A Kylotonn fejlesztőcsapat neve nem hiszem, hogy sokak számára lenne ismerős, ami nem is csoda, hiszen az Iron Storm (nem keverendő össze az Ion Stormmal!) felett a szakma gyorsan és könnyen elsiklott - valljuk be, nem véletlenül. Ugyan FPS volt és nem volt annyira csúnya, mint amennyire várható lett volna első fejlesztésként, a történet és a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után. Három év múlva eljött az idő, hogy javítsanak középkategóriás hozzáállásukon és végre valami egetrengetőt alkossanak. Erőfeszítéseik végeredménye a Bet on Soldier, ami valahol sikeresen teljesítette is a kitűzött célt… Csak ez a „valahol” sajnos nem egészen ott van, ahová a derék franciák megálmodták.
A történet csak azoknak nem sugallja azt, hogy az UT-t próbálták koppintani a fejlesztők, akik az elmúlt éveket valami eldugott tibeti kolostorban, vagy csendes-óceáni lakatlan szigeten töltötték. Eszerint adott mindig egy-egy aréna, ahol pénzéhes zsoldosok küzdenek egymással, ezzel szórakoztatva az őket szponzoráló nagyvállalatok nagykutyáit - amelyek háborús tevékenységként űzik a játszmák levezénylését. Tulajdonképpen csak Xan és Malcolm hiányzik a képből, bár tulajdonképpen ők is ott vannak szinte, csak más néven. A játékosnak nincs más dolga tehát, mint az igencsak gyenge egyszemélyes kampányt végigvinni, rommá amortizálva a billentyűzetét és egerét. Hogy utána milyen lehetőségeink lesznek? Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ebben a játékban keresi a következő UT-t: nincs igazán használható multiplayer, csupán egy egyedi ötletként (bár véleményem szerint halva született) prezentált Battlefield-féle ticketes pénzszerző rendszer. Online sokkal izgalmasabb a játék, mint offline, de sajnos nehezen találhatók olyan szerverek az utóbbi időben, amelyeken játszik bárki is...
Hatféle karaktertípust választhat a játékos maga mellé az arénába, akikre szüksége is lesz a túléléshez, nem csupán dísznek vásárolja őket raklapnyi pénzért. Már a kezdetektől fogva sejthető, hogy a pénz körül forog minden a játékban - nem csupán az előkészületi képernyőn befolyásolja, hogy miből mennyit lehet vásárolni, de a játéktéren is elengedhetetlen szükség van rá. Azon túl, hogy a fegyvereknél nem igazán lehet kiigazodni azon, hogy épp melyik mennyivel erősebb a másiknál (a nagyobb lőszerkapacitást, tűzerőt csupán szövegekkel jelzik), nincs nagyobb gond az információáramlással a csúzlikkal kapcsolatban. Egy drága fegyvernél első pillantásra csak az árcédula alapján tudjuk meg, vajh mennyire hasznos belező szerszám. Érdemes a mesterlövészpuskát választani, lehetőleg minitávcső-fejlesztéssel, ami nagyban megkönnyíti a fejlövéseket, ha már az AI nem túlzottan rohan fedezékbe behúzott nyakkal... Gránátot ne vegyetek: drága is, rossz is, kicsit is pukkan és körülbelül annyira nehéz jól eldobni, mint zsebkendőbe rejteni a tejbegrízt az oviban...
Ha az arénákban segítségre szorultok, mindig érdemes a protector és az engineer kasztok segítségét igénybe venni. Míg az egyik egy panelháznyi pajzsot cipel magával, mindentől megvédve magát és azt, aki mellette áll, az engineer egy apró (értsd: akkora, mint egy ipari fénymásoló) hegesztőpisztollyal rohangál, amivel bármikor képes a lövésektől meggörbült páncélzatunkat javítani. Elég komikus, amikor a legnagyobb mészárszék közepette egyszer csak nem érti a játékos, hogy a képernyő bal oldalát miért takarja el valami - majd odafordulva ráeszmél, hogy éppen kalapálják a páncélzatát, mit sem törődve azzal, hogy éppen sűrű fejhullás és pénzkeresés zajlik a csatatéren. Vigyázzatok hát az engineerekre, nélkülük nehezebb... de nem lehetetlen!
A pályákon számtalan olyan hely van (jobbára kisebb épületekben), ahol Reload állomások vannak elhelyezve. Ez azt jelenti, hogy csak ott lehet újratölteni a fegyvereket, hanem azt, hogy jó uzsorakamatokkal mért pénzért újabb felszerelést és páncélt lehet vételezni. Ugyan általában a gyilkosságokból és a pályák teljesítéséből befolyt összeg jócskán fedezi a nehézséggel járó sérülések patch-elését, mégis inkább ajánlott csata előtt jól felszerelkezni.
Nem árt elolvasgatni azt sem, hogy az adott pályák főellenfelei mire kezdenek el vakarózni, ugyanis nem mindegy, milyen tölténnyel lövitek, hol sebzitek őket és így tovább. Az egész túrótortára már csak cseresznye, hogy hatvan másodperc alatt kell legyűrni az általában lakóparknyi méretű robotokat, vagy egyéb főellenségeket. Fontos tudnotok azt is, hogy újratöltéskor, ha még volt a tárban skuló, azt elvesztitek - csakúgy, mint a való életben.
A játék szép. Talán ez az egyetlen igazán erős oldala, kitettek magukért a fejlesztők. Hatalmas terepek vannak, meglehetősen erős ipari hangulattal, azaz mindenhol fém, por, és kosz, minden, ami kellhet. A fegyvermodellek hihetőek, a karakterek animációi viszont már annál kevésbé. Az elhalálozás modellezése kifejezetten gyengécske, abszolút nem úgy reagálnak a fejbelőtt katonák, vagy az épp géppuskasorozat elé vetődött figurák, mintha megütné őket bármi is. Ha elfáradnak végül - ami szerencsére elég hamar bekövetkezik - csak egyszerűen hátradőlnek, mint egy dominó. Ugyan az AI néhol mutat hajlandóságot arra, hogy megfelelő ellenfél legyen, de a FEAR után senki számára nem elég az, hogy néha be-berohannak egy fedezéknek vélt hordó mögé (amiről aztán persze kiderül, hogy felrobbantható). Az egyetlen igazi kihívás a főellenfelek hajkurászása, de megfelelő fegyvertárral ők is könnyen átküldhetők az örök olajmezőkre. Az engine közepesen gyors, ami viszont fontosabb: nincs szüksége akkora mennyiségű memóriára, mint jelenleg a nagyobb tipróerővel rendelkező AAA kategóriás FPS-eknek. Javasolt a DirectX9-es kártya, de kicsit gyengébb 8-as szériák is kielégítő játékélményt adnak, így érdemes próbálkoznotok a játékkal régebbi géppel is.
Hangok terén nem igazán lehet objektíven nyilatkozni, hiszen egy ideje azok számára, akik sűrűn játszanak FPS játékokat, minden kísértetiesen hasonlóvá kezd válni. A fegyverek ugyanolyan jól szólnak, mint minden más játékban, a kiáltások, parancsok megfelelően öblös férfihangokkal vannak felkottázva és így tovább. Igazából csak akkor lehetne kiemelkedő teljesítményről beszélni, ha mind zene, mind zörejek terén meglepő odafigyelést tanúsítottak volna a Kylotonn designerei - ami sajnos nem éppen fedi a valóságot jelenleg. Maradjunk annyiban, hogy minden rendben van a hangokkal, pont úgy, mint összességében véve a grafikával is.
Mi hiányzik tehát? Tulajdonképpen egészen kellemes színfoltja lehetett volna az év végi játékfelhozatalnak a Bet on Soldier, ha nem lennének annyira erős konkurensek a boltok polcain, hogy gyakorlatilag senki sem fogja a vicces nevű betonkatonát választani a FEAR, Call of Duty 2, Quake 4 vagy akár a Brothers in Arms 2 mellett. A multiplayer sem fogja életben tartani, továbbá bosszantóan sok hiba van a játékban - példának okáért rengeteg gépen el sem indul. Azt hiszem, a híres-hírhedt Starforce védelem okolható ezért, de ez csak piciny sejtés, nem az első ilyen játék, aminek a futtatása problémákba ütközik azoknál, akik rávették magukat, hogy megvásárolják. Az Iron Storm és a Bet on Soldier közti minőségkülönbség alapján viszont van okunk reménykedni, hogy továbbra is felfelé vezet a derék gallok útja; én szurkolok a következő projektjük sikerességéért!
Unreal Tournament klón?
A történet csak azoknak nem sugallja azt, hogy az UT-t próbálták koppintani a fejlesztők, akik az elmúlt éveket valami eldugott tibeti kolostorban, vagy csendes-óceáni lakatlan szigeten töltötték. Eszerint adott mindig egy-egy aréna, ahol pénzéhes zsoldosok küzdenek egymással, ezzel szórakoztatva az őket szponzoráló nagyvállalatok nagykutyáit - amelyek háborús tevékenységként űzik a játszmák levezénylését. Tulajdonképpen csak Xan és Malcolm hiányzik a képből, bár tulajdonképpen ők is ott vannak szinte, csak más néven. A játékosnak nincs más dolga tehát, mint az igencsak gyenge egyszemélyes kampányt végigvinni, rommá amortizálva a billentyűzetét és egerét. Hogy utána milyen lehetőségeink lesznek? Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ebben a játékban keresi a következő UT-t: nincs igazán használható multiplayer, csupán egy egyedi ötletként (bár véleményem szerint halva született) prezentált Battlefield-féle ticketes pénzszerző rendszer. Online sokkal izgalmasabb a játék, mint offline, de sajnos nehezen találhatók olyan szerverek az utóbbi időben, amelyeken játszik bárki is...
Fegyverek, játékmenet, miegyéb
Hatféle karaktertípust választhat a játékos maga mellé az arénába, akikre szüksége is lesz a túléléshez, nem csupán dísznek vásárolja őket raklapnyi pénzért. Már a kezdetektől fogva sejthető, hogy a pénz körül forog minden a játékban - nem csupán az előkészületi képernyőn befolyásolja, hogy miből mennyit lehet vásárolni, de a játéktéren is elengedhetetlen szükség van rá. Azon túl, hogy a fegyvereknél nem igazán lehet kiigazodni azon, hogy épp melyik mennyivel erősebb a másiknál (a nagyobb lőszerkapacitást, tűzerőt csupán szövegekkel jelzik), nincs nagyobb gond az információáramlással a csúzlikkal kapcsolatban. Egy drága fegyvernél első pillantásra csak az árcédula alapján tudjuk meg, vajh mennyire hasznos belező szerszám. Érdemes a mesterlövészpuskát választani, lehetőleg minitávcső-fejlesztéssel, ami nagyban megkönnyíti a fejlövéseket, ha már az AI nem túlzottan rohan fedezékbe behúzott nyakkal... Gránátot ne vegyetek: drága is, rossz is, kicsit is pukkan és körülbelül annyira nehéz jól eldobni, mint zsebkendőbe rejteni a tejbegrízt az oviban...
Ha az arénákban segítségre szorultok, mindig érdemes a protector és az engineer kasztok segítségét igénybe venni. Míg az egyik egy panelháznyi pajzsot cipel magával, mindentől megvédve magát és azt, aki mellette áll, az engineer egy apró (értsd: akkora, mint egy ipari fénymásoló) hegesztőpisztollyal rohangál, amivel bármikor képes a lövésektől meggörbült páncélzatunkat javítani. Elég komikus, amikor a legnagyobb mészárszék közepette egyszer csak nem érti a játékos, hogy a képernyő bal oldalát miért takarja el valami - majd odafordulva ráeszmél, hogy éppen kalapálják a páncélzatát, mit sem törődve azzal, hogy éppen sűrű fejhullás és pénzkeresés zajlik a csatatéren. Vigyázzatok hát az engineerekre, nélkülük nehezebb... de nem lehetetlen!
A pályákon számtalan olyan hely van (jobbára kisebb épületekben), ahol Reload állomások vannak elhelyezve. Ez azt jelenti, hogy csak ott lehet újratölteni a fegyvereket, hanem azt, hogy jó uzsorakamatokkal mért pénzért újabb felszerelést és páncélt lehet vételezni. Ugyan általában a gyilkosságokból és a pályák teljesítéséből befolyt összeg jócskán fedezi a nehézséggel járó sérülések patch-elését, mégis inkább ajánlott csata előtt jól felszerelkezni.
Nem árt elolvasgatni azt sem, hogy az adott pályák főellenfelei mire kezdenek el vakarózni, ugyanis nem mindegy, milyen tölténnyel lövitek, hol sebzitek őket és így tovább. Az egész túrótortára már csak cseresznye, hogy hatvan másodperc alatt kell legyűrni az általában lakóparknyi méretű robotokat, vagy egyéb főellenségeket. Fontos tudnotok azt is, hogy újratöltéskor, ha még volt a tárban skuló, azt elvesztitek - csakúgy, mint a való életben.
Vizuális megjelenítés, hangok
A játék szép. Talán ez az egyetlen igazán erős oldala, kitettek magukért a fejlesztők. Hatalmas terepek vannak, meglehetősen erős ipari hangulattal, azaz mindenhol fém, por, és kosz, minden, ami kellhet. A fegyvermodellek hihetőek, a karakterek animációi viszont már annál kevésbé. Az elhalálozás modellezése kifejezetten gyengécske, abszolút nem úgy reagálnak a fejbelőtt katonák, vagy az épp géppuskasorozat elé vetődött figurák, mintha megütné őket bármi is. Ha elfáradnak végül - ami szerencsére elég hamar bekövetkezik - csak egyszerűen hátradőlnek, mint egy dominó. Ugyan az AI néhol mutat hajlandóságot arra, hogy megfelelő ellenfél legyen, de a FEAR után senki számára nem elég az, hogy néha be-berohannak egy fedezéknek vélt hordó mögé (amiről aztán persze kiderül, hogy felrobbantható). Az egyetlen igazi kihívás a főellenfelek hajkurászása, de megfelelő fegyvertárral ők is könnyen átküldhetők az örök olajmezőkre. Az engine közepesen gyors, ami viszont fontosabb: nincs szüksége akkora mennyiségű memóriára, mint jelenleg a nagyobb tipróerővel rendelkező AAA kategóriás FPS-eknek. Javasolt a DirectX9-es kártya, de kicsit gyengébb 8-as szériák is kielégítő játékélményt adnak, így érdemes próbálkoznotok a játékkal régebbi géppel is.
Hangok terén nem igazán lehet objektíven nyilatkozni, hiszen egy ideje azok számára, akik sűrűn játszanak FPS játékokat, minden kísértetiesen hasonlóvá kezd válni. A fegyverek ugyanolyan jól szólnak, mint minden más játékban, a kiáltások, parancsok megfelelően öblös férfihangokkal vannak felkottázva és így tovább. Igazából csak akkor lehetne kiemelkedő teljesítményről beszélni, ha mind zene, mind zörejek terén meglepő odafigyelést tanúsítottak volna a Kylotonn designerei - ami sajnos nem éppen fedi a valóságot jelenleg. Maradjunk annyiban, hogy minden rendben van a hangokkal, pont úgy, mint összességében véve a grafikával is.
Végítélet
Mi hiányzik tehát? Tulajdonképpen egészen kellemes színfoltja lehetett volna az év végi játékfelhozatalnak a Bet on Soldier, ha nem lennének annyira erős konkurensek a boltok polcain, hogy gyakorlatilag senki sem fogja a vicces nevű betonkatonát választani a FEAR, Call of Duty 2, Quake 4 vagy akár a Brothers in Arms 2 mellett. A multiplayer sem fogja életben tartani, továbbá bosszantóan sok hiba van a játékban - példának okáért rengeteg gépen el sem indul. Azt hiszem, a híres-hírhedt Starforce védelem okolható ezért, de ez csak piciny sejtés, nem az első ilyen játék, aminek a futtatása problémákba ütközik azoknál, akik rávették magukat, hogy megvásárolják. Az Iron Storm és a Bet on Soldier közti minőségkülönbség alapján viszont van okunk reménykedni, hogy továbbra is felfelé vezet a derék gallok útja; én szurkolok a következő projektjük sikerességéért!
