Kilencmillió-egyszázharminchétezer-négyszáznégy óra, vagyis háromszázhetvenötezer nap. Pontosan ennyit mutat jelen sorok írásakor a Raptr-on a League of Legends játékóráit számláló kijelző. Ha valakinek bármi kétsége lenne afelől, hogy a DOTA stílusnál népszerűbb jelenleg nem nagyon van, elég, ha felnéz a Raptr, vagy a hozzá hasonló oldalak toplistáira, hogy lássa, ami az ezredforduló környékén a CS volt, az mára a League of Legends lett. Minden évtizednek, korszaknak megvannak a maga slágertermékei, de abban a világban, amely egyre inkább az elbutulás felé tart, mégis meglepő, hogy egy ilyen, kifejezetten nagy agymunkát, igazi taktikázást megkövetelő stílus van a csúcson. Ha pedig a Valve végre befejezi a DOTA 2 munkálatait, egészen biztosak lehetünk abban, hogy a munkamorál és a teljesítmény súlyos csapásokat fog elszenvedni. Addig pedig itt van az Awesomenauts, amely a Dota farvize által csapott hullámokat meglovagolva kínál eltérő, de mégis ismerős játékélményt.
STÍLUSKAVALKÁD
A MOBA (Multiplayer Online Battle Arena), mint játékstílus a League of Legends kiadásával párhuzamosan tűnt fel - igaz, ettől függetlenül a LoL a lehető leghűségesebben követi a DOTA szabályait, de az Awesomenautsról ez már nem mondható el. Nem elég, hogy nem fantasy világban játszódik, de egy dekányi izometrikus nézetből mutatott játéktér, vagy furmányos pályadesign sincs benne, hiszen ez a játék 2D-s, sík terepen tudja le a maga csatáit, első ránézésre egy klasszikus shooter képét mutatva. A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint egy sima oldalnézetes lövöldében, hiszen lőni ugyan rengeteget kell a játékban (sőt, ezen kívül más interakcióra nem is nagyon van lehetőség), de a taktikázásnak, a jó helyzetfelismerésnek legalább ugyanennyi szerep jut. Itt az ész nélküli játék azonnal halállal jár, ami nemcsak az egyszeri játékos számára kellemetlen, de a csapatának is.
SZUPERCSAPAT
Az Awesomenauts ugyanis egy ízig-vérig csapatközpontú játék, ahol összedolgozás nélkül csak botladozni és veszíteni lehet, méghozzá rekordidő alatt. A cél egyszerű, el kell pusztítani az ellenséges bázis mélyén rejtőző generátort. Az odajutás persze már jóval bonyolultabb, mert a folyosókat automatikus gépágyúk őrzik, amik másodpercek alatt kapnak szét bárkit, aki csak odatéved. Hogyan lehet akkor eltüntetni őket? Türelemmel és jó időzítéssel. A saját központból ciklikusan, általában pár másodpercenként masíroznak ki a gépi vezérlésű, alig pár csíknyi életerővel és minimális támadási képességekkel rendelkező creepek, vagyis az itteni "peonok", a legértéktelenebb, sorozatgyártásban előállított egységek. Mivel mindig pajzsot raknak maguk elé, ezért mögöttük cammogva van lehetőség pár találatot bevinni az ágyúknak, majd ha minden creep elpusztult, lehet várni a következő hullámot, hogy a folyamat újrakezdődjön. A támadást és a várakozást nehezíti, hogy az ellenséges oldal is ugyanezt a taktikát alkalmazza, így nemcsak a lövegekre és a creepekre, de a többi hősre is figyelni kell, mert szinte bárhol és bármikor lecsaphatnak. Itt jön képbe a karakterválasztás, amely lényegében a kasztok feladatainak felvállalását jelenti.
LEGENDA VAGYOK
Hősből márpedig rengeteg van, bár a repertoár kezdetben meglehetősen szűkös – alapesetben alig 2-3 szereplő érhető el, az újabbak a szintlépések alkalmával, a temérdek XP felhalmozásával nyílnak meg. Szerencsére az Awesomenauts kerüli a sablonokat, itt a hősök igazi karakterek, személyiséggel, egyedi ismertetőjegyekkel bíró figurák, akik saját beszólásokkal, egyedi akcentusokkal és apró utalásokkal harcolják ki maguknak a játékos szimpátiáját. Adott például Lonestar, a csendes Cowboy, aki dinamittal és egy mindenkit hátrébbtoló bikával küzd, itt van Leon, aki a világ legkirályabb franciás angoljával rendelkezik, továbbá a hatalmas nyelvével és a gyors karjaival csapkod, vagy Froggy G, aki a hal alakú pisztolyával, tornádószerű pörgésével, és szélsebes vetődésével ritkítja az ellenfél sorait. És nem feledkezhetünk meg Voltarról sem, aki egy légy erejével rendelkezik, de drónjai gyógyítanak és takarítanak is, ha bárki a közelébe merészkedik.
Ez persze csak ízelítő, az Awesomenautsban már most fél tucat szereplő közül lehet választani, az arzenál pedig folyamatosan, körülbelül másfél havonta frissül, újabb és újabb szereplőket csapva a kínálathoz. A változatosság pedig nem véletlen, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kit is választasz kedvencnek - mindegyikük saját képességekkel, játékstílussal rendelkezik, így ne lepődj meg, ha alkalmanként egy métert sem tudsz megtenni halál nélkül, máskor viszont te vagy a csatatér királya. A figurák ugyan kellően változatosak, viszont a rájuk szabott kasztok meglehetősen hagyománytisztelőek, így akad a sebzések zömét felfogó tank, van gyógyító, találhatsz kémet és a mezei közkatonát is - pontosan olyan a felhozatal, mint amilyenre szükség van.
FEL! TÁMADUNK!
Az egyediséget nem is a kasztok, sokkal inkább a megnyitható, megvásárolható képességek adják. Minden játékos rendelkezik ugyan egy adott szinttel (ez határozza meg a választható karakterek mennyiségét és a bevethető skilleket), de maguk az irányítható szereplők minden egyes meccsen nulláról indulnak. A fejlődés alapját az itteni valuta, a solar adja, amely nemcsak a levágott creepekből, vagy a vérrel-verítékkel legyőzött hősökből hullik ki, de elszórva hever néhány magán a pályán is, sőt, egy minimális mennyiség automatikusan is áramlik a pénztárcánkba. A taktikázást is ez adja: nem biztos, hogy mindig megéri spórolni, de a gyorsan, a haszontalan skillekre elszórt solar is visszaüthet a gyenge, a csatatéren érvényesülni képtelen karakterek képében.
Szerencsére kis odafigyeléssel és tapasztalattal ez is kiküszöbölhető. Valahol az ötödik szint magasságában lehetőség van saját repertoár összeállítására, így a meccsen, illetve a "skillbankban" csak azok a fejlesztések fognak szerepelni, amit te magad választottál ki, vagyis biztosan fogod használni őket. Ezek a fejlesztések több csoportra oszlanak - jut egy csíknyi az alapvető tulajdonságaidra (életerő és regeneráció), egy a pisztolyodra (nagyobb sebzés, gyorsabb tüzelés) és kettő a két aktív képességedre. Ez lehet dinamitdobás, gyógyítás, láthatatlanság - ezek között nincs átjárás és szabad döntés, mindegyik karakterfüggő, tehát Froggy soha nem fog holografikus bikát kilövellni, és az őrült majom, Yuri sem fog soha robbanószert hajigálni. A siker kulcsa nemcsak a jól összeválogatott fejlesztésekben rejlik, hanem abban is, hogy mennyire tudjuk ezeket kombinálni a többi karakter felhozatalával. A hátrébbtoló bikával gyönyörűen be lehet zavarni az ellenfelet a halálos fenyegetést jelentő ágyú elé, a megaharapással pedig még egy utolsó, gigantikus sebzés is bevihető, a kettő együtt pedig garantáltan bárkit végleg leterít.
Szerencsére akkor sincs baj, ha az amúgy minimum 25-30 perces meccsekbe későn, menet közben csatlakozol, mert olyankor automatikusan egy nagy adagnyi solarral kezdesz, hogy egyetlen vásárlással behozd a lemaradásod, felvásárolva az összes képességet, amire csak futja. A gyors belerázódást maguk a pályák is segítik, elvégre a 2D-s tálalásnak hála alig egy-két folyosóból áll az egész játéktér - a kettő közé általában passzív terület ékelődik, olyan, ahol pár lövéssel leteríthető, nem játékos karakterek róják a maguk köreit, kizárólag azért, hogy mindig legyen lehetőség visszatölteni az életerőt.
CSILLAG AZ ÉGEN
Az élet nem fenékig tejfel még az Awesomenautsban sem. Bár maga a játék villámgyorsan megtanulható és kiismerhető, pozitív játékélményt mégsem könnyű találni. Csapattársak nélkül rettenetesen frusztráló, teljesen esélytelen tud lenni bármelyik meccs, és ez nem táplálja sem a rajongást, sem az elkötelezettséget. Mivel alig hat fő (három-három, két csapatban) vehet csak részt a küzdelmekben, ezért nem tűnik annyira lehetetlen feladatnak egy-két ismerőst rávenni a vásárlásra. Megéri, mert egy hihetetlenül szórakoztató, elképesztően élvezetes játékról van szó, ami még kifejezetten gyönyörű is. A rajzfilmes ihlet minden négyzetcentiméteren érezhető, ráadásul ehhez kellően alacsony gépigény társul, ezért nehéz lenne olyan PC-t találni, amin a játék ne futna el gond nélkül. Hiba lenne kihagyni: nem véletlenül hívják a játékot „A fantasztikusoknak”.
