben a kaotikus helyzetben kell helytállnia, s útja során világossá válik számára, hogy a háttérben sokkal nagyobb dolgokról van szó, mint az sejteni vélte. 

Gondold újra!

A készítők a Black Mesa újraépítésénél szem előtt tartották az eredeti játék felépítését, azonban számos helyen változtattak azon. Nagyobb tereket hoztak létre, hozzáadtak és elvettek, új fejtörők kerültek beépítésre, s a régiek megoldása is sokszor más lett. A jól kigondolt átalakításokkal javítottak a játékmeneten, valamint elérték, hogy a régi játékosok sokszor ráismerjenek egy-egy momentumra, mégis új élményekkel gazdagodjanak. 

A legszembetűnőbb változás természetesen a grafikai megjelenítésben érhető tetten: Black Mesa sokkal szebb és részletesebb, s habár már eljárt az idő a motor felett, mégis mindent sikerült kipréselni belőle. Rengeteg karakternek nem létezett „modern kori” változata, ezeket sikerült szinte nulláról meggyőzően felépíteni, bár negatívum, hogy a Black Mesa személyzetének arcvonásai elég sűrűn ismétlődnek, ami sokat ront az élményen. Hasonló a helyzet a dialógusok terén is, ahol sajnos kiütköznek a kis költségvetés hátrányai, hiszen a mondatokat nem profi színészekkel mondatták fel. A háttérzörejekből több lecserélésre került, ami apróságnak tűnik, de javult tőle az összkép, a zenei anyag pedig megállná a helyét egy AAA-kategóriás játékban is. Lágy, olykor pörgős, ha kell megríkat vagy feltüzel, hozza a HL-univerzum hangulatát, és teljesen passzol az adott momentumhoz.

Többet ésszel, mint erővel

Csak úgy, mint a 98-as HL esetében, a játék sokszor fordul át túlélőhorrorba, hiszen kezdetben egy pajszeren kívül nem sok eszköz lesz a kezünkben annak érdekében, hogy megállítsuk a szörnyek invázióját, s a későbbiekben is jól meg kell fontolnunk, hogy mire pazaroljuk az értékes muníciót. Szintén nem árt, ha testi épségünkre is jobban odafigyelünk, hiszen a mai divattól eltérően életerőnk nem töltődik újra magától. Ha megsérülünk, az elszórva található egészségdobozokkal vagy a falra szerelt gyógyító rendszer segítségével ápolhatjuk magunkat, de a túlélésben hasznunkra lesz a rosszul véget ért kísérlet során használt sugárzás elleni öltözetünk is. A ruha további védelemmel lát el bennünket, s tartósságát energiacsomagokkal vagy a feltöltő berendezéssel szavatolhatjuk. 

A BM követi a régi idők keményvonalas hardcore játékainak szabályait, ezért kellő kihívással szolgál bárki számára. Könnyebb fokozaton játszva elegendő utánpótlást találhatunk, ám nehezebb szinten ez kevés lehet, ezért néha keményen meg kell küzdeni az életben maradásért -- sőt néhol talán túlzó azaz ellenségáradat, amit a nyakunkra kapunk, de hát kérem, régen így mentek a dolgok...

Kedves ellenségem

Ellenfeleink agyfunkcióira jó hatással volt az idő múlása. Egyes idegen lények sokkal agresszívabbnak tűnnek, mint régen, a kommandósok pedig racionálisabban viselkednek, összedolgoznak és keresik a fedezéket. Sajnos azonban olykor képesek furcsaságokat is elkövetni: megakadnak, ledermednek, illetve egy sarkon behajolva akár úgy is pumpálhatjuk beléjük az ólmot, hogy ügyet sem vetnek rá, s csak akkor kapnak észbe, mikor már számukra túl késő. 

A HL mindig híres volt fejtörőiről, s gyakorta fordul elő, hogy megoldásukhoz „akrobatikus” képességeinkre is szükségünk lehet. Azonban a Black Mesa fejlesztői itt jócskán átestek a ló túloldalára, mert Gordon gyakorlatilag egy asztalra sem tud gond nélkül felugrani: a sima ugrás jóformán hasznavehetetlen, csak a guggolással kombinálva érhetjük el céljainkat. A fentiek ellenére azonban látszik, hogy a készítők próbáltak minden részletre odafigyelni, s ezek az apróbb hibák nem fogják elrontani senki szórakozását. 

Jutalomjáték

Egy ilyen produktum esetében nehéz ítéletet hozni. Egy lelkes amatőr csapat hozta el nekünk újra azt az érzést, ami 1998-ban oly sokunkat magával ragadott, ráadásul teszik mindezt ingyen és bérmentve. Hibái persze vannak a programnak, és a hosszúra nyúlt fejlesztési idő miatt a motor sem tűnik már olyan szépnek, mint mikor ereje teljében volt. Azonban mégis számtalan alkalommal mosolyodtam el, amikor egy sarkon befordulva tudtam, hogy mi vár rám, hiszen annyira az agyamba égett a 14 évvel ezelőtti program egy-egy pillanata. Az új felturbózott külső, a módosított rejtvények, valamint a számtalan változtatás új színt adott a játéknak. Azok, akik lemaradtak volna a legenda születéséről bátran kezdjék el ezzel a sorozatot, akik pedig már ismerik Gordon Freeman történetét, mindenképpen tegyenek egy próbát a Black Mesával, mert számos meglepetésben lehet részük. A program utolsó fejezetein még jelenleg is dolgoznak a fejlesztők, de ha azt is megkapjuk, minden bizonnyal egy teljes értékű, ráadásul ingyenes program boldog tulajdonosai lehetünk.