Banished teszt

Elsőre csalóka lehet a Banished. Az ember elkezd vele játszani, eltölt az első településével némi időt, már kezdi úgy érezni, hogy ugyan kompromisszumok árán, de a folyamatos fejlődés útjára lépett, majd egyszer csak elkezd fogyni a lakosság. Folyamatosan jönnek a halálhírek, és a temető gyorsabban megtelik, mint a bevásárlóközpontok fekete pénteken. Sebaj, újrakezdjük. Itt már óvatosabbak vagyunk, de minden igyekezetünk ellenére a játék a legkisebb hibánkat is súlyosan megtorolja. Itt kezdünk rájönni, hogy a Banished nem egyszerűen egy újabb Anno vagy középkori SimCity, hanem egy kőkemény stratégiába oltott túlélőszimulátor.

Ember küzdj, és bízva bízzál!

A játékban egy maroknyi száműzött család sorsát vesszük a kezünkbe, akik a vadonban kezdenek új életet – hogy mikor, az nincs meghatározva, az évszámláló az új játék indítása után kezd el ketyegni. Mindössze egy raktárépületet kapunk, plusz az első év túléléséhez szükséges nyersanyagokat, ezekből kiindulva kell egy jól működő kolóniát létrehozni.

Első dolgunk lesz házakat felhúzni. Az embereket egyenként kell beosztani a sok munkakör egyikébe; alapvetően a be nem osztott lakosok szolgálnak a település gerinceként, ők végzik el a megtermelt javak szállítását és a kiesett munkaerő pótlását, ezért mindig érdemes hagyni belőlük eleget. Mindezzel egyébként sok időt fogunk eltölteni, nem könnyű optimálisan elosztani a népet, főleg, hogy rossz szokásuk folyamatosan elhalálozni a legkülönfélébb okokból.

Aki nem szereti a mikromenedzselést, annak nem a Banished lesz a kedvenc játéka. Mivel itt nem egy metropolisz építése a cél – egy falu 100 lakossal már nagy eredménynek számít –, igencsak bele kell nyúlni a folyamatokba, és az emberekkel is szinte egyenként kell foglalkozni. Gyakran olyan döntéseket kell hozni, amik lehet, hogy a fejlődés szempontjából nem optimálisak, viszont a pillanatnyi túléléshez elengedhetetlenek. Itt bújik elő a játék egyik zseniális és egyben idegesítő vonása is: minden összefügg mindennel. Kevés a tüzelő télre? Kivágathatjuk a közeli erdőt a munkásokkal, ami gyorsan nagy mennyiségű fához juttat, viszont egyrészt magától nem nő vissza, másrészt erdő nélkül a vadászok, gyűjtögetők és a gyógyfüvesek nem tudnak dolgozni. Vagy ott van még a lakosság utánpótlásának a kérdése. Egyrészt elég házat kell építenünk ahhoz, hogy a lakosok tegyék a házastársi kötelességeiket (bár templomot csak később építünk), ugyanis ha nincs hely, a nép nem szaporodik. Erre különösen oda kell figyelni, mivel az idő múlik, telnek az évek, ha túl sokat várunk, a polgárság kiöregszik. Ezek után hiába húzunk fel egész lakóparkokat, nem lesz emberutánpótlás – ha viszont túl mohó módon rakjuk le az új házakat, hamar túlnépesedik a falu, aminek az élelmiszerellátás látja kárát.

Az építkezéshez fa, kő és vas szükséges, amit két módon lehet termelni. Vagy az előbb említett, a pályán látható nyersanyagok kitermelésére küldjük el az embereinket, ami ugyan gyors, ám amit egyszer kiszedtünk, az nem kerül vissza, vagy pedig megépítjük a kitermelőépületeiket (favágó, bánya, kőfejtő), ami ugyan lassabb, viszont folyamatos utánpótlást biztosít egy jó darabig. Az sem mindegy, hogy melyik épületet hova rakjuk le: a gyógyfüves mellé például nem javasolt favágót pakolni, mert ugyan automatikusan visszatelepíti az erdőt, amit kivág, a gyógynövények az öreg fák tövében teremnek, emiatt sokkal rosszabb lesz a füvesember teljesítménye.

Az idő vasfoga

A Banished egyik központi eleme az évszakok változása. A tél előtt oda kell figyelni, hogy a raktáraink fel legyenek töltve elegendő mennyiségű étellel és tűzifával; míg az utóbbit viszonylag könnyen tudjuk biztosítani – ha van elegendő fa raktáron, egy fafeldolgozó elegendő gyújtóst fog termelni évekig –, az élelem már kényesebb dolog. Szerencsére más játékokban ritkán látott mennyiségű lehetőségünk van: választhatunk a halászat, a gyűjtögetés, a vadászat, vagy épp a földművelés és az állattenyésztés közül, hosszabb távra gondolva pedig faültetvényeket is létesíthetünk, bár ezek termésére több évet kell várni. A földművelés során kiválaszthatjuk, mit szeretnénk termelni; embereink tavasszal ültetnek, ősszel szüretelnek, ám ha nincs elég földműves, vagy éppen korai tél köszönt be, azt a termésünk egy része bánja.

Ha a túléléshez szükséges alapok megvannak, el lehet kezdeni kiépíteni a kevésbé sürgős, ám elengedhetetlen foglalkozásokat. A szabó ruhákat készít az elejtett állatok bőréből, amivel a lakosok könnyebben átvészelik a telet, a kovács pedig szerszámokat gyárt, ami ha elfogy, sokkal lassabb lesz a termelés. Az emberek boldogságára is oda kell figyelni, ebben a templom és a sörfőzde segít. Ha pedig már elég nagy a kolónia, piacot építhetünk ki, ahol optimálisabban kerülnek elosztásra a termékek.

A játékban nincs fizetőeszköz, helyette csere alapú kereskedelem van, ami jól működik. A kereskedőház megépítése után fel tudjuk tölteni annak raktárait azokkal a termékekkel, amikből van felesleg, és az időközönként érkező csónakokkal tudunk üzletelni. S bár az érkező kereskedők árulnak nyersanyagokat és ételt, ami kapóra jöhet, ha épp rosszul állunk, legértékesebb és legdrágább portékájukat azonban a csak ezen a módon beszerezhető vetőmagok és háziállatok jelentik.

Száműzve

A játékban nincs fejlődési rendszer; az egyszer lerakott épületeket úgy maradnak – ha keveset termelnek, újat kell építeni. A véletlenszerűen generált pályák topológiáján kívül nem sok változó van a játékban, így a településünk kinézete teljesen a mi fantáziánkra van bízva: építhetünk egy igazi agrártelepülést, ültetvényekkel, ameddig a szem ellát, vagy ráfeküdhetünk az ipari termelésre, bányákkal és kőfejtőkkel.

A Banished ugyanakkor egy érdekes kettősséggel is bír. Egyrészt egyenként rá tudunk kattintani az emberekre, így mindenféle információt megtudhatunk róluk, a házaikban pedig meg tudjuk nézni, milyen és mennyi ételük, tüzelőjük van – ugyanígy a termelőépületekben ellenőrizhetjük, hogy mennyit termeltek a mostani és előző évben, a városháza megépítése után pedig grafikonok mutatják a legkülönfélébb információkat, évekre lebontva. Viszont például adatokat arról, hogy mennyi terméket használnak el a lakosok egy évben, és hogy ez évszakonként hogy változik, sehol sem találunk. Pedig fontos lenne, ezeknek a tudatában elkerülhetnénk sok bosszúságot, az akaratlan tömeggyilkosságokról már nem is beszélve. Ennek hiányában nekünk kell ezt kitapasztalni, többszöri újrakezdés árán.

Hiába építünk ki ugyanis egy jól működő gazdaságot, nem dőlhetünk hátra sokáig, mert a problémák folyamatosan bukkannak fel, gyors döntéseket kell hoznunk a fennmaradás érdekében. Ha egyszer elkezd zuhanni a populáció, nagyon nehéz megállítani. Ez egy öngerjesztő folyamat: hiába van sok lakosunk, ha egyszer beköszönt a krach, az éhínség, betegség vagy épp egy természeti katasztrófa (tűz, tornádó), nem lesz, aki megmunkálja a földeket, vagy megtermelje a tűzifához szükséges rönköket. Épp ezért a legfontosabb nyersanyagunk maguk az emberek. Oda kell figyelni rájuk, hogy egészségesek, boldogok legyenek, és el legyenek látva otthonnal, meleg ruhával és a munkavégzéshez szükséges szerszámokkal. És persze utódokkal.

Pár mondatot ejtsünk még a körítésről is. A grafika jó, a textúrák, bár néhol egyszerűek, nem szemet bántóak, az épületeket pedig jól meg lehet különböztetni egymástól. Az emberek arctalan, egyforma modellek, de a ruháik sokszínűsége kellőképpen megkülönbözteti őket ahhoz, hogy ne érezzük úgy, klónoknak építünk falvakat. Az időjárási effektek kicsit zavaróak lehetnek, főleg, amikor esik, ilyenkor az amúgy sem túl színes játék még kap egy szürke szűrőt. A hangok kiválóak, folyamatosan lehet hallani a munka zajait, ami sokat hozzátesz a hangulathoz.

Az ember tragédiája

Jó érzés látni, ahogy kolóniánk egy raktárból és pár házból kiindulva pár év leforgása alatt egy élő és nyüzsgő településsé alakul át. Közelről nézve igen meghitt képet nyújt, ahogy a kovács üti a vasat, miközben a boltja előtt elhaladva szállítják az eladni kívánt termékeket a kereskedők, és a távolban a fakitermelés ismerős hangjai hallatszódnak. Télen pedig a hóval betakart házak füstölgő kéményei szinte karácsonyi hangulatot árasztanak – kivéve persze, ha nincs elég tűzifa raktáron, ez esetben kifejezetten idegesítővé válik, ahogy lakosaid pazarolják a készletet...

A Banisheddel elsőre kicsit nehéz lehet megbarátkozni: a tudatlanságunkat keményen megbünteti, és az első pár próbálkozásunk garantáltan kudarcra van ítélve. Emiatt sokaknak elmehet a kedve tőle, ám ha van türelmünk kiismerni, akkor sok óra szórakozást és körömrágást tud nyújtani. A túlélő- és építőjátékok szerelmeseinek mindenképpen ajánlott!